Kisalföld logö

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 25°C Még több cikk.

Hétvégi tűnődések

„ Kincset gyűjt, aki megbecsüli anyját.” (Sirák fia, 3/5.)

Végre megérkezett a tavasz, s májussal mintha a kora nyár is ránk köszöntött volna. Gyümölcsfák, díszcserjék pompáznak, apró kis virágok tarkállanak a kaszálásra érett fűben, miközben dús szirmú orgonabokrok ontják édes illatukat. A szikrázó napsütésben madarak csivitelnek, rovarok, méhek zümmögnek. Talán nem minden ok nélkül tartják többen az év legszebb hónapjának éppen pünkösd havát. A kereszténység Mária-kultusza ezen a hétvégén – legalábbis nálunk, Magyarországon – az édesanyákra irányítja figyelmünket, a hónap egésze pedig különösen is az Istenszülő Égi Édesanyát állítja elénk.
Így aztán ez a kedves ünnep édes szülőnkkel szembeni önvizsgálatra (is) késztet: vajon milyen gyermeke vagyok (voltam)? S ha az Isten kegyelme még megtartotta, akkor azt is megkérdezhetem magamtól, hogy milyen a hozzá fűződő kapcsolatom? Ki tudom-e mutatni hálás szeretetemet? (Van-e mit megmutatnom, illetve szeretettel őrzöm-e emlékét?)
Emlékszem, egészen kicsi iskolás gyermek voltam, amikor egy baleset következtében kórházba kerültem. A fél szemem világa forgott kockán. Ez volt az első alkalom, hogy elkerültem a szülői háztól. Édesanyám mindennap utazott utánam, de mégsem lehetett mindig mellettem. Látva árvaságomat, búcsúzáskor a fülembe súgta a fohászt, s biztatott, ismételjem magamban, ha fájdalmaimban egyedül érzem magam: „Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya...” Akkor bízott rá közös, égi édesanyánkra. S kettejüknek ez a nagy-nagy kegyelmes szeretete azóta is mindenhová elkísér. S én azóta sem tudok elég hálás lenni érte. Ezért az anyák napi csokorban ez a köszönet is ott dobog.
Mindannyiunknak vannak gyermekkori élményei, melyek kitörölhetetlensége minden ékes beszédnél szebben fejezi ki anyai kötődésünket. Egyben ösztönöznek is bennünket, hogy hálánknak ne csak évente egyszer adjuk jelét. Használjunk ki minden percet, hiszen könyörtelenül tovaszalad az idő. Ezt azok tudják igazán, akiknek édesanyja Mária égszínkék palástja függönyén keresztül, féltő szeretettel már az ég magasából óvja lépteiket. Az édesanyák szeretete örök, nem múlik el soha, nem fog rajta az idő. Míg élünk, szívünkben dobban, kincsként őrizzük, s adjuk tovább utódainknak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

rabóczki balázs a sportkórház lakója

A budapesti Sportkórház lakója Rabóczki Balázs, az FC Sopron kapusa. A hálóőr alapos kivizsgáláson… Tovább olvasom