Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

Hazai ízeken – Az étterem 2.

Előző epizódunkban a desszertnél hagytuk abba az étkezést, s most a fogások végére járva folytatjuk gasztronómiai szellemvasutazásunkat.
A desszertre a magyar nem jóllakik, hanem elnehezedik, gyomrában egy fél üveg Vénusz napraforgóolaj; akár egy üveg ágyas pálinkát is megihatna, meg se kottyanna neki. De a desszertet rá kell hívni a főételre, mert most lehet enni, étteremben vagyunk, aminek jelentése is az, hogy együnk, mert itt terem.

A desszertek hazai koronázatlan királya a palacsinta és a somlói, ehhez néha még fel tud zárkózni a gesztenyepüré, amiben hol a hab, hol a püré savanyú. A palacsinták kilencven százaléka azzal a nem titkolt céllal készül, hogy ha megtöltik, tésztán keresztül is látsszon, milyen. Így mikrózáskor nem kell széthajtogatni, mielőtt kimenne a vendéghez. Erre volt ékes példa, amikor egy ízben túrós palacsintát kértem, amire az volt a válasz: nincs készen, várni kell egy kicsit... Miért? Egyébként ott sorjáznak a hideg, olaj-hidegverítékes tészták bevetésre várva? A palacsinták tálalásának több iskolája van, az egyik a forró lekváros cuccot hóborította tajgai tájhoz hasonlóan porcukorral hinti be, így amikor az ember szájában a mikróban felhevült lekvár szétfreccsen, és beleüvölt a porcukorba, arcát és hajfrizuráját dér üli meg. A csak kokainistákat vonzó szervírozási mód mellett geometriailag is többfelé osztott az ország. Vannak, akik a felhengerített palacsintára esküsznek, de gyakori a negyed körcikké hajtott formátum is, ilyenkor a cikkeket átfedésben szervírozzák, hogy egy villával rögtön kettőt vágjon a delikvens. Túrós-lekváros... A somlóinál a piskótaalap széles körűen értelmeztetik. A klasszikus recept szerint az alapanyag az igazi, a piskótavég, a resztli, ám ez nem úgy értendő, hogy egyszer már felhasznált tészták, megmaradt puncsgömbök, túrótortaalapok és meggyespiskóta-torzók képezzék az édesség gerincét. A somlóihoz rendkívül fontos még a szósz, pontosabban öntet. Ez is széles spektrumon mozog, fogyasztottam már sima Nesquick kakaót tejjel felengedve öntetként, Gála kakaóport kikeverve és rejtélyes okból vaníliapudingot több vízzel, amire azt mondták, fehér csoki és miért nem szóltam, hogy barnát kérek.

Az éttermi étkezés másik fontos eleme az étel mellett maga a pincér. Itt is többféle iskola létezik, a régi fehér ing, fekete nadrág, hangedlis alaptípus, illetve a magát vendégnek álcázó, elvegyülős típus. Ez utóbbit a jelenkor szülte, miután a régi divatoknak leáldozott, és arcra, gesztusrendszerre és ruházatra is megtévesztésig a vendégre hasonlító pincérek jelentek meg, akik próbálnak elvegyülni, rendelést megúszni vagy egyenrangúskodni, a szolgáltatóipari alá-fölé rendeltség menedékeit egyre újabb helyeken ásva alá. Egy pincértől az ember azt várja, hogy szolgálatkész legyen, ne legyen okosabb, mint ő, vagy ha tudja is, mi a Kápolnásnyéki módra, ne éreztesse, hogy egy tahó vagyok, amiért meg mertem kérdezni.

A hozzáállás már az alapmegszólításból kiderül: „Sziasztok, mit hozhatok?" – ehhez gyakran távolba révedés társul, metakommunikatíve kifejezve, hogy mi egy zavaró porszem vagyunk a vendéglátás olajozott gépezetében. Egyébként kérdem, mi ő? A Télapó? Ha annak is képzeli magát, akkor legalább azon ne sértődjön meg, ha én magázom. A másik ilyen megszólítás a „választottatok már?" enyhe számonkéréssel a hangban, mintha további ezrektől vennénk el a lehetőséget habozásunkkal, hogy elfoglalják a helyünket. Ezek után nemleges válaszra vagy beígéri, hogy később visszajön, és korábban jön vissza megint, vagy ott marad és az embere feje fölött bele-belekukkant az étlapba, miközben tollával idegesen dobol a jegyzettömbjén. A legrosszabb, aki az óráját nézi és közben a debileknek célzott mosollyal biztat minket, mint egy megértő gyógypedagógus.

A szolgáltatási deficit közlésének pszichológiájában is kétféle iskola létezik: az egyik előre közli a rossz híreket, hogy gyakorlatilag kabátos hús van krumplival, míg a másik a rendelés súlya alatt omlik össze és vallja be, hogy épp most fogyott el, illetve az egész tengeri halas részleg egy régóta lappangó gépelési hiba. Ebből is van bűnbánó, aki sajnálja és van sértődős, aki felháborítónak találja, hogy bennünk egyáltalán felmerült, hogy van az, amit az étlapon írnak és ezt még kérjük is. Az ételek szervírozásáról már ejtettünk szót, így most sem marad más, mint megígérni kedvcsinálóként, hogy következő számunkban a büfékkel folytatjuk kalandozásunkat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 08.02.

Tovább olvasom