Kisalföld logö

2018. 07. 19. csütörtök - Emília 18°C | 27°C Még több cikk.

Jókai Mórtól Danielle Steelig

Kimutatható, hogy egyre kevesebb időt szánnak az emberek olvasásra. Ugyanakkor mi, magyarok büszkék vagyunk műveltségünkre. E látszólagos ellentmondás hátterét és okait Nagy Attila szociológussal elemeztük.
Nagy Attila szociológus

A számok tükrében Magyarországon 1970-ben az emberek naponta átlagosan ötven percet olvastak. Mára ez a szám húsz percre csökkent. Nyugaton megkongatták a vészharangot és olvasásmentő akciókba kezdtek. Angliában a csecsemőt nyolc hónapos korában a védőnő mellett meglátogatja a gyermekkönyvtáros is. Prospektusokat visz, elbeszélget az édesanyával arról, milyen hallatlanul fontos a gyerekkel beszélgetni – akkor is, és nemcsak ötévesen. Ha a kisgyerek kétéves lesz, a könyvtáros megint felkeresi a családot, de már konkrét meghívókat ad át könyvtári programokra. Nagy Attila olvasásszociológus szerint mi még időben vagyunk. Tudatosan tervezve, átfogó programokkal megelőzhetjük, hogy „felzárkózzunk" az olvasást felejtő nemzetek mögé.

– A felmérések szerint Magyarországon 1970-ben az emberek naponta átlagosan ötven percet olvastak. Mára ez a szám húsz percre csökkent. Mi áll a változás mögött?

– Soktényezős folyamat részesei vagyunk, amelynek az egyik jól látható eleme a munkahelyi elfoglaltságok növekedése. Az emberek anyagi kényszerek hatására másod- és harmadállásokat vállalnak, s emellett a „főállást" is sokkal intenzívebben látják el, mint 1989–1990 előtt. A másik ok az értékrendi változás. Fiatalkoromban családi, munkahelyi környezetemben Fejes Endre Rozsdatemetőjéről, Sánta Ferenc Húsz órájáról, Konrád György Látogatójáról társalogni hallatlanul izgalmas dolog volt. Irodalomról beszélgettünk, miközben tudtuk, hogy ezek nem egyszerűen irodalmi művek, hanem saját bevallatlan történelmünk, sérelmeink, sebeink, konfliktusaink irodalmi köntösbe öltöztetett változatai. A rendszerváltoztatás az irodalom „titkos beszéd" funkcióját szüntette meg.

– Azt állítja, hogy a hetvenes években mért napi ötvenpercnyi olvasás mögött jó adag politika volt?

– Így van. Az irodalom a közéleti témák színtere is volt. Amit nem lehetett elmondani a parlamentben, amit nem írhatott meg sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet, azt szépirodalmi és filmes formában meg lehetett fogalmazni. És erre nagyon sokan kíváncsiak voltak.

– A televízió milyen szerepet játszik az olvasásra fordított idő csökkenésében?

– Nagy szerepe van. Manapság egy átlagos magyar felnőtt napi három órán át ül a tévé előtt. Az ötvenéves férfiaknál ez a szám öt óra, a gyerekeknél három óra. Nem azt akarom állítani, hogy a tévé az ellenség, a főgonosz, hiszen jóra és rosszra is eszköz lehet. Matematikai módszerekkel kimutatható, hogy a legjobban azok a gyerekek értik az olvasott szöveget, akik naponta egy-másfél órát tévéznek. A semmit nem tévézők és a napi öt órát tévézők egyaránt nagyon rosszul tudnak olvasni és gyengébb az átlagos tanulmányi eredményük.

– Az életkortól, az iskolázottságtól vagy az anyagi helyzettől függ inkább, hogy ki mennyit olvas?

– A legerősebben befolyásoló tényező a kérdezettek és szüleik iskolai végzettsége. Azután a nem következik. A nők harminc éve negyven percet olvastak, jóval kevesebbet, mint a férfiak. Ez a szám azóta náluk is csökkent, de kevésbé, csak harminc perc körülire. A lakóhely típusa ugyancsak számít: a falvakban kevesebb olvasnivalót vesznek a kezükbe az emberek. A családi kultúra szintén hat. Andor Mihály szociológus végezte azt a vizsgálatot, amelynek során több száz frissen érettségizett fiatalt kérdezett meg arról, jelentkezett-e tovább tanulni vagy sem, felvették-e vagy sem, s ha igen, főiskolára vagy egyetemre. Mindegyik kérdés mögött ott szerepelt: hány darab könyved van otthon? Félelmetes erejű összefüggésre derült fény. Több száz kötettel több könyvük volt azoknak, akik beadták jelentkezési lapjukat, mint akik nem. Jóval több könyvük volt azoknak, akiket felvettek, mint akiket nem. Néhány kötettel ugyan, de többjük volt azoknak, akiket egyetemre vettek fel, mint akiket főiskolára. A családi kultúra része a beszédmód is. Az a gyerek fog jól olvasni, akivel beszélgetnek, akinek otthon szabad kérdezni, akit nem némítanak el rendszeresen azzal, hogy „hagyjál, nem látod, hogy zavarsz?". Tudniillik az olvasás szinonimája a beszédnek, a gondolkodásnak.

– Az olvasás visszaszorulása mindenféle olvasnivalóra egyformán hatott?

– Az olvasásra fordított idő csökkenése csak egy átlagos szám, amelyben a rádió- és televízióújságtól Dosztojevszkijig minden benne van. A bontott adatok azt mutatják, hogy a folyóiratok a legnagyobb vesztesek.

– A könyvolvasási szokásoknál is észrevehető az értékrendváltozás?

– Két tendencia érvényesül egyszerre. A szépirodalom fokozatosan szorul vissza, a szak- és ismeretközlő irodalom aránya pedig emelkedik.

– A közép- és felsőoktatás ma sokkal több diák számára elérhető, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt. Ennek lehet pozitív hatása az olvasáskultúrára?

– Az érettségi korábban vízválasztó volt: az érettségizett fiatalok nagyobb része olvasóvá, a nem érettségizettek nagyobb része nem olvasóvá vált. A legutóbbi vizsgálatok ezt a nagyon erős összefüggést már nem igazolják vissza, holott az iskolázottság mértéke az utóbbi tíz évben kétségtelenül pozitív irányba változott, egy-egy korosztály mind nagyobb hányada érettségizik és tanul tovább. A középfokú és a felsőfokú oktatás eltömegesedése minőségromlással járt.

– Azok a folyamatok zajlanak Magyarországon, amelyek Nyugaton már réges-rég végbementek. Ebből az is következhetne, hogy miután tudjuk, mi vár ránk, talán lehetne ellene tenni valamit. Milyen módszerekkel lassítható vagy állítható meg a nem olvasás térhódítása?

– Ez a legfontosabb kérdés. Nem szabadna megvárni, hogy olyan mélyre csússzunk a gödörbe, mint Belgium, Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok. Más országokban több programmal is próbálkoznak. Angliában a csecsemőt nyolc hónapos korában a védőnő mellett meglátogatja a gyermekkönyvtáros is. Prospektusokat visz, elbeszélget az édesanyával arról, milyen hallatlanul fontos a gyerekkel beszélgetni – akkor is, és nemcsak ötévesen. Ha a kisgyerek kétéves lesz, a könyvtáros megint felkeresi a családot, de már konkrét meghívókat ad át könyvtári programokra. Huszonöt amerikai államban a kormányzat támogatásával a születést követő minden hónapban vesznek egy könyvet a gyerekeknek. Mire ötévesek lesznek, hatvan saját könyvük van, az anyáknak pedig elmagyarázzák, hogy például a meseolvasás és az olvasottakról való beszélgetés milyen hasznos. Több helyütt megvalósítják az „olvasás az egész tanterven keresztül" elnevezésű módszert. A diákok olvastatása nemcsak az anyanyelvi tanár feladata, hanem mindenkié, még a fizika-, a biológia- és a testnevelő tanáré is. A szöveges matematikai feladatokat is rosszabbul oldják meg a gyengén olvasók!

– Egyszerűnek tűnik a kérdés, de mégis: azon túl, hogy művelt nemzetnek mondhatjuk magunkat, miért fontos, hogy a társadalom többsége sokat és jól olvasson?

– A számítógép ma már sok mindenre jó, de aki értelmesen akarja használni, az ikonoktól előbb-utóbb a szövegekhez jut el. A rendezett tudás tényekből, összefüggésekből, mondatokból, bekezdésekből, fejezetekből áll, amit meg kell érteni. Akinek nincs meg az a készsége, hogy egy szöveget megértsen, kijegyzeteljen, a lényeget saját ismereteihez idomítva értelmezze, kérdőjeleket tudjon tenni, annak nyilvánvalóan gyengébb a versenyképessége, s nemcsak a munkaerőpiacon, a pályázati szövegek megértésében, az űrlapok helyes kitöltésében, hanem saját lelki békéjének megteremtésében, a társadalmi kapcsolatokban és a párválasztásban is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mondd meg a főnöködnek - de hogyan?

Meggyőzni a főnököt, mielőtt túl késő lenne, hogy éppen rossz döntést készülhozni, egyáltalán nem… Tovább olvasom