Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 22°C Még több cikk.

Halmozódás: az eklektika otthonunkban

Ha valaki megörököl bútorokat vagy gyakran változó hangulatban vásárolgat tárgyakat, előbb-utóbb nehezen átlátható helyzetbe kerül. Ilyenkor szokott jönni egy ismerős lakberendező, aki megpróbál modern tárgyakkal frissíteni és összegezni, valamilyen rendet teremteni, amitől aztán kiteljesedik az eklektika. 

A régi-új tárgyak bárhonnan jöhetnek, készülhetnek a gyerekek játszóházában, a szomszéd műhelyében, de a közeli antikquitás boltból is hazahozhatók. Közös lesz bennük, hogy többé már nem firtatjuk származásukat, megelégszünk azzal, hogy réginek néznek ki. Hogy milyen réginek, hogy pontosan melyik kort idézik és miért ebben az elrendezésben kerültek egymás mellé azzal nem foglalkozunk, nincs is jelentősége.

A gyűjtögető életmód eredménye egy kamaszszobában
Az eklektika legtöbbször nem elhatározás kérdése, hanem egy sokáig egyáltalán nem irányított folyamat eredménye. Olyan tárgyak összessége, melyek mindegyikéről el lehet mondani azt a történetet, amiért rendkívüli a jelentőségük,  amiért nem lehet tőlük megválni. A sokféleséget, a színességet és a változatosságot a díszítések és a minták vegyessége jelenti. 
Nyaraló otthonról kikerült kedves tárgyakkal
A többnyire mechanikus vagy véletlenszerű, ok nélküli egymásmellettiség belső egység nélkül kapcsol össze dolgokat, mégis úgy hisszük: hangulatot teremt. Gyakran olyan kort idéz meg velük tulajdonosuk, amit személyesen nem ismert, amire tehát nem is emlékezhet, viszont feltételezi, hogy nyugalmas, békés és boldogabb volt a jelennél. Az ilyen enteriőrök létrehozásában kulcsfontosságú a nosztalgia, az elvágyódás, a múlt felé fordulás. A felsorolás-szerűen egymás mellé rendezett korok, a polgári lakások utólag elgondolt miliője egyértelműen jelzi, hogy a lakás tulajdonosa távol tartja magát a  jelentől.

A múltat idéző tárgyak és bútorok azonban nagyrészt olyan korokra utalnak, amikor a művészek még csak feldíszítették a dolgokat, nem konstruáltak, hanem a kész konstrukciók felszínén alakítottak. Mind a mai napig az ilyen és hasonló igénnyel létrehozott tárgyak jelentik - történelmi stílusuk miatt - a valódinak tűnő kulturális értéket és reprezentálnak: ezek a bútorok a státusszimbólumok.

Gyerekszoba-sarok felújított, átragasztott játékokkal
A formatervezésben a hatvanas évek közepe óta tart az esztétika körüli zavar, nem sikerül sem együtt megérteni, sem különválasztva minősíteni a művészi értéket és a funkciót. A mai sokat emlegetett újgazdag építető nem azt nézi egy házban, hogy lakható legyen, hanem hogy minél egyszerűbben szavakká visszafordítható legyen az a gondolat, amit lakója önmagáról üzenni szeretne. A hagyomány régi: a régi dolgok évszázadokat kötnek össze: folyamatosságot jelentenek. A jelenben és a jövőben bizonytalanul álló ember nyugalmát a nagyszülők felújított vagy más, gyorsan megantikolt tárgyaiban találja meg. Tovább gondolkodva ezzel a logikával; ha a tárgyon látszik, hogy régi, akkor látszik, hogy története van, ebben az esetben még a használhatóságnál is sokkal nagyobb értéke van.

Régi kincsek, képek és szobrok a friss szerzemények között
Rendkívül elterjedt az a nézet, hogy minél öregebb valami, a pénzben kifejezhető értéke annál nagyobb, következésképpen ha nincs régi családi otthonunk akkor a stílbútorokkal berendezett lakás a legjobb választás. Sajnos további zavarodottságot eredményez, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy a századfordulós polgári környezet illúziójának kialakításához mit és hol vásároljunk, gyakran a régebbi és egyáltalán nem városi, hanem egy vidéki arisztokrata stílust utánzó, leginkább a barokkra emlékezető bútorokat sikerül beszerezni. Tudni kell továbbá, hogy a nagy korstílusok sem voltak hosszú ideig egységesek, számtalan változatuk, helyi jellegzetességük volt. Ezeket a stílusokat utánzó bútorokat azonban úgy tervezik meg, hogy a legtipikusabb jegyeket hordozzák, olyan mértékben tisztítják le és teszik karakteressé a stílust, ahogyan a maga idejében nem is létezett.  

Az eklektika a 19. században, a historizmus korában rövid időre meghódította Európát, az építészet feldarabolta feladatait és mindegyik részt a neki kiválasztott korábbi stílusban, neo-stílusokban alkotott meg. Új egységet akartak létrehozni egy rendszerező elvet kitalálva, a meglévő korstílusok, a klasszikus értékek felhasználásával. Az ókori görög oszloprendek egyesítésével ekkor jött létre a kompozit oszlopfő. Ez a találmány önmagában hordozza az ellentmondást, hiszen a kompozíciónak az adódó látvány esetlegességeit kiküszöbölő zárt, összefüggésekre felépített vizuális rendet nevezzük a művészetben. A kompozit oszlopfő azonban csak a határozatlan építészeknek adott egy olyan megoldást, amivel mindhárom rendszert egyszerre használhatták, összeöntve egy folyamat egyes állomásait.

Színek és formák keveredése
A belső ellenmondásokkal, következetlenségekkel kiadott elméleti vagy filozófiai munkákat szintén eklektikusnak nevezik, ezek előnye természetesen, hogy mindenkor adott a továbbgondolás lehetősége, a kiskapuk bezárásának feladata, de még ennél is gyorsabban rajzolódik ki a támadási felület. Az eklektika - ha megszemélyesítenénk - egy nagyon sok helyhez kötődő világpolgár lenne, aki időben utazgatna, de valójában gyökértelen, identitászavaros ember.

A sorozat előző részében taglalt posztmodern gondolkodás ugyancsak az eklektikára épül, nyíltan vállalja eltérő dolgok keveredését. A posztmodern lakás olyan történelmi táj, ahová a történelem befejezése után lépünk be. Lezárva a folytonos keresgélést, felismerve a stílusok alakulásának folyamatát, de az eddiginél jobb, kizárólagos megközelítést már nem találva, a meglévőket irracionálisan használja és vegyíti. Az egyes részletekhez, minden bútorelemhez új színt, anyagot és stílust rendel, a posztmodern tervező és lakberendező felszabadultan szórakozik.  A posztmodern előtt mindenkor meglévő homogén esztétikai rend fellazításával többször is elhangzott, hogy mindenki alkotóvá válhat, közös cél a meghökkentés és a bombasztikus megjelenés. Az öltözködésben mindez naponta megvalósítható ha kísérletező kedvünk megvan hozzá. Így is volt ez a ’80-as évek végéig, az igazán ötletes emberek minden normatív, praktikus vagy klasszikus szabályt elhagytak, viseleteik darabjai különféle korokat egyesítettek egy-egy alaklomra, csak ne firtassuk az így felöltözött ember valódi személyiségét.

A fentieket áttekintve azt javaslom, legyen számunkra fontos megismerni azoknak a tárgyaknak, bútoroknak vagy képzőművészeti alkotásoknak a korát és főleg jelentőségét, amelyekkel együttesen szeretnénk berendezni, meghatározni vagy elkülöníteni lakásunk, otthonunk, más rendezett környezetünk, városunk tereit és helyeit. Ha ezt megtettük, ne féljünk választani és kiválasztani, a sokféleség zsúfoltságot, zajt eredményez a környezetünkben. Miért akarnánk egyszerre mindenféléket látni? Ha végkép nem tudunk választani, akkor a mindenkori takarítás során cserélgessük meglévő tárgyainkat. Arra bíztatnám olvasóimat, hogy legyen számukra fontos a stílus választása, ne vegyenek meg egy rokokó szék helyett egy rokokó széket ábrázoló bútort. Még jobb, ha nem stílusokban gondolkodunk, mert gyakran csak rövidebb időre sikerül kitertani egy választott jelleg mellett, aztán rájövünk, mégsem ez az igazi. A stílus csak a felszínt jelenti, ha valódi, komplex tárgyalkotói gondolkodással találkozunk, választásunkban nem az eltakaró díszítés nem lesz a meghatározó, inkább a szép alakzat hasznossága - vagy fordítva - a hasznos forma szépsége.

Törőcsik Katalin iparművész

Napjaink formatervezési és lakberendezési stílusai (2002-10-09) >>

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írja meg!

Körzérdekű híre, vagy jó ötlete, szabadidős programajánlata van? Netán olyan rendkívüli esemény… Tovább olvasom