Kisalföld logö

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 23°C Még több cikk.

Jobb a békesség

Tudom, van annyi gond ebben a k. országban (copyright GyuFa.), hogy levegővétel nélkül csak ezekről kellene írni...

Tudom, van annyi gond ebben a k. országban (copyright GyuFa.), hogy levegővétel nélkül csak ezekről kellene írni, de néha mégis levegőt vesz az ember, és azt mondja, na jó, mára ennyi elég volt, szellőztessük ki az agyunkat, egyébként is itt van ez a tavasszal felérő ősz, hét ágra süt a nap, végtére is észre kell venni az élet szebbik oldalát is, lazítsunk. Kilépsz a természet lágy ölébe (vagy beleülsz), és próbálsz elvonatkoztatni a történésektől. Meditálsz...

Elhatározod, hogy mostantól nem jut eszedbe sem a rendőrpalota megsorozása, sem a Kossuth téren tálalt kordon blue, sem a móri vérengzés, sem a postásgyilkos egyre elképesztőbb vallomásai, sem a jobb és bal örökös civódása, kizárod agyadból a két szekértábor fogathajtóinak a képét is, mostanában úgyis többet látod őket (megint, és mindig) a kelleténél. Persze nem vagy képes a teljes kikapcsolódásra, ez az egész katyvasz ott forog a fejedben kizárhatatlanul, így aztán föladod, és azt mondod magadnak, na jó, akkor gondolkozzunk el azon, mi a megoldás, mit lehetne tenni a békességért, egyáltalán: alkalmas-e még a mai ember (a mai politikus, persze valahol ő is ember) a békességre. Arra, hogy megfelelő formában viszonyuljon a másikhoz.

Mi tagadás, engem már a reform szó is zavar, hiszen Horn Gyula már évekkel ezelőtt azzal kampányolt, hogy „rendbe tesszük az ország dolgait", és ettől nem járt messze sem Orbán Viktor, sem Medgyessy Péter, sőt, maga Gyurcsány Ferenc kampánya sem, tehát mondhatni, nagy és felelős szájakból csordogáltak (cunami erejével) a be nem tartható, és soha be nem tartott ígéretek. Ez a reform egy kibírhatatlan, elviselhetetlen, megemészthetetlen fogalom. Számomra csak azt jelenti, mint a főszakácsnak az elcsellózott étel: nem rossz ez, csak más nevet kell adni neki.

Szóval, reménykedem, minden helyzetben van békésebb megoldás is.
A minap egy bevásárlóközpontban gyűjtögettem a kocsiba az otthoni szükségleteket. Már vagy negyedórája köröztem, félig telt a kocsi, és egyszer csak közvetlenül mellettem megállt egy (apróhirdetéses nyelven) csinosnak mondott nő, mellesleg az is volt. Kedvesen, mondhatni kihívóan nézett rám, egészen zavarba jöttem. Zavaromat palástolva a lisztekkel telt polcok felé fordultam, és beraktam a kocsiba a cetlimre fölírt egy kiló finomlisztet és fél kiló zsemlemorzsát. Továbbindultam. A nő árnyékként követett. Lépdelt a kocsim mellett és nézett. Majdnem bámult. Kétségtelen, hogy kezdett komolyra fordulni a dolog. A tejtermékekhez értem, mondhatnám, értünk, mert oda is követett. Leemeltem s a kocsiba tettem két tejfölt és négy kaukázusi kefirt, mire ő csak úgy lazán, amolyan házastársi utasítással szólt rám:

– És tegyen bele négyet a natúr joghurtból is!...
Teljesen kész voltam. Talán a feleségem állította rám a nőt, mintegy próbababaként, hogy vajon mit teszek, ha kikezd velem egy csinos, jóra- (és sok minden másra) való nő. És talán még a kezemben lévő szükségletekről is van egy másolata, így aztán okkal szólt be, igen, négy joghurt is föl volt írva. (Nem meglepő, a háztartások legtöbbjében ugyanazokat esszük, ugyanazok fogynak el és ugyanazokat vásároljuk, legföljebb más periódusban.) Gondoltam, legjobb lesz, ha egyenes beszédre kényszerítem, és megszólítom:

– Ne haragudjon, ismerem magát?... 
– A csodákat! Tíz perce az én bevásárlókocsimba pakolgatja a dolgokat...
– És miért nem szólt előbb?
– Gondoltam, ha nem veszi észre, kitartok a pénztárig. Kicsivel jobban jártam volna. De tudja, jobb a békesség...
Istenem, fordult meg a fejemben, nőket a politikába!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Asszony, akiben négy nő lakik

A nő annyi arcát mutatja, ahány tekintetben megfürdik. De az élet értelmét vagy a megismerés útját… Tovább olvasom