Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 13°C Még több cikk.

Furcsa játék

Szünidei idill: mama, papa, és kisfiuk egy tóparti házban. Váratlanul egy golfruhás, fehér kesztyűs férfi jelenik meg az ajtóban. Eltereli a háziasszony figyelmét, amíg egy másik férfi is belép. A család egy pillanat alatt az erőszak áldozata lesz. És velük együtt a néző.
rendező: Michael Haneke

forgatókönyvíró: Michael Haneke
zeneszerző: John Zorn
operatőr: Jürgen Jürges
jelmeztervező: Lisy Christl
producer: Veit Heiduschka
vágó: Andreas Prochaska

szereplő(k):
Arno Frisch (Paul)
Frank Giering (Peter)
Susanne Lothar (Anna)
Ulrich Mühe (Georg)
Stefan Clapczynski (Schorschi)
Doris Kunstmann (Gerda)
Wolfgang Glück (Robert)

A film sztorija

Michael Haneke vérbeli anarchista minimálfilmjében átlag osztrák polgárcsalád érkezik tóparti nyaralójába. Jólét. Apu szerel, anyu főz, kutya ugat. Aztán beállít egy ártatlan képű srác, azt mondja a szomszédasszony küldte tojásért. Megkapja, elejti, újra megkapja, újra elejti. Közben jön még egy vicces fiú, aki kölcsönkéri az előszobából a golfütőt. Egy jól irányzott ütés a családfő térdére a golfütővel és a ház lakói marionett bábszínházként járják a két fiú komponálta haláltáncot.
www.port.hu

Kritikák

Port.hu -barikád-

"Mint a legzseniálisabb művek, a "Furcsa játék" is egyszerűsége miatt a legmegdöbbentőbb. Egy-két mozdulattal húzza ki lábunk alól a
valóságosnak képzelt talajt, s azon túl mintha semmi sem maradna, amibe kapaszkodhatnánk. Az ördögi páros áldozatai nem idealizált mozihősök, akik jók, szépek és leleményesek. Az asszony nem fotómodell, a férfi nem superman, s a kisfiuk sem imádni való csodagyerek. Csúnyák, tanácstalanok és kiszolgáltatottak.

A "Furcsa játék" vérbeli anarchista minimálfilm, mely nem csak a megnyugtató együttérzés lehetőségét vonja meg tőlünk, nézőktől, de erőteljesen provokál is. Nem mutatja ugyan egyenesben a véres jeleneteket, hiszen feltételezi, hogy a néző képzelete elég tágas ahhoz, hogy maga előtt lássa, milyen egy meztelenre vetkőzött, megalázott nő vagy egy szétlőtt gyerekfej. De egyfajta virtuális meghasonulást idéz elő, mikor az egyik gyilkos pajkosan kikacsint a nézőtérre, s megkérdezi tőlünk, hogyan tovább, mintha természetesnek venné jobb híján a gonosszal való azonosulásunkat."
A teljes cikk

mozinet.hu -KGY-

"Michael Haneke (A zongoratanárnő) rendező érdekes kísérletbe fogott. Filmje, témája szokatlanságától eltekintve átlagos, a rendezői fogások azonban kellőképpen megzavarják a nézőt. A negatív főhős nem egyszer belenéz a kamerába és kiszól (egyszer kikacsint) a nézőnek, amellyel mintegy cinkostárssá, tettestárssá teszi a családnál is gyanútlanabb befogadót. Ez kissé szokatlan dramaturgiai fogás, magyarázva nincsen, de kellőképpen zavarba hoz, még jobban feszengünk székünkben.

Emellett egy Paul Thomas Andersonra emlékeztető fogással (Magnólia) a történet menete egyszercsak – szó szerint – gombnyomásra megváltozik. Innentől kezdve nem világos, hogy amit látunk valóság, vagy csak a képzelet szüleménye."
A teljes cikk

Nemzetközi filmtár

A film hivatalos honlapja
All Movie Guide
IMDb.com

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ripoff Raskolnikov–Nagy Szabolcs

Tovább olvasom