Kisalföld logö

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -2°C | 4°C Még több cikk.

Hétvégi tqnQdések: Mindannyiunk Tábor-hegye

„ Mester, jó, hogy itt vagyunk!” (Lk. 9/33b)

Jézus három kiválasztott tanítványával, Péterrel, Jánossal és Jakabbal felment Tábor hegyére. Miközben imádkoztak, az apostolok elaludtak. Jézus arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott, mellette megjelent az ószövetségi idQk két nagyon fontos személyisége, Mózes és Illés. A Megváltó Jeruzsálemben bekövetkezQ haláláról beszélgettek. Amikor Péter és társai felébredtek, megpillantották Mesterük dicsQségét és a két legendás férfit. Ez a csodálatos jelenet végtelen lelki békességgel töltötte el Qket. Péter önkéntelenül nyitotta szólásra ajkát és fogalmazta meg valamennyiük érzését: „Mester, jó, hogy itt vagyunk!” (Lk. 9/28–34.). Ez a három ember, minden bizonnyal hitében megerQsödve, lelki békességben jött le a hegyrQl, s az ott megtapasztaltakkal gazdagabbá tette a környezetét.
A világban minden változik, minden viszonylagos. Mégis, az embernek e változó viszonyok közepette is szüksége van bizonyos állandóságra. Kell egy hely, egy állandó viszonyítási pont, ahová bármikor visszatérhet. Mindenkinek szüksége van a saját „Tábor-hegyére”, ahol Istenben lehet önmagával, ahol a hétköznapok elhasználtsága után újra – lelkileg is – feltöltQdhet.
Ha akarjuk, ha nem, annyi elszomorító dolog keserít meg bennünket. Szinte lelki fájdalmat okoznak azok a – különféle jelszavak és a sajátosan értelmezett szabadság árnyékában megfogant és kiindult – sajnálatos negatív események és folyamatok, melyek között nap mint nap kénytelenek vagyunk élni. Ebben a – sokszor családokat is felQrlQ – közegben csak Isten változatlan állandósága képes lelki békességgel, nyugalommal eltölteni az embert. A nagyböjti kegyelmi idQben élQ Qszintén hívQ még inkább keresi az Istennel való négyszemközti csendes közelséget. Keresi azt a pontot, ahonnét reálisan ítélheti meg magát.
Kell egy hely, ahol önmagammal is szembesülhetek. Ahol végre nem a félelem környékez és az aggódás fojtogat, hanem Qszintén fakad fel lelkembQl a sóhaj: „Jó, hogy itt vagyok!” Ahol helyrebillenthetem régen felborult lelki egyensúlyomat. Ahonnét ismét esélyt kaphatok, hogy összegabalyodott dolgaimat kibogozzam, hogy családomat, emberi kapcsolataimat szeretettel, békességgel gazdagítsam.
A Tábor-hegy ajándéka nem érdem, hanem kegyelem, viszont az erre való törekvés a (valóban) hívQnek kötelessége.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jó, ha az oktató csak egy helyen oktathat?

Tovább olvasom