Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Folytassa, matróz!

A férfi ült az ágyon, tréningpólóban, derűsen, kinézésre kirobbanó egészségben, mellette felesége, nagylánya, mintha éppen edzőtáborban látogatta volna meg a család. Akihez érkeztek, azt néhány nappal korábban hátsó fali infarktus után, újraélesztéssel hozták vissza az életbe.

Élet a halál után

A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház kardiológiai osztályának egyik kétágyas szobájában fogadja látogatóit a győri Kovács László. Nem az újságíró az első, akinek elmondja:

– Nem, nekem nem voltak, nem maradtak arról a bizonyos túloldalról, a félig-meddig halál állapotáról élményeim. Az az igazság, azt sem tudtam, hogy mi történt velem, hogy életemben most kerültem a legnagyobb bajba. Talán azért nem éltem át azt a bizonyos élményt, mert nem félek a haláltól. Aki annyiszor járt a közelében, mint én...

Győrben született, itt is járt iskolába. Sikerült neki, ami azért nem sokaknak, az lehetett a munkája, élete, amiről gyermekként álmodott. Vízen járó ember, matróz. Igaz, nem a tengereket járta, nagy folyókon, üdülőhajókon dolgozott, igencsak sokfélén.

Sport és genetika

– Nem igazolásképpen, mentegetőzésként mondom, de csakugyan egészségesen éltem. Fociztam, igaz, amatőrszinten, a megyei első osztályig vittem. Aztán a kemény sportba is belekóstoltam, bokszoltam. Korán elért egy csúnya tüdőgyulladás, később pedig kezdett rendetlenkedni a szívem. Átestem egy mellkasmegnyitással járó szívműtéten, kiterjedt koszorúér-meszesedés miatt három áthidalást varrtak fel a szívemre az Országos Kardiológiai Intézetben. Sokáig úgy látszott, végképp rendbe hoztak. Panaszok nélkül élhettem korábbi normális életem. Évekkel később sajnos ismét visszatértek a panaszaim mellkasi nyomó fájdalmak formájában. Tavaly februárban Dézsi főorvos Budapesten katéterezett meg, de nem volt mit tenni, mert két felvarrt koszorúér ismét elzáródott, a saját ereim pedig vagy nem voltak szívkatéterrel tágítható állapotban, más ereken pedig nem volt szűkület. Azt mondták az orvosaim, annyira rossz állapotban van a szívem, hogy csak szívátültetéssel lehetne rajtam segíteni, donorra lenne szükségem. Azt nem vállaltam. Élek úgy, ahogy élek, a saját szívemmel. Aztán meg egy szívkatéterezés, koszorúér-tágítás történt, ami használt is. Egy időre.
Hátsó fali szívinfarktus

– Amikor most néhány napja elkapott, hétvégén, a hajnali órákban lettem rosszul. Dézsi doktor a Balatonnál volt. Telefonáltak neki, jött, nem is tudom, hogy, talán repült. Ő élesztett újra, s katéterrel kinyitotta az egyik hevenyen elzáródott koszorúeremet. Pontosabban az utolsó ér, amit még a műtétnél felvarrtak a szívemre, most az záródott el, azt kellett megnyitni. Hátsó fali infarktusom volt, de megint itt vagyok. Már kifogástalanul érzem magam. A szorítókötést a katéterezés után, most is, ahogy mindig, nagyon nehezen viseltem, de ez a legkevesebb. Szóval jól érzem magam és semmiképpen sem úgy, mint ahogy azt egy hasonló történetet hallgatva az ember feltételezné. A szívgondjaim nagy valószínűséggel anyai örökség. Őt, szegényt ez vitte el. Nekem viszont mintha ismét csak azt mondták volna valahol: folytassa, matróz!
 
Ferenczi József

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öngyilkos merénylő Kabulban

Tovább olvasom