Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Iván letört keze avatkozott a sorsába

Összesen 5 év börtönre ítélte 1958-ban a vásárhelyi városi, illetve a szegedi katonai bíróság a vásárhelyi Radics Istvánt. Az előbbi a vásárhelyi szovjet emlékmű, azaz az Iván-szobor kezének letöréséért, a másik azért marasztalta el, mert katonáit cukorrépaszedésre, nem a forradalmárok elleni harcra vitte.
A vásárhelyi Emlékpontba került Iván, az 1956-ban is galibát okozó szobor. Fotó: Karnok Csaba
Radics Istvánt, alig végezte el a traktorszerelő-iskolát, máris behívták határőrnek. Vásárhelyre 1952-ben helyezték át. 1956 október 23-án reggel parancsot kapott, hogy hozzon le egy rohamlöveget a fővárosból.

– Éjjel értem haza a Zrínyi utcai szolgálati lakásba, s azonnal elaludtam. Hajnalban aztán a rádióban szólítottak fel minden katonát, hogy azonnal vonuljon be szolgálati helyére. Magamra kapkodtam a ruhát, arra gondolva, biztosan próbariadó van – mondta.

A laktanyában tartott gyűlésen egy Szegedről érkezett egyetemista közölte velük, megalakult az új kormány, vége van a kommunista rendszernek, s az oroszokat kiverik az országból. Radics István parancsot kapott Kertész Dezső főhadnagytól, hogy hetvenkét emberrel, három rohamlöveggel és a négy T–34-es tankkal ássák be magukat a kishomoki felvonulási körletbe, s ha közelednek az oroszok, vegyék fel velük a harcot.

– Már harcállást foglaltunk, amikor rádión jelentkezett a parancsnokom azzal, hogy azonnal vonuljunk vissza a laktanyába, ha nem akarunk hősök lenni, mert az oroszok 300 tonnás harckocsikkal taposnak el bennünket. A laktanyában Radics Istvánnak azt mondták az elbizonytalanodott tisztek, azt csinál az embereivel, amit akar, akár szélnek is eresztheti őket.

– Sokan pestiek voltak közülük, s nem akartam őket hazaengedni, ezért felhívtam az Állami Gazdaságot, s munkára jelentkeztem. Harminckét katonámmal így a forradalom alatt cukorrépát szedtünk a határban.

Elveszett évek

Szabadon bocsátása után sosem zavarta többet a hatóság. Hazatérése után két héttel ugyan bekopogott hozzájuk a rendőr, de csak azért, hogy figyelmeztesse, menjen el szavazni. Radics Istvánnak kétszeresen is elvesztek a börtönben töltött évei. Amikor nyugdíjba készült, kértek volna tőle szabaduló levelet, ám ilyet annak idején nem kapott. A börtönben pedig nem találták írásos nyomát annak, hogy valaha ott raboskodott volna.

Radics István naponta bejárt a laktanyába, követve az eseményeket. Egy alkalommal az ügyletes tiszt utasította, hogy egy harckocsival vontassa be az előző nap a helyéről lerántott Iván-szobrot a laktanyába. Kötelet kötött a Kaszap és a Tóalj utca sarkán heverő szobor nyakába, s megindult vele a laktanyába. A népkerti vasúti átjárónál azonban Iván fordult egyet, s a ledöntéskor megsérült karja előbb beakadt a két sínszál közé, majd kitört a helyéről. A szobor két darabban jutott el a laktanyába.

Radics István hiába tért vissza a civil életbe, nem talált állást magának. A családdal végül édesapja csomorkányi tanyájára költözött, s gazdálkodni kezdett volna.
– Június 4-én egy szál gatyában mentem ki kapálni. Éppen dolgozni kezdtem, amikor megállt mellettem egy dzsip, kiszállt egy bőrruhás férfi, s Radicsékat kereste. Amikor megtudta a nevem, s hogy én voltam a katona, úgy, ahogy voltam betessékelt a kocsiba, s meg sem álltunk az ÁVH Ady Endre utcai épületéig. Hiába voltak ismerőseim az ott lévők, nem teketóriáztak, leültettek egy székre azzal, írjam le, miért nem a forradalmárok ellen harcoltunk az embereimmel, hogyan kerültünk helyette a répaföldre?

Radics István 1958 februárjában került bíróság elé. Vásárhelyen szabotázsért ítélték másfél évre, mert nem művelte a földjét, valamint megrongálta az Iván-szobrot. A helyreállítási költségének megtérítésére is kötelezték. A katonai bíróság 3 és fél évre ítélte a „répaszedés" miatt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem volt ötös a lottón

Tovább növekedett a miiliárdos lottónyeremény, miután ezen a héten sem volt telitalálat az ötös… Tovább olvasom