Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Jóban-rosszban – szívműtét párban

Folytatás az 1. oldalról.

Míg Klesitz Bélánál három koszorúérnél is súlyos szűkületet állapítottak meg az orvosok a győri Petz-kórház kardiológiai osztályán, Marikát is hasonló diagnózissal kezelték. Klesitz Bélát egy januári éjjelen a leánya válságos állapotban vitte kórházba. Dr. Dézsi Csaba András osztályvezető főorvos a szükséges vizsgálatokat követően közölte a tényt: a férfi az ércserés műtétet nem kerülheti el.

Szintén elzáródás

Klesitzné Marika konzíliumra járt a szívével dr. Szabolcs Zoltán professzorhoz. Egyre rosszabbul érezte magát, s mint kiderült, ennek oka a férjééhez hasonló, a szív működését veszélyeztető, érelzáródásos betegség.
– Júliusban szívkatétereztek, akkor újraélesztettek – sorolja az asszony. – Figyeltem a monitort, mikor mi történik, de egyszer csak „összement a függöny”. Csak utólag árulták el az orvosok, hogy mi történt. Szabolcs tanár úr javasolta először a közös műtétet, amire mindketten bólintottunk. Úgy gondoltuk, a helyzet csak jobb lehet, s ha már így alakult, egymás támaszai lehetünk.

Műtét ebéd előtt és után

Múlt hétfőn már a budapesti városmajori klinikán várták, majd a műtétre előkészítették Klesitzéket. A klinika története sem jegyzett még hasonlót: ugyanazon a napon, dr. Szabolcs Zoltán tanár úr személyében ugyanaz a professzor műtötte meg először a feleséget, majd ebéd után a férjet. A professzor előzetesen lerajzolta, elmagyarázta, mi fog történni, s az egész orvos- és asszisztensteam biztatta, bátorította a házaspárt.
– Házaspárnak ennyire aligha örültek a klinikán – nevet Marika. – A négy-négy órás operációt követően egy kórteremben, egymással szemben ébredeztünk. Csak arra emlékszem, amikor megpillantottam Bélát, és hogy intettem neki a kezemmel. Visszaintett. Ezután újra elaludtam. Amikor már felkeltünk és egymásba karolva megtettük az első lépéseket, minden fehér köpenyes, de még a portás is örült nekünk.

Kényszerű együttlét

– Életünkben nem töltöttünk el ennyi időt kényszerűen együtt – neveti el magát a férj –, de hát a műtét közös időpontját mi választottuk. Így legalább vigyázunk egymásra, lessük a másik gondolatát. Felnőtt gyermekeink rendet tartanak otthon és segítenek a rokonságnak az idei szüretben. Nem hagytuk el magunkat, ez a legfontosabb. Innentől kezdve tényleg ajándék minden nap. Három hét rehabilitáció vár bennünket a soproni szívszanatóriumban, ahová szintén együtt megyünk. Ezt írták nekünk az égiek, kiegyeztünk a sorsunkkal. Hála a győri és a fővárosi orvosainknak, élünk. Ennél pedig egyelőre nem is kívánhatunk többet…

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Akarásból jelest érdemel az MTE

Tovább olvasom