Kisalföld logö

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 3°C | 7°C Még több cikk.

Kinek a lelke van rajtunk?

„ Az Úr lelke rajtam...” (Lk. 4/18.)

Működése kezdetén a Lélek erejével eltelve Jézus visszatért Galileába, ahol hamarosan elterjedt a híre, s mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott gyermekéveinek helyszínére is, Názáretbe. Ahogy máskor is szokta, szombaton bement a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. Izajás könyvét adták neki és éppen a Messiásról szóló jövendölésnél volt nyitva. Az írás „Az Úr lelke rajtam...” bevezetéssel kezdődött. Történelmi pillanat volt ez, hiszen akkor és ott beteljesedtek a próféta szavai (Vö. Lk. 4/14–21.).
Az Úr kegyelmével Jézus szavain és tettein keresztül találkozhattak mindazok, akik megismerték. Az évszázados próféciák a kortársak szemei előtt elevenedtek meg. Jól érezték magukat az emberek Jézus közelségében. Hiteles volt, felelősséggel beszélt és tanított.
„Lelke rajta” – mondjuk gyakran egymásnak egy harmadik személyről, amikor azt akarjuk kifejezésre juttatni, hogy helytelen cselekedeteiért egyedül ő viseli a felelősséget. Mert a jóra való készség mindig belülről jön, arra soha senkit sem lehet kényszeríteni. Aki képtelen a lélek indíttatásainak engedni, annak a „jósága” sem lehet tartós és őszinte.
Az Úr Lelkét küldi, hogy követségében járhasson az ember. Bár „világmegváltó” tetteink nem nagyon lehetnek, a keresztény ember számára mégiscsak Jézus a példa, az etalon, melyhez viszonyítva lehetünk jó vagy kevésbé jó christianuszok, azaz Krisztus-követők. Vannak bizonyos dolgok, melyeket egymás helyett nem tehetünk meg, mert azok személyes „küldetésünkből” fakadnak, amiért tulajdonképpen létbe szólíttattunk. A mi életünk „történelmi pillanata” akkor érkezik el, amikor csalhatatlan bizonyosságot szerzünk róla, hogy mivégre is vagyunk ezen a világon – környezetünk számára mi az a többlet, amit hozzáadhatunk. Személyes kapcsolatainkon keresztül, csak egymást gazdagítva bontakozhatunk ki: ez lehet a helyes „önmegvalósítás” útja.
„Az Úr Lelke rajtam” – mondhatjuk Jézussal valamennyien, akiket valamikor keresztvíz alá tartottak. A szó azonban mit sem ér, ha nincsen mögötte cselekedet. A sárdobálás, a széthúzás és a szeretetlenség korában vajon miről tanúskodik a mi életünk? Bár az előítéletek rabságában él korunk embere, de valamilyen módon mégiscsak alapot szolgáltat a róla kialakuló képhez. Milyen a mi hírünk? Milyen embernek tart bennünket a környezetünk? Tanulságos lehet, ha ezzel egyszer őszintén szembesülünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rehabilitáció

A minap délután fél háromkor csupán hat személygépkocsi parkolt a Kazinczy utca Aradi vértanúk útja… Tovább olvasom