Kisalföld logö

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 21°C | 31°C Még több cikk.

Igaz történet egy férfiról és egy nőről

Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt. A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva.

A feleségem valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott  volt.  Ennek  már 12 éve. Akkoriban  egy megrögzött motoros voltam, csak fekete  pólót, kopott farmert és motoroscsizmát hordtam és hosszú hajam volt.

Természetesen volt  öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor  fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem  meg. 
A házimunka csak gond volt,  amit ha csak lehetett, elkerültem.
De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. „Te vagy  az álompasim. Olyan férfias  vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért  a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy  összeházasodunk.  Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és  hosszú hajam  volt. Mindenesetre  csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy  mondja: „Legalább fodrászhoz  elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az  esküvőre."

Órákkal – nem napokkal és végtelen könnyekkel – később  beleegyeztem és  egy rövid, divatos  frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem  őt, és akkor mi van, férfias voltam,  vakmerő, majdnem szabad és a  fejemre nőtt.  Olyan kedves voltam.„Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" – susogta  nekem.

Az élet  rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közös létek  hetei következtek, amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt  megjelent előttem. Hozott egy inget,  egy kötött mellényt/pulóvert  (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot,  és  azt  mondta: „Kérlek, próbáld fel  ezeket." Napokkal, hetekkel, nem hónapokkal és végtelen papír zsebkendővel később engedtem, és hordtam az  inget, a kötött cuccot és a  szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam,  vakmerő, halál csinos  és a fejemre nőtt.

Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért.  Igazából nem tartott sokáig, mert a  fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábamat,  ami szintén megpuhított. De nem baj,  férfias voltam, nyárspolgár, majdnem  szabad és egy kombit vezettem, és a fejemre  nőtt.
 Az évek során jöttek a  harcok, amiket a könnyek tengerében mind  elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam  meg kívülről, vörösbort  ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van?  – gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre  nőtt.

Egy szép napon a feleségem  elém állt becsomagolt bőröndökkel a  kezében, és azt mondta: „Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem,  hogy miért. „Már nem szeretlek, mert úgy  megváltoztál. Már nem az a  férfi vagy, akit valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az „új" pasija egy hosszú hajú  motoros szakadt farmerban,  tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy  sapkát.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamarosan aszfaltoznak

– Ha az időjárás engedi, hamarosan megtörténik az aszfaltozás a Dunakapu tér és a Teleki… Tovább olvasom