Kisalföld logö

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 11°C | 21°C Még több cikk.

Geszti Péter egyszerre több életet él

Geszti nem csodálkozik, hogy "Magyarország" című dalát többen álszentnek és hazugnak tartják.

Geszti Péter szinte mindent kipróbált, ami a média területén elképzelhető. Volt szinkronhang, gyermekszínész, rádiós és televíziós műsorvezető, „rapülő", musical- és filmzeneíró, plakátkiállító reklámszakember. Mindig kitalál valami újat, szokatlant. Mostanában Magyarország című szövegátiratával került reflektorfénybe. Többek között erről a dalról is beszélgettünk vele.

– Gondolta volna, hogy a Magyarország című számot többen álszentnek és hazugnak fogják tartani?

– Ezen nem csodálkozom. Tudom,  senkit nem érdekel, hogy a dal nem lesz politikai kampány része, mi az eredete, hogyan készült. Az emberek saját előítéleteiket mondják el a számmal kapcsolatban, pedig másról sem akartam szólni, mint arról, senkinek sem hitbizománya, ki a hazafi. Minden oldalnak megvannak a paranoiái, ami lehetetlenné teszi, hogy megértsük egymást. Nem is akarjuk. Mindannyian büntetett előítéletűek vagyunk. Olyan súlyokkal terhelt a közélet, amelyektől meg kell szabadítani. Én a szövegíráshoz értek, ennyit tudok tenni ez ügyben. Szeretném, ha a dal mindenkié lenne.

– Olyan dolgokat talál ki, amiket korábban senki: 1992-ben megalapította a Rapülők nevű együttest, aminek zenei stílusa akkor még teljesen új volt Magyarországon, majd két gyémántlemez után feloszlatta. Miért?

– Sprintertípus vagyok, aki nagy energiákat tud mozgósítani rövid távon. Ráadásul olyan műfajokkal foglalkozom, amelyek átmeneti időszakokra biztosítanak sikert, mert trendérzékenyek. Mindig keresem az újat, amiben kipróbálhatom magam. Persze ha nem lenne biztos az anyagi hátterem, valószínűleg nem lennék kísérletező kedvű: kénytelen lennék azt az egy területet kibányászni, amire egyszer rábukkantam. A saját játékszabályaim szerint szeretek játszani: akkor kezdek és hagyok abba egy életet, amikor akarom.

– Az Ász és a Megáll az ész! című tévéműsorainak nagy sikere volt. Őszintén: nem hiányzik a képernyő?

– Az összes ember nagyon hiúvá tud válni azáltal, ha egyszer milliók figyeltek rá. Nehéz ettől az illúziótól megszabadulni – kétségtelen. Bennem három-négyévente erősödik fel egyfajta lelki igény arra, hogy csináljak valamit a tévében. Két évvel ezelőtt készítettem egy próbaműsort, amit leteszteltünk. Kiderült: olyan irányba kellene továbbfejleszteni, amit nem vállaltam volna szívesen. Ezért lemondtam róla. Tehát nem hiányzik annyira, hogy én állandóan ott legyek.

– Sokszor hangoztatta, a magánélete tabu. Ennek ellenére a bulvárlapok sokat cikkeznek vélt és valós szerelmeiről. Nem lenne jobb, ha mégis öntől tudnák meg az igazságot?

– Egyáltalán nem kellene a magánéletemmel foglalkozniuk! Az a tapasztalatom, ha minimálisan is beengeded a magánéletedbe a médiát, az valahogy mindig gellert kap, és rosszul jössz ki belőle. Valakit megbántasz, kellemetlen helyzetbe hozol. Ha valami érdekli a sajtót, menjen utána. Én nem fogok szívességet tenni nekik.

– Ha most kellene döntenie, újra a médiában vállalna szerepet?

– Nem valószínű. Elmennék inkább zenésznek, ami olyan örömet okoz, hogy mással össze sem hasonlítható. Szívesen lennék színházi rendező. Mindenképpen valami művészeti pályát választanék. A média egyébként is megtelt.

– Tíz év múlva mivel foglalkozik majd Geszti Péter?

– Remélem, életben leszek, és nem visz el az infarktus. Hogy mit fogok csinálni? Szeretnék együtt rajzolgatni a gyerekemmel. Az is lehet, hogy külföldön leszek hosszabb ideig, és kalandozom a családommal. Musicalt, filmet akarok írni. Ezek izgatnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyarországon jut a legtöbb tanár egy diákra

Az európai Unióban Magyarországon jut a legkevesebb diák egy tanárra. Az uniós statisztikai hivatal… Tovább olvasom