Kisalföld logö

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 25°C Még több cikk.

Huszti a nemzeti színházbeli kálváriájáról

A Sopronban vendégszereplő Huszti Péter igazgatói lemondása után elöszőr nyilatkozik hosszabban a nemzeti színházbeli megpróbáltatásairól és a politikának az ügyben betöltött szerepéről.

Mint ismeretes, Görgey Gábor kultuszminiszter pályáztatás nélkül nevezte ki Huszti Pétert az új Nemzeti Színház élére. Nem sokkal ezt követően a miniszter – a Kossuth-díjas művész javaslatára – változtatott álláspontján, s december 31-ig ügyvezető igazgatóként kívánta foglalkoztatni a Nemzeti élén, miközben pályázat kiírását kezdeményezte. Alig pár nap elteltével azonban Huszti Péter lemondott az ügyvezetői posztról, s azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a pályázaton sem kíván indulni. Döntése hátteréről Sopronban vallott lapunknak.

– Drámaian gyorsan döntött Görgey Gábor, miután hosszú-hosszú rábeszélés után elfogadtam ajánlatát – kezdi a nagy port kavart eseménysorozat vázolását Huszti Péter. – Hivatkozott mindarra, amit eddig elértem; szakmai múltamra, színészetemre, rendezéseimre, főiskolai rektorságomra. Bizonyos diplomáciai képességemre, s arra, hogy nagyon sokan úgy vélték, hogy a felkérést nekem kötelességem elvállalni. Jóllehet, soha nem jutott eszembe, hogy valaha is direktor legyek a Nemzetiben. Azt ugyanis tudni kell, hogy a Nemzeti Színház igazgatójának lenni missziót jelent. E posztról emelt fővel, boldogan még soha senki nem távozott. Ez azért intő jel. Végül, nem tudok jobb szót mondani, mint hogy beadtam a derekamat. Ezzel, noha előzőleg főleg a kinevezés módját vitatták, elindult az immár mindenki által ismert sajtóhadjárat. S aztán a miniszter az én javaslatomra megváltoztatta döntését: rendben, legyen pályázat. És én akkor megint csak nagyon gyors döntést követően azt mondtam, hogy december 31-ig eligazgatom a színházat.

Elsősorban politikáról van szó

S hogy mi történt ezután ? Ezt így idézi fel a közmegbecsülésnek örvendő művész: „ Nem csitultak a hullámok, rájöttem, itt elsősorban politikáról van szó, s ki tudja, hányadsorban színházról. "
Huszti Péter megerősíti azt a közismert tényt, hogy „ mindig is arról voltam híres, hogy soha, semmiféle politikai ügyben nem voltam benne. Ha van független ember, akkor én az vagyok. Egyszerűen nem érdekel a politika. Sokkal fontosabb dolgaim voltak annál. "
– Azt mondtam: el tudom képzelni, hogy szép, ámbár kemény munkával ugyan, de olyan különböző szemléletű művészeket integrálok, akik igazi Nemzeti Színházat akarnak csinálni. Hangsúlyoztam, hogy nyugodt légkörben alkotó, politikamentes színházban tudom csak elképzelni a munkát mind rövid, mind hosszú távon.
„ Drámai egy hét alatt kiderült számomra, hogy elsősorban politikáról van szó, s a vihar tombolása közepette egy napig se tudok, és nem is akarok dolgozni ebben a színházban – szögezi le Huszti Péter. – A direktorságot a szakma és a társadalom egyetértésével tudtam volna elképzelni. A társadalomban, legalábbis a hozzám eljutott jelzések alapján, azt hiszem, konszenzus volt. Ugyan a szakma java része is mellettem állt, ám a hangadók továbbra is vitatták a döntést. Erre fel fogalmaztam úgy, hogy akkor ez nem az én szerepem. Bármilyen fájdalmas ez azok számára is, akik kineveztek, s akiknek öröm volt a kinevezésem, a színházszeretőknek. Akik hittek abban, hogy én olyan Nemzeti Színházat tudok csinálni, amilyennek azt látni szeretnék... "

Visszafordíthatatlan

– Úgy éreztem, akkor vagyok becsületes, s magammal őszinte, akkor maradok önmagam, ami számomra nagyon fontos, hogyha abban a másodpercben, amikor úgy éreztem, én ezt nem tudom csinálni, lemondok – morfondírozik a Kossuth-díjas művész. – Így is történt. S hogy ez visszafordíthatatlan legyen, levélben tudattam döntésemet Görgey Gábor miniszter úrral, amit ő elég fájdalmasan vett, mint ahogyan azt nyilatkozta is.
„ Ez az egész természetesen azért is szomorú – hogyha még pályázni akartam volna is, mint ahogyan nem akartam – , mert az én esetleges pályázatomat a történtek kizárják. Ez elképzelhetetlen ezek után, legalábbis ebben a körben. "
Arra a felvetésre, hogy az említett támadások kiktől eredeztethetők, milyen jellegűek voltak, így válaszol Huszti Péter: „ Csupán annyit éreztem, hogy ellenséges a légkör. Mind a döntéssel, mind a Nemzetivel és így velem kapcsolatban is, gondolom én. Ez a Nemzeti Színház, aminek tulajdonképpen nincsen múltja sem mint épületnek, sem mint társulatnak, ott áll magányosan azon a furcsa helyen. Úgy éreztem, hogy sziszifuszi munka kell ahhoz, hogy az idézőjeles »gödörből« kihúzzuk, elfogadhatóvá tegyük a szakmával – hiszen bojkottálták, az egész építkezés alatt gyalázkodtak – , s ezt csak úgy lehet, hogyha konszenzus van abban, hogy részt vesz-e a szakma a Nemzeti Színház szellemi fölépítésében. Miután a szakma vezető rétegéről van szó, teljesen világos, hogy ilyen módon nem akar ebben részt venni.

Alapokat kell adnia

„ Lehet, hogy e színház szellemi felépítésére személyek készülődnek, vagy egyetlen személy készülődik a feladatra. Adja a jó Isten, hogy sikerüljön. De abban biztos vagyok, hogy a Nemzeti Színháznak kötelességei vannak, nem egy a sok teátrum közül. Alapokat kell adnia, tradíciókat kell kiszolgálnia, a magyar nyelvet kell ápolnia. Az ember tragédiáját, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, azaz a magyar, továbbá az egyetemes klasszikusokat meg kell próbálni érdekesen, izgalmasan előadni " – szögezi le a népszerű színész-rendező, s hozzáfűzi: „ Nem lesz könnyű helyzetben majd az a kuratórium, hogyha mindezt szem előtt tartja a főigazgatói posztra kiírt pályázatok elbírálásakor. "

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gladiátor 2. Crow nélkül

Az Oscar-nyertes Gladiátor producerei bejelentették, hogy a nagysikerű film folytatását tervezik -… Tovább olvasom