Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Hétvégi tűnődések: A közeledő Isten

„ Virrasszatok szüntelenül és imádkozzatok...” (Lk.21/36a.)

Igaz, a csikorgó tél és a hulló hópelyhek puha vattafüggönye még várat magára, azonban a múló időt ez mit sem befolyásolja; esztendőnk utolsó, „legemberesebb” hónapjához értünk. Nehéz köd üli meg sötétedés után vagy hajnal előtt – az inkább még őszi – tájat. Azonban reményt keltően hasít a sötét, ködös pirkadatba az evangéliumi figyelmeztetés: „Virrasszatok szüntelenül és imádkozzatok...”.
Amikor a legsötétebbek, leghosszabbak lesznek az éjszakák és a legborúsabb, legrövidebb nappalok következnek, akkor szeretné megfényesíteni a lelket az adventi idő kegyelemmel teljes várakozása. A roratés hajnalok igyekeznek napról napra fényességgel, melegséggel, a szent várakozás derűjével megörvendeztetni az embert.
Lehet bármilyen nyomasztó a gazdasági helyzet, lehet feszült és ellenséges a politikai légkör, a várakozás kegyelmi időszaka mindig örömteli reménységgel hozza el a karácsonyt. Mégis sokak számára nem öröm (lehet, hogy éppen az év végi „hajrá”, a „kikészülés”, a kiköltekezés, az eladósodás, az ajándékvásárlási kampány családi vitákkal terhes, lelket nyomorító ideje). Valóban, az ilyen kilátásokkal kecsegtető adventi idő, majd az így elérkező ünnep csak gond és békétlenség forrása lehet.
Adventi koszorúnk első gyertyalángja lelki éberségre, virrasztásra int. Reményt akar ébreszteni a szívünkben. Kinek milyen az adventje, olyan lesz a karácsonya is. A kettő egymástól nem választható el – egyik feltételezi a másikat. Mindez csak akkor hiteles, ha a külső hűen tükrözi a belsőt. Bármilyen fényfüzéres, csillogó lehet körülöttünk a világ – még lehet esztétikus is –, ha belülről egy jottányit sem jutunk előbbre. Csak a virrasztó, imádságos lélek képes észrevenni a szüntelenül feléje közeledő Istent.
A mindennapok taposómalmában szinte észre sem vesszük, hogy durva sebeket ejtünk egymáson. Lelket nyomorító módon sodorhatnak gondjaink a kilátástalanság, megkeseredés zsákutcájába. Ezért figyelmeztet Jézus: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek a tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között”. Méltóvá kell válni arra, hogy megmeneküljünk attól a pusztulástól, mely felé a világ jelenleg szükségszerűen tart (Vö. Lk.21/34-36.). A félelmetes végzet elkerülhető, a kereszt elviselhető, ha útra bátorodó lépteinket az elkövetkezendő napokban – imádságos éberséggel – lélekben Betlehem felé irányítjuk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adventi zenés áhítat

Győr. Az adventi időszakban egyórányi elcsendesedésre, zenére és „megállásra” várnak… Tovább olvasom