Kisalföld logö

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 4°C | 13°C Még több cikk.

Gyulay Endre búcsúzik hivatalától

Gyulay Endre megyés püspökként – pontosabban apostoli kormányzóként – utoljára szombaton tart ünnepi prédikációt a szegedi dómban, ám állítja: abban búcsúzásról szó sem lesz.
Gyulay Endre augusztus 26-án költözik ki a püspöki hivatalból. A lelkipásztorkodás megújításáért dolgozik tovább Fotó: Frank Yvette
A Szeged-csanádi Egyházmegye éléről távozó Gyulay Endrével azelőtt beszélgettünk, hogy augusztus 26-án átadja hivatalát, vagyis a pásztorbotot Kiss-Rigó László korábbi esztergom-budapesti segédpüspöknek.

– Vasárnap tart a Szeged-csanádi Egyházmegye vezetőjeként utoljára szentbeszédet. Készül-e valamilyen különleges üzenettel erre az alkalomra?
– Nem, ez pontosan ugyanolyan ünnepnap lesz, mint a korábbi augusztus huszadikák. Nem tervezek semmiféle búcsúzkodást, hiszen szeretném folytatni a hivatásom gyakorlását. Persze ez nyilvánvalóan más keretek között fog zajlani, mint korábban, hiszen hivatalosan már most sem én vagyok a megyés püspök, június vége óta Kiss-Rigó László a cím birtokosa, a pápa a pásztorbot átadásáig apostoli kormányzóként bízott meg az egyházmegye ügyeinek vitelével. A hivatal átadására egyébként 26-án kerül sor, ha az utódom elfogadja azt, attól kezdve ténylegesen is ő lesz az egyházmegye plébánosa.

– Hogyan készül a vezetőcserére? Mekkora feladatot jelent a három megyét érintő terület több tucat plébániájának, intézményének átadása?
– Hatalmas munkát jelent a könyvelések pontos átadása, jelenleg ezt ellenőrizzük, és természetesen folyamatban van az átköltözésem is, amire egyébként 26-án kerül sor, hiszen úgy döntöttem: nem lakok tovább a püspöki palotában. Persze, a szellemiek továbbadására is szükség van, ezért a jövő héten lelkigyakorlatot tartok az egyházmegye papjainak Domaszék-Zöldfáson. Hogy azt követően pontosan mi lesz, még magam sem tudom.

A misszióval foglalkozna
Életút

Gyulay Endre 1930. szeptember 17-én született Battonyán. Teológiai tanulmányait 1948–52 között végezte Szegeden, a Hittudományi Főiskolán. A szegedi dómban szentelték pappá 1953-ban. Segédlelkészként tevékenykedett 1953–55 között Röszkén, 1955–57 között Ásotthalmon, 1957–60 között Gyulán. Kinevezett plébános 1960–63-ig Domaszéken, 1963–70 között Mezőhegyesen, majd templomigazgató 1970–72-ig Makón. 1972-től retorikatanár és lelki igazgató a Hittudományi Főiskolán és a Papnevelő Intézetben. Munkálkodása nyomán született meg a Szent Gellért-napi katolikus ifjúsági találkozó, előbb a tarjánvárosi plébánián, majd a dómban. 1983-ban Rókuson lett plébános, 1987. július 4-én II. János Pál pápa szeged–csanádi megyés püspökké nevezte ki. 1993-tól a Magyar Katolikus Püspöki Kar alelnöke és az egyházi ingatlanokat rendező kormánybizottság tagja. 1993-ban a Délmagyarország által megtartott közvélemény-kutatás szerint Szegeden Az év embere címet kapta. Kezdeményezte a Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb és emberibb világot című országos körlevelének megalkotását és vezette az ezzel kapcsolatos vitát. 1995-ben megrendezte a Szeged–csanádi Egyházmegye Zsinatát, megalkotta annak pasztorációs tervét. Miután tavaly betöltötte 75. életévét, az egyházjog rendelkezésének megfelelően benyújtotta nyugdíjazási kérelmét a Szentszéknek. Ez év június 20-án hozták nyilvánosságra, hogy a pápa kinevezte utódját Kiss-Rigó László esztergom–budapesti segédpüspök, az Esztergomi Hittudományi Főiskola főigazgatója személyében, akit augusztus 26-án iktatnak be hivatalába.  


– Tervezi-e visszavonulását, vagy nyugdíjasként is folytatja az egyházmegye feletti lelkipásztori munkát?
– Elképzelhető, hogy újra tanárnak hívnak a teológiára. Hogy pontosan milyen tárgyat bíznak rám, még nem tisztázott. Emellett több írásom is félkész állapotban van, végre lesz időm ezek rendezésére, tisztázására. Szeretnék az úgynevezett missziós pasztorációval foglalkozni, ezzel kapcsolatban egy könyv megjelentetése is elképzelhető. Ennek témája: az egykor virágzó, keresztény vallásosságáról ismert Magyarország ma már az egyház besorolása szerint is missziós területnek számít. Úgy vélem, több évtizedes munkatapasztalatomat is felhasználva alaposan át kell gondolnom, milyen reális lehetőségek is vannak az evangélium üzenetének továbbadására az elvallástalanodott dél-alföldi társadalom felé.

– Milyen szerepe lehet ebben a missziós munkában a szeged-csanádi papságnak?
– Mindenekelőtt meg kell tanulniuk személyesen megszólítani a híveket és a nem hívőket egyaránt. Ehhez az szükséges, hogy ne papként, hanem egyszerű keresztény emberként közeledjenek hozzájuk. A hagyományos lelkipásztorkodás a társadalom egyre erősödő szekularizáció- ja, elvilágiasodása miatt ma már nem hatékony, ez nemcsak az egyházmegyénkben, hanem egész Európában nyilvánvaló. A jelenlegi helyzet megváltoztatása nem lehetséges úgy, hogy a papok a plébániahivatalokban ülnek, bizony ki kell mozdulniuk.

– A pappá nem szentelt híveknek jut-e szerep ebben a munkában? Vannak-e erre a feladatra alkalmas, jól képzett keresztények Szeged-Csanádban?
– Mivel rengeteg az üresen álló plébánia, mindenképpen szükséges, hogy elkötelezett, felkészült világi, családos munkatársak is részt vegyenek ebben a munkában – ez bizony sok új álláshelyet is jelent. Magam is elkezdtem már ezt a folyamatot, hiszen több, alkalmasnak bizonyult szakembert is akolitusnak neveztem ki, ezáltal helyi közösség vezetését vállalhatják el. Az utánpótlás felkutatása egyébként a plébánosok feladata, de ez is csak úgy lehetséges, ha megszólítják a híveiket. Képzésük megoldott, a Szegedi Hittudományi Főiskola ehhez megfelelő végzettséget biztosít.

A kommunizmus itt pusztított a legtöbbet

– Rendszeresen hazánk nem egyik, hanem a legrosszabb helyzetben lévő egyházmegyéjének titulálják a szeged-csanádit, ennek nyilván történelmi okai is vannak. Más körülmények is nehezítették a munkát az utóbbi másfél évtizedben? Mi az oka ennek a kedvezőtlen minősítésnek?
– Szerencsére ma már nyílt üldözés nincs, legalább börtönbe nem csuknak senkit hite gyakorlásáért, de úgy érzem, a liberális sajtó és a mai politika is keresztbe tesz, ahol lehet. Sok híradás gúnnyal mutatja be az egyházat, a kormányzat pedig egyszerűen és egyoldalúan felrúgja az intézményeink működtetésére kötött szerződéseket, az elmúlt két esztendőben emiatt 116 millió forintos hiánnyal kellett számolnunk. Állítom: ha ez továbbra is így lesz, vissza kell adnunk az egyházmegyei iskolákat, otthonokat az államnak, hiszen a közfeladatokat ellátó intézményeket saját forrásból nem tudjuk működtetni.

– Tizenkilenc éves püspöki és ötvenhárom éves papi tapasztalattal hogyan értékeli az egyházmegye vallási-erkölcsi helyzetét?
– Hit és erkölcs kérdésében is az egyik legnehezebb egyházmegye ez, hiszen itt van a Viharsarok, itt volt a legerősebb a kommunizmus, így az egyházban a legnagyobb pusztítást is itt végezte a keresztényüldöző szellemiség. Ez máig meg is látszik az itt lakók hitéletén. Ehhez járul sajnos az egyre erősödő szekularizáció, a társadalom mind súlyosabb elvilágiasodása, és úgy tűnik, minden ezzel kapcsolatos rossz nyugati tapasztalat meghonosodik hazánkban is. Ám szerencsére azok, akik a szívük mélyén is keresztények, ma is nyíltan vallják erkölcsi-hitéleti hovatartozásukat, ami példaértékű. Számomra elgondolkodtató az is, hogy a kormányzat hogyan kezeli az egyházakkal kapcsolatos ügyeket, az 1997-ben Horn Gyula és a Szentszék által közösen elfogadott szerződésnek megfelelően eddig tárgyalások folytak az egyházakkal, most úgy látom, közléseket kapunk az illetékes hatóságoktól, hivataloktól.

Nem lesz új körlevél

– Csaknem egy évtizede Igazságosabb és testvériesebb világot címmel körlevelet jelentetett meg a püspökkari konferencia, ennek előkészítése javarészt az ön nevéhez köthető. Elképzelhető-e, hogy a jelenlegi megszorítások miatt újabb, hasonló állásfoglalást hoz nyilvánosságra a főpapi testület?
– Nem hiszem, hogy újabb körlevelet fogalmazna a püspökkar, hiszen abban összefoglaltuk az egyház szociális tanításának a lényegét, ami máig nem változott. Azok a gondolatok tehát ma is igazak, kiegészítésre nem szorulnak. Már a rendszerváltás előtti években is vállaltam a véleményemet, tanúsítja ezt több cikkem, amiért bizony elő is vett az akkori Állami Egyházügyi Hivatal, de ugyanígy markáns álláspontot képviseltem kollégáimmal együtt a szintén csaknem tíz éve megtartott egyházmegyei zsinaton, ahol a lelkipásztorkodás lehetőségeiről egyeztettünk. A véleményemet ma is nyíltan vállalom bármilyen fórumon.



Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szavazzon Ön is Győr polgármesterére!

Ön kit választana meg Győr polgármesteri székébe? Nézze meg a jelölteket és Tovább olvasom