Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

Iróniával fűszerezett megatánc

„A magyar néptánc a világ egyik legdallamosabb, legjobban archivált tánca, mégsem tudunk vele élni. S ez nem másokon, hanem szinte kizárólag rajtunk múlik" – nyilatkozta a Kisalföldnek Román Sándor, az ExperiDance főkoreográfusa.
A látványos show-műsorairól ismert, magyar Michael Flatleynek is emlegetett művésszel – többek közt – a magyar kultúra kiaknázatlan kincsesbányájáról, a piszkos anyagiakról és a Nagyidai cigányokról beszélgettünk.

– Miért nyúlt legújabb darabjában a cigány folklórhoz?

– A Nemzeti Táncszínháztól kaptunk felkérést, hogy valamelyik középiskolás kötelező olvasmányt dolgozzuk fel társulatunk sajátos stílusában. Erre Schwajda György barátom ajánlotta figyelmembe Arany János A nagyidai cigányok című balladáját. Elsősorban azért, mert a cselekmény egyetlen éjszakát ölel át, így szinte kívánja a táncos feldolgozást.

– Annak ellenére, hogy a történet a Rákóczi-szabadságharc bukása utáni évekbe kalauzolja a nézőket, rengeteg humoros pillanatnak ad helyet. Ez a magyarokra oly jellemző sírva vigadunk érzést hivatott bemutatni?

– Többek közt. Mindenképp lényegesnek érzem azonban kiemelni, hogy a Nagyidai cigányokban nem a cigány, hanem magyar folklór játszik főszerepet. A történet legfontosabb mondanivalója ugyanis éppen az, hogy cigány emberek próbálnak átvészelni egy magyar sorstragédiát. Ez egyszersmind rávilágít arra, hogy sodródjanak bármennyire a társadalom szélére a cigányok, ők is magyarság részét képzik. A darabnak emellett aktuális üzenete is van.

A tánc nagykövete
Román Sándor, a bodrogközi fiúcska alig múlt tízesztendős, amikor a cigándi néptáncegyüttessel letáncolta a hazai színpadokról az összes amatőrtársulatot. Amikor aztán tehetséges fiatalokat válogattak, hogy a kubai Világifjúsági Találkozón képviseljék Magyarországot, hamar ő is ott találta magát az Újvilágba induló repülőjáraton. Az Állami Balett Intézet elvégzése után világ körüli karriert futott be: Las Vegastól Londonig járta a színpadokat. Az ország válogatott táncosaiból 2000 októberében alapította meg az ExperiDance társulatot.
Román Sándor
– Mire gondol pontosan?


– A nagyidai cigányoknak szomorú aktualitást ad a magyar nép nagy betegsége, miszerint képtelenek vagyunk összefogni, s legalább a legfontosabb kérdésekben egyetérteni. Az eredeti drámát Arany a cenzúra miatt helyezte kénytelen-kelletlen a kuruc korba, ettől függetlenül Kossuth és Széchenyi bizonyos szempontból teljesen értelmetlen vetélkedését is sikerült beleszőnie a műbe.

– Milyen humorra számíthatnak a nézők? Említene pár mókás jelenetet a Nagyidai cigányokból?


– Végig fanyar, ugyanakkor mulatságos humor jellemzi az előadást. Ahogy a magyar katonák megfutamodnak a nagyidai várból vagy ahogy a labancok bevonulnak az elfoglalt erődítménybe. Természetesen a legviccesebb mozzanatokkal a hős várvédő cigányok örvendeztetik meg a közönséget; ahogy az ágyúdörgésre reagálnak vagy amilyen murikat csapnak a bajban. Ezek a jelenetek mégsem gúnyolják – pont ellenkezőleg, szerethetőbbé teszik – a cigányokat. Szó nincs tehát
paródiáról, sokkal inkább bájos iróniáról.


Kiaknázatlan magyar kincsesbánya


– Világszinten mennyire eladható az ExperiDance? Azért is vetem fel ezt, mert ez a kérdés kicsit úgy is szól, hogy mennyire van igény a magyar kultúrára külföldön?

– Az önáltatásnak, az önbecsapásnak semmi értelme, ezért fájjon akármennyire az igazság, de gyakorlatilag semennyire sem. A magyar művészeket sokkal inkább egyénként, alkotó emberként tartja számon a kultúrára éhes nemzetközi közvélemény. Konkrétan ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy hiába hallgatják rengetegen Bartók vagy Kodály zenéjét világszerte, közben a kutyának eszébe nem jut, hogy ők magyarok voltak. Holott a magyar kultúra nem pusztán kiaknázatlan kincsesbánya, de nem utolsósorban remekül fogyasztható is volna. Például a magyar néptánc a világ egyik legdallamosabb, legjobban archivált tánca, mégsem tudunk vele élni. S ez nem másokon, hanem szinte kizárólag rajtunk múlik.

– Anélkül, hogy ön vagy a táncosai zsebében vájkálnék, az ExperiDance társulata is máról holnapra él, mint rengetegen a magyar művészvilágban?

– Az átlag magyar művészeknél szerencsére jobb sorunk van. Persze nem dúskálunk a javakban, de nem is kell nélkülöznünk. Igaz, ezért nap mint nap kőkeményen megdolgozunk.

– Magyarán a táncosai mindenfajta megélhetési gond nélkül tudnak a táncra koncentrálni?

– Az anyagiak szerintem nem függhetnek össze – főleg nem a művészvilágban – a teljesítménnyel. Az, hogy Nyugaton klasszisokkal jobban keresnek a táncosok, nem lehet felmentő ok arra, hogy a társulat tagjaitól ne követeljek maximumot. Megjegyzem, erre nagyon nincs is szükség, hisz az igazán jó táncosnak a munkája egyben a szerelme.

– Mennyit gyakorolnak naponta a társulat tagjai?

– Ez változó, de a napi penzum összességében legalább öt óra. Premierek előtt általában még több időt, ebben az időszakban kell végső formába önteni a darabokat. Ekkor képes vagyok a végsőkig „terrorizálni", vagyis sokkal jobb produkcióra ösztönözni a táncosokat.
Eszterháza

Tündérvilága

– Az előadás közbeni hibákat mennyire teszi szóvá?

– Bár a közönség a legapróbb hibákat nem veszi észre, mégis e téren is tökéletességre törekszem. A ki nem küszöbölt hiba ugyanis könnyedén lélektelen produkcióba csaphat át, s ez a közönségnek feketén fehéren lejön. Ennél nagyobb vétket pedig nem követhetünk el, ezért kell minden apró megingást idejében korrigálni.

– A Tündérvilág című produkciójuk a fertődi Esterházy-kastély legfényesebb napjaiba repítette a nézőket. A jövőben lehet számítani olyan produkcióra, mely kimondottan megyénkhez kötődik?

– A Tündérvilág valószínűleg hamarosan Ausztriában és Szlovéniában is feltűnik majd fesztiválokon, de vadonatúj, Győr-Moson-Sopron megyei szálon futó produkciót nem tervezünk. Pontosabban eddig nem kaptunk erre felkérést, hisz ez elsősorban nem rajtunk múlik, hanem azon, hogy akad-e olyan mecénás vagy önkormányzat, aki lát fantáziát ilyen megaelőadásban.

A megaprodukció számokban

Az ExperiDance társulatot 45 fős utazó delegáció alkotja: 26 fő táncos (13 fiú, 13 lány), 1 fő koreográfus (Román Sándor), 6 fő műszak (1 fő fénytechnikus, 1 fő hangtechnikus, 4 fő díszletes), 4 fő technikai személyzet (1 fő fodrász, 2 fő öltöztető, 1 fő ügyelő-öltöztető), 1 fő tolmács (külföldi fellépés esetén), 1 fő turnévezető, 1 fő kamionsofőr, 1 fő buszsofőr. A hangtechnikát illetően legkevesebb 12 csatornás keverőpultot és 4 darab Crown típusú határfelület-mikrofont használnak. A fénytechnikai hídrendszer 25 darab, egyenként 40 kg súlyú lámpából áll.
– A Győri Baletthoz szintén erős kötelék fűzi. Kiss János társulatával sem tervez közös produkciót a jövőben?


– Már évek óta van egy közös tervünk Kiss Jánossal, de eddig még nem sikerült megvalósítani. Ez a munkánk feltehetően a jövőben is csúszik kicsit, mert jelenleg a Budapesti Operettszínháznak tartozom egy új premierrel – de ami késik, nem múlik.

– Végezetül: manapság csupán a koreográfiával törődik, vagy néha színpadra is lép?

– Ma már szinte kizárólag az alkotás, azaz a koreográfia köti le minden energiámat. Bár a próbákon nemritkán én is teljes erőbedobással teszem oda magam, élesben nagyon ritkán tűnök fel a színpadon egy-egy epizódszerepben. Ráadásul annyi tehetséges, fiatal táncosa van társulatunknak, hogy nagyon be sem férnék már közéjük.

Szeghalmi Balázs
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dr. Makk válaszol

Nünüke üzenete Doktor Makknak: Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semmi sem készülne el. Tovább olvasom