Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Hatvanéves a Casablanca

"Nem kockáztatom a nyakamat senkiért." "Én csak egy szegény, korrupt hivatalnok vagyok". "Ha ő kibírta, én is kibírom." "Párizs örökre a miénk marad". "Louis, azt hiszem, egy gyönyörű barátság kezdetén vagyunk".
Filmbarátoknak húszforintos kérdés – a fenti beszédfoszlányok alapján a Casablancáról van szó, Kertész Mihály remekművéről, amelyet 60 éve, 1942. november 26-án mutattak be a New York-i Hollywood színházban.

A film története 1939-ben, nem sokkal a II. világháború kitörése után kezdődött, amikor Murray Burnett és Joan Allison amerikai színpadi szerzők írtak egy Marokkóban játszódó romantikus darabot Mindenki Rickhez jön címmel. A darabot sosem mutatták be, ellenben Julius és Philip Epstein, valamint Howard Koch forgatókönyvírók megbízást kaptak az akkor már kalandos történeteiről elhíresült magyar rendezőtől a film megírására. Közben a nácik megszállták Európa nagy részét, megvetették a lábukat Észak-Afrikában is, így az eredeti szerelmes sztoriból antifasiszta történet lett, ellenállókkal, menekültekkel, kollaboránsokkal, ügyeskedőkkel, és ennek szolgálatába állították Rick, a homályos múltú amerikai mulatótulajdonos, és a nem kevésbé rejtélyes Ilse románcát.

Mint a nagy amerikai filmklasszikusok esetében, a legnehezebb a főszereplők kiválasztása volt. Ma már elég furcsa elképzelni, hogy a lehetséges szereplők között ott volt a későbbi elnök, Ronald Reagan, Ilse szerepére csábították Heidi Lamarrt, a botrányos Extázis hősnőjét és az új francia csillagot, Michéle Morgant. Fontolgatták azt is, hogy a bárénekesnő szerepére magát Ella Fitzgeraldot szerződtetik.

A Warner és Kertész azonban végül tökéletesen választott: az addig csak bűnözőket (Út a villamosszék felé), vagy kőkemény zsarukat (A máltai sólyom) alakító, kicsi, sebhelyes szájú, motyogó Humphrey Bogart valósággal összenőtt a látszólag cinikus, túlélésre játszó, valójában bátor, nemes lelkű és szentimentális Rick alakjával. Gesztusai, kalapja, ballonkabátja ugyanúgy fogalommá váltak, mint a filmben elhangzott szállóigék. (Bár az a bizonyos "Játszd újra, Sam" ebben a formában nem hangzik el). A nyúlánk, széparcú fiatal svéd sztár, Ingrid Bergman már bizonyított hasonlóan romantikus szerepben az Intermezzóban, Leslie Howard partnereként.

Mitől élvezetes és megható film ma is a Casablanca? Nemcsak a remek színészi játék, a nézőkbe beleivódó párbeszédek miatt. Az emberek többsége ma is gyűlöli a háborút, az elnyomást. Bár a történet végén, ahogyan azt Hollywoodban illik, a jók megmenekülnek, a rosszat utoléri a végzet, még sincsen teljes happy end, mert Ilsét inkább a kötelesség köti Victor Lazlóhoz, mint a szerelem, és bár Rick úgy sétál el a ködben a Vichy-vizes üveget undorral eldobó Renault-val, hogy fogadásukról beszélgetnek, tudjuk: a szíve mélyén nagyon fáj neki, hogy örökre elmúltak a párizsi szép napok.

(MTI-Panoráma)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írja meg!

Körzérdekű híre, vagy jó ötlete, szabadidős programajánlata van? Olyan rendkívüli esemény… Tovább olvasom