Kisalföld logö

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 2°C | 9°C Még több cikk.

Hiányzik az egészségügy stratégiája

Folytatás az 1. oldalról.

– Az más kérdés, hogy a közreműködői szerződés értelmezése is rendkívül vegyes volt, egyértelmű állásfoglalást nem kaptunk, csak az utolsó napokban halljuk, hogy ezek mégsem jók – folytatta dr. Baranyai Tibor főigazgató főorvos. – Most a közreműködői szerződésről lemondva, szabad foglalkozású vállalkozó orvosként dolgoznak tovább, ügyeletben és főmunkaidőben egyaránt, tehát ezekben az esetekben sem áll már fenn a kettős jogviszony. Volt olyan kollégánk, aki ismét közalkalmazotti státuszba került, saját kérésére. Véleményem szerint ezen a területen érdemes volt országos szinten tiszta viszonyokat teremteni. A 128 orvosunk közül az említett munkajogi változások közel 30-at érintettek.
– Július elsejével újabb forráskivonás történt az egészségügyből. Mit jelent ez konkrétan az önök intézményében?
– A fekvő- és járóbeteg-ellátás területén teljesítményvolumen-korlátozás van érvényben, amelyet most 5 százalékkal csökkentettek. Plusz megszüntették a 100 százalék feletti úgynevezett degresszív finanszírozást, ami újabb öt százalékot jelent. Sopronban évente 640 ezer járó- és 22 ezer fekvőbeteget kezelünk. A tízszázalékos csökkentés a betegellátás szempontjából azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb beteget fogadhatunk, mint korábban. Természetesen a sürgősségi betegellátás nem csorbulhat, viszont azokat a betegeket, akik várhatnak – gondolok például egy csípő- vagy térdprotézisműtétre –, azoknál a beavatkozást későbbre halasztjuk, előjegyzésbe vesszük.
– Felkészültek, felkészülhettek a változásokra?
– Az új intézkedésekkel nekem az a problémám, hogy egy finanszírozási év kétharmadánál, egy érvényes likviditási pénzügyi terv közepette, váratlanul és kiszámíthatatlanul érte a kórházak vezetését. Erre nagyon nehéz reagálni, különösen úgy, hogy július első napjaiban kapok értesítést arról, hogy milyen változások lesznek július elsejétől, készüljek fel arra, hogy pontosan a 100 százaléknak legyen megfelelő a betegforgalmunk, mert felette már nem finanszírozzák a betegellátást. Amennyiben nem igazodok ezekhez a változásokhoz, akkor egy adósságspirálba csúszhatunk bele. Összességében komoly bevételkieséssel számolunk – a kórház éves költségvetése közel 4 milliárd forint –, amely a következő három hónapban – mivel a pénzügyi-gazdasági év október elsején kezdődik – elérheti a 70 millió forintot. És akkor még nem számoltunk például az inflációval, az energiaárak emelkedésével, az áfa növekedésével. Megnéztük, hogyan lehet költségeinket még lejjebb szorítani, de miután az intézményt már eddig is olyan ideális állapotban üzemeltettettük, amely éppen lehetővé tette ebben a forráshiányos rendszerben a likviditást, nincsenek már tartalékaink. Csak a szociális juttatásokból lehetne lefaragni, nem akarom azonban morálisan ellehetetleníteni az intézményt, hátrányos helyzetbe hozni a dolgozókat. Igaz, a nővérszálló díjait minimálisan emeltük.
– Akkor honnan teremtik elő azt a bizonyos 70 millió forintot? A fenntartó önkormányzattól? Attól az önkormányzattól, amely szintén forráshiányos és adóságokkal küszködik?
– Azt gondolom, hogy ezt az átmeneti időszakot közösen megoldjuk az önkormányzattal. Ez kényes kérdés, mert azt az elvet kell(ene) feladnunk, hogy az OEP finanszírozza a működést, a város feladata pedig a beruházás és a felújítás. Még egy dologról szólni kell, ami szintén hátrányosan érint bennünket. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban ugyanis megszüntették bizonyos ellátási csoportok finanszírozását. 800 ilyen volt, közülük jó néhányra valóban nincs szükség, de olyan tevékenységek finanszírozását is megszüntették, amelyek fontos betegségcsoportokat érintenek (például agyi keringési történések). Ennek várható pénzügyi hatása felméréseink szerint újabb mínusz hétszázalékos bevételkiesést jelent majd. Ez már összesen 17 százalék, ami július elsején csapódott ránk, váratlanul. Ne felejtsük el azonban, hogy a finanszírozás szűkítése mögött mindig az esetszám csökkenésével is számolni kell, amelyre a megoldást még ne m nagyon látjuk. Egy biztos, hogy nem az egészségügyi dolgozók tehetnek arról, ha a várakozási idő kitolódik.
– Az egészségügy problémáit másfél évtized óta képtelenek vagyunk megoldani. Ön szerint mi lehet a megoldás? Egyáltalán szükség van ennyi kórházra?
– Az egészségügy legnagyobb problémája, hogy részintézkedéseket hoznak, a stratégiai célok kijelölése elmarad. Nem foglalkoznak komolyan azzal a problémával, hogy sok az aktív kórház Magyarországon, a meglévő forrásokat hány kórház között akarják elosztani, hogyan kellene megoldani lokálisan és regionálisan a krónikus ellátást és a rehabilitációt. Ki kell mondani, sok az aktív ágy, sok az aktív kórház. Egy új struktúrát kell kialakítani a sürgősségi betegellátásra alapozva. Véleményem szerint, ha 20–25 kilométeres sugarú körben gondolkodunk, akkor hetven kórház elegendő lenne, szemben a jelenlegi százhetvennel. Nem intézménybezárásról, sokkal inkább funkcióváltásról lehetne szó. A szakszerű és humánus megoldás, hogy a gyógyítás minden fázisát családközelben végezzük. Persze ezt csak akkor lehet meglépni, ha megfelelő úthálózat és a mentőknél a szükséges szállítói kapacitás rendelkezésre áll. Ezért lenne szükség a stratégiai gondolkodásra, amelynek végeredménye egy eredményes, költséghatékony rendszer működése lehetne, minőségi szolgáltatással.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Palacsintafesztivál

A rajkai Aranykárász kempingbe várják az érdeklődőket szombaton délután egy órától, ahol első ízben… Tovább olvasom