Kisalföld logö

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 12°C | 23°C Még több cikk.

Jó utat, jó modort!

Ahány ország, annyi szokás, vagyis nem könnyű illedelmesnek lenni külföldön. Vannak általános, mindenhol érvényes szabályok és vannak kultúrkörönként eltérőek.

A Kenyában gyakori kézfogás Japánban nem szokás. Eltérő gesztusrendszer dívik Bulgáriában, ahol a bólogatás nemet, a fejrázás igent jelent. Van, ahol illetlenség csámcsogni, és van, ahol nem csámcsogni az. Van, ahol hoppon maradunk, ha arra várunk, hogy a házigazda szedje tele tányérunkat (Skandinávia), s van, ahova meg se hívnak többet, ha nem várjuk meg a sokadik kínálást, hanem már a másodikra nekilátunk (India). Van, ahonnan kinéznek bennünket, ha hazaihoz nyúlunk (a Párizs melletti Euro Disneyben a szendvicset, üdítőt is kidobhatják a táskánkból), van, ahol bátorítanak erre. Az Egyesült Államokban például számos étteremnek nincs engedélye szeszes ital árusítására; ezek kirakatában ott virít a BYOB („bring your own bottle") betűszó, vagyis ezekre a helyekre nyugodtan besétálhatunk máshol vásárolt szeszes italokkal.

Belépés csak meztelenül!

A finn szaunába meztelenül illik bemenni. (A törölközőt a szállodai szaunaipar terjesztette el, 100 fok fölött nem sok gomba és baktérium szeret nyüzsögni.) A párizsi Maxim ajtónállója nyakkendőt kíván meg a belépő férfiútól, de azon se csodálkozzunk, ha a ranguni Shwe Dagon-pagodába – és minden buddhista szentélybe – belépve a lábbelinket és zokninkat is le kell vetnünk. Van, ahol a hotelszoba ajtaja elé kitett cipőt a személyzet kitisztítja (Európa jobb szállodáiban), s van, ahol kidobja (Amerika jobb szállodáiban). Egy francia nő jó néven veszi, ha felsegítik a kabátját, míg a norvég vagy svéd meglepődik ezen. Van, ahol nem ember az ember, ha alkudni próbál (Harrod’s, London), máshol viszont (Törökország) akkor nem veszik emberszámba, ha nem alkuszik az ár tíz-húsz százalékáig. Van, ahol 100 dollárba kerülhet egy földre dobott cigarettacsikk (Bangkok, Szingapúr), s van, ahol (Baszkföld) elképedve néz ránk a kocsmáros, ha a söntéspult előtt bokáig érő szalvéták, csikkek, zacskók szőnyegén állva hamutartót kérünk. Luxemburg, Liechtenstein közterületein úgy dobjunk el papír zsebkendőt, almacsutkát, hogy a helyi polgár utcahosszat lohol majd utánunk, és e szavakkal szolgáltatja vissza: „Attól tartok, elhagyott valamit." Nehezíti az eligazodást, hogy olykor egy országon belül is számottevő különbségek tapasztalhatók. Például Amerika arról nevezetes, hogy a legkisebb testi érintkezést is kínosan igyekeznek elkerülni az emberek, és ha véletlenül hozzáérnek valakihez, sűrű bocsánatkérésben törnek ki. New York azonban kilóg a sorból. R. J. O’Rourke mondta: „Tíz évet töltöttem New Yorkban, és aki kedves volt hozzám, arról kiderült, hogy a Holdról jött." Itt bizony megy a könyökharc csúcsforgalom idején. New Yorkban mindenki rohan. A hétköznapok durvasága itt nem jellemvonás kérdése, hanem a túlélés eszköze.

Ha itthon tudunk viselkedni, s modorunkat megfejeljük a felkeresni szándékozott ország, nép kultúrájának és szokásainak ismeretével, többnyire átvészelhetjük kínos szituációk nélkül. Főleg, ha szem előtt tartjuk Shakespeare intelmét: „...aki utas, legyen szerény." A mallorcai éjszakában a mások nyugalmát zavarva hangoskodó fiatalok nyilván még nem jutottak Shakespeare-kötethez. A hangoskodás, persze nem éjjel, latin országokban általános, de Kenyában az emelt hang: sértés.

Bemutatkozás a buszon

A legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy ő aztán tudja, mi illik. Ám lehet, csak azért ringathatja magát ebbe az illúzióba, mert környezete elfogadja olyannak, amilyen, így aztán leél egy életet anélkül, hogy ráébredne, időnként udvariatlan. Társasutazáson hamar megismerszik jó modoráról, akinek van, és persze az is, akinek nincs. Két tanács: igyekezzünk alkalmazkodni a többi utashoz. A találkozókról ne késsünk, mert akkor mindenki ránk vár, és előbb-utóbb közutálatnak fogunk „örvendeni". Autóbuszon mutatkozzunk be a hozzánk közelebb ülőknek. Nem ördöngösség megtanulni a buszvezető nevét. Készségesebb lesz, mintha „Főnök!", „Mester!", „Kolléga!" megszólítással kérnénk valamire. Vonaton, hajón, repülőn, szállodai éttermekben ismeretlen embereknek mutatkozunk be. Ne feledjük, csak keresztnéven bemutatkozás nem létezik a protokollban. Követendő lehet az amerikai típusú bemutatkozás, amikor az illető annyit mond: Mr. Kiss. Ezek után a jelenlévők maguk döntik el, érdekli-e őket Kiss úr keresztneve, esetleg más személyes adata. Egy biztos: illedelmes útitársakat nem fog érdekelni Kiss úr fizetése. Nálunk, sajnos, még bocsánatos bűn a másik zsebében turkálni, ám a Lajtán túl megbotránkozva néz majd ránk az, akinek vagyoni helyzetét firtatnánk.

Azt a férfit, aki önmagát tökéletes úriembernek vélvén, mindig kezet csókol a hölgyeknek, a határainkon túl kétféle meglepetés érheti. Megeshet, hogy olyan náció asszonyának kezét emeli ajkához, aki ezt viszonozni fogja – vagy kezet csókol egy hindu nőnek, akinek az érintése is tabu. Sőt, van olyan afrikai ország, ahol ezt a gesztust a férfirokonok csak akkor nézik el verés nélkül, ha az idegen azon nyomban el is veszi feleségül a kacsó gazdáját. De a kézcsók intim gesztusát az angol nők is tolakodásnak veszik, ők leginkább beérik egy biccentéssel.

Azonos hangzás, érdekes jelentés 

Finneknél ne használjuk anyanyelvünknek azt a szavát, hogy „persze", mert belepirul még a viharvert tengeri medve is. (Az azonos hangzású finn szó azt a testrészt jelenti, amely a magyarban p-vel kezdődik.) Afganisztánban lehetőleg ne fogyasszunk alkoholt, sertéshúst. Az Öböl-országokban ne üljünk keresztbe font karral vagy lábbal – mindkettő sértés. Ázsiában ne érintsük meg a sáfrányszínű lepelbe burkolt buddhista szerzeteseket, mert ezzel vétünk a vallásuk ellen. Thaiföldön ne érintsük meg helybéli lakosok fejét, ne fotózzunk arab nőket és maszáj törzsbelieket (hitük szerint lelküket rabolja el a masina). Ne haladjunk át imádkozó arabok előtt, japánok szeme láttára ne fújjunk orrot, mert illetlenség, finneknél ne gyújtsunk rá gyertyáról (szerintük ilyenkor mindig meghal egy tengerész). Egy vallásos arabbal szemben ne helyezkedjünk el úgy, hogy a cipőnk talpát lássa, mert az tisztátalan dolog. Iszlám mecsetbe ne menjünk be saruban, rövid nadrágban, miniszoknyában és fedetlen vállal. Szent helyek küszöbét ne lenge öltözékben lépjük át.

A szieszta szent

Mediterrán országokban szieszta idején ne telefonáljunk még közeli ismerősünknek sem. Ha Svájcban bérelünk szobát, vasárnap ne teregessünk az erkélyen. Dánoktól ne kérjünk cigarettát (ők is szálanként vásárolják, ha kifogytak a szívnivalóból). Arab országokban ne fogjunk meg bal kézzel dohányárut vagy alkoholt. Indiában csak jobb kézzel szabad az ételhez nyúlni. Burmában bal kézzel ne adjunk semmit; a pincér, a kereskedő a pénzt mindig két kézzel megfogva nyújtja át a visszajárót. Izraelben nők ne nyújtsanak kezet helyi lakosoknak, mert azoknak tilos idegen nőket érinteniük. Írországban ne érdeklődjünk az illető vallási hovatartozása után, nem mindenki tolerálja az ilyen kérdéseket. Nem érdemes több szót vesztegetni erre a kérdésre, hiszen egy eszkimó közmondás minden tanácsot magába sűrít: „Ha idegen országba megy az ember, a feleségét vigye magával, ne a törvényeit."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Netböngésző 20. hét

Tovább olvasom