Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 22°C Még több cikk.

Hivatása nyolc gyermek

Folytatás az 1. oldalról.

– Hatodéven úgy hagytam ott az orvosit, hogy nem tudtam, mit fogok csinálni... Abban a templomban, ahová misékre jártam, ott láttam meg – görög katolikus kispapként – a férjemet. Aztán annyira viharosan történt minden, hogy egy év múlva ugyanott már mint menyasszony és vőlegény álltunk az oltár előtt. Nem tudtuk még akkor sem, hogy mi lesz az utunk, csak azt, hogy egymáshoz tartozunk – emlékezett vissza Anna, akitől férje, mikor megkérte a kezét, megkérdezte: „Ugye sok gyermekünk lesz?” , amire az asszony boldogan válaszolta: „Amennyit ad a jó Isten.”
Jöttek is szép sorban: András,

Máté, Panka, Mária, Jancsika, Ábel, Ági és – három hónappal ezelőtt – nyolcadikként a kis Álmos.
– Az újabb és újabb Istentől kapott és elfogadott ajándék értette meg velem, hogy ez az én utam. Férjemmel együtt hisszük, hogy ezt a feladatot bízta ránk a gondviselés. Ennek csak úgy tudunk teljességgel megfelelni, ha bennünk, köztünk is rend van. Ezektől a szereteterőktől működik ez a közösség, családunk eredményesen. Ettől van az, hogy a hatalmas asztalnál reggelente mindenki tudja és teszi a dolgát: aki tud, kenyeret vág, amíg én teát főzök, valaki előveszi a tejet, a másik gyerek keni a kisebbeknek a vajas kenyeret.
Egyik barátjuk megjegyezte: a Tóth családban a nyolc gyerekkel nyugalmasabban bonyolódik a reggeli indulás, mint náluk két aprósággal. Anna elmesélte azt is, hogy az ünnepi asztalnak külön rítusa van.
– Mindig szép díszesre terítjük, megadjuk a módját: hosszú, nyugodt, beszélgetős ebédet tartunk. Azt szeretnénk, hogy ezekre az ünnepekre – bárhová kerülnek később a világban – mindig visszagondoljanak. A csillogó szemükből látom, ilyenkor értik meg: hogyha azokkal ülünk, eszünk egy asztalnál, akiket szeretünk, az ugyanolyan szent dolog, mint előtte a templomban az istentisztelet... Mostanában egyre többször jut eszembe nagyanyám, aki ha ezerszer kérdeztem, ezerszer türelemmel válaszolt. Megosztotta velem önmagát. Én is így vagyok a gyerekekkel: átadok nekik valamit abból a világképből, ami a miénk. Ez teljeséggel betölti a mindennapjaimat. Ezért nincs bennem semmi kétség afelől, hogy érdemes volt-e – a szép reményű orvosi pálya helyett – az anyai hivatást választanom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

rabóczki balázs a sportkórház lakója

A budapesti Sportkórház lakója Rabóczki Balázs, az FC Sopron kapusa. A hálóőr alapos kivizsgáláson… Tovább olvasom