Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 6°C | 10°C Még több cikk.

Hiányosságaink...

Sok mindent tudunk, és legalább annyit nem mi, magyarok. Két dologhoz bizonyosan nem értünk.

Sok mindent tudunk, és legalább annyit nem mi, magyarok. Két dologhoz – hogy csak kettőt emeljek ki a hosszú listáról – bizonyosan nem értünk. Már-már bántóan, sőt, bosszantóan nem. Az egyik az ünneplés, a másik a rendezvények hangosítása. Számtalan eseményre, többek között kiállításmegnyitóra kapok meghívást. Némelyiken öröm látni, mennyi ember tolong a kisebb-nagyobb galériában, hogy részt vegyen a vernissage-on. Örül a művész is, hogy ennyien kíváncsiak rá, úgyszintén a galérista, mert tán vevő is kikerül a több tucat vendégből. A szokásos 15–20 perces várakozás után – mert ez már népbetegség lett nálunk –, miután már az oxigén igencsak fogyadozik, kiáll a méltató személyiség. Ismert ember, vagy kevésbé az, szakmája nagyágyúja, vagy épp tettre kész kezdő, mindegy. Okosságát, gondolatait művészről s műveiről úgyis csak a hozzá legközelebb állók hallják. Olyan kiváló akusztikájú terem ugyanis nincs a képzőművészet szolgálatában, hogy messzire szárnyalhasson a nem épp tenori hang. Marad hát a nyaknyújtogatás, a fülek meresztése, de mindhiába. Ezért az unatkozó publikum előbb halk pusmogása hamarosan zavaró zsongássá alakul át. Mikrofont elvétve alkalmaznak.

De ha van is profi hangosítás, ott sem klappol mindig minden. A költőfejedelem Faludy Györgyöt 95. születésnapján a Nemzeti Színházban köszöntötték. Már a két konferanszié, a humorista Farkasházy Tivadar és a színházigazgató Jordán Tamás csíptetős mikrofonját is úgy tették fel, hogy gyakori elfordulásukkor egy kukkot sem lehetett hallani. Pedig emlékeim szerint a vadonatúj színház minden tekintetben high-tech berendezésekkel van felszerelve. Mégis. Már az első sorban próbáltuk megnyújtani a fülünket. Aztán feladtuk, mert az ünnepi műsor hosszabb volt, mint egy normál teátrumi előadás. Megint bebizonyosodott, hogy a kevesebb több lett volna. Ha másért nem, illett volna gondolni a Mester életkorára, s „ülőképességére". Meghitt pillanat elvétve akadt a több mint háromórás műsorban. Márpedig csakis ezek miatt érdemes köszönteni valakit épp e ritka jeles napon. A sok átlagos, vagy átlagon aluli történés egyik legkínosabbja a kultuszminiszter ajándéka volt. Egy kortárs, még azt sem mondom, legjobb művészünk sokszorosított grafikáját hozta ajándékba a költőfejedelemnek. Azt gondolom, legalább egy icipici kitüntetést tűzhetett volna Faludy hajtókájára. Talán megérdemelte volna... Nagyon úgy tűnt a dolog, hogy az eseményre futtában lekaptak egy képet az egyik minisztériumi folyosó faláról, gyorsan pattogó nejlonba burkolták, s ajándék lett belőle. Nem egyedül gondoltam, hogy mennyire méltatlan a gesztus. Jut eszembe, az ipari csomagolás leszedéséről az utolsó pillanatban sikerült lebeszélni a kultúráért felelős tárca első emberét. Szerencsére a protokoll szerint csak a miniszter után következhetett a jó barát Gyémánt László, aki egy gyönyörű Faludy-portréval lepte meg a költőt. Az ajándékba kapott élő kiskutyával együtt ennek őszintén örült.

Hetekkel később értesültem, miként köszöntötték pályatársai egy filmforgatás közben a 80 éves Kállai Ferencet. Majd másnap színházi kolléganői adtak hajnali szerenádot a színészóriásnak. Örültem, hogy létezik még meghitt ünneplés. Csak azt nehezményezem, hogy egyre ritkábban. Fáj a szívem, hogy a 95 éves Faludynál nem így esett az eset...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két csapat az MK-ban

Kézilabda

Ma a Magyar Kupában két győri csapat érdekelt. A férfiaknál a Tento-ETO… Tovább olvasom