Kisalföld logö

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -5°C | 4°C Még több cikk.

Geszti Péter egyszerre több életet szeret élni

Geszti Péter szinte mindent kipróbált, ami a média területén elképzelhető. Volt szinkronhang, gyermekszínész, rádiós és televíziós műsorvezető, „rapülő", musical- és filmzeneíró, plakátkiállító reklámszakember. Mindig kitalál valami újat, szokatlant. Mostanában Magyarország című szövegátiratával került reflektorfénybe. Többek között erről a dalról is beszélgettünk vele.
Geszti Péter: Olyan műfajokkal foglalkozom, amelyek trendérzékenyek. Fotó: Karnok Csaba
– Gondolta volna, hogy a Magyarország című számot többen álszentnek és hazugnak fogják tartani?

– Ezen nem csodálkozom. Tudom, senkit nem érdekel, hogy a dal nem lesz politikai kampány része, mi az eredete, hogyan készült. Az emberek saját előítéleteiket mondják el a számmal kapcsolatban, pedig másról sem akartam szólni, mint arról, senkinek sem hitbizománya, ki a hazafi. Minden oldalnak megvannak a paranoiái, ami lehetetlenné teszi, hogy megértsük egymást. Nem is akarjuk. Mindannyian büntetett előítéletűek vagyunk. Olyan súlyokkal terhelt a közélet, amelyektől meg kell szabadítani. Én a szövegíráshoz értek, ennyit tudok tenni ez ügyben. Szeretném, ha a dal mindenkié lenne.

– Olyan dolgokat talál ki, amiket korábban senki: 1992-ben megalapította a Rapülők nevű együttest, aminek zenei stílusa akkor még teljesen új volt Magyarországon, majd két gyémántlemez után feloszlatta. Miért?

– Sprintertípus vagyok, aki nagy energiákat tud mozgósítani rövid távon. Ráadásul olyan műfajokkal foglalkozom, amelyek átmeneti időszakokra biztosítanak sikert, mert trend- érzékenyek. Mindig keresem az újat, amiben kipróbálhatom magam. Persze ha nem lenne biztos az anyagi hátterem, valószínűleg nem lennék kísérletező kedvű: kénytelen lennék azt az egy területet kibányászni, amire egyszer rábukkantam. A saját játékszabályaim szerint szeretek játszani: akkor kezdek és hagyok abba egy életet, amikor akarom.

– Az Ász és a Megáll az ész! című tévéműsorainak nagy sikere volt. Őszintén: nem hiányzik a képernyő?

– Az összes ember nagyon hiúvá tud válni azáltal, ha egyszer milliók figyeltek rá. Nehéz ettől az illúziótól megszabadulni – kétségtelen. Bennem három-négyévente erősödik fel egyfajta lelki igény arra, hogy csináljak valamit a tévében. Két évvel ezelőtt készítettem egy próbaműsort, amit leteszteltünk. Kiderült: olyan irányba kellene továbbfejleszteni, amit nem vállaltam volna szívesen. Ezért lemondtam róla. Tehát nem hiányzik annyira, hogy én állandóan ott legyek.

– Sokszor hangoztatta, a magánélete tabu. Ennek ellenére a bulvárlapok sokat cikkeznek vélt és valós szerelmeiről. Nem lenne jobb, ha mégis öntől tudnák meg az igazságot?

– Egyáltalán nem kellene a magánéletemmel foglalkozniuk! Az a tapasztalatom, ha minimálisan is beengeded a magánéletedbe a médiát, az valahogy mindig gellert kap, és rosszul jössz ki belőle. Valakit megbántasz, kellemetlen helyzetbe hozol. Ha valami érdekli a sajtót, menjen utána. Én nem fogok szívességet tenni nekik.

– Ha most kellene döntenie, újra a médiában vállalna szerepet?

– Nem valószínű. Elmennék inkább zenésznek, ami olyan örömet okoz, hogy mással össze sem hasonlítható. Szívesen lennék színházi rendező. Mindenképpen valami művészeti pályát választanék. A média egyébként is megtelt.

– Tíz év múlva mivel foglalkozik majd Geszti Péter?

– Remélem, életben leszek, és nem visz el az infarktus. Hogy mit fogok csinálni? Szeretnék együtt rajzolgatni a gyerekemmel. Az is lehet, hogy külföldön leszek hosszabb ideig, és kalandozom a családommal. Musicalt, filmet akarok írni. Ezek izgatnak.

Kiss Gábor Gergő

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az apácáktól tanulta a vadast

Ötven éve gyűjti Tamás Lászlóné Teri néni az általa is kipróbált recepteket egy kopott füzetben. Tovább olvasom