Kisalföld logö

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Foglalkozásuk: megszállott

Kocsis Enikő és párja számára egy dolog létezik, a tánc. Ha kell, kiabálnak, ha kell, vigasztalnak.

A néptánc egyszer már mozgalommá fejlődött a hatvanas-hetvenes években, majd búvópatakként egy kicsit eltűnt a köztudatból. Ma egyre többen állnak be újra a képzeletbeli nagy körbe, hogy jól érezzék magukat, hogy autentikus táncot tanuljanak, vagy azzal szórakoztassanak.

A néptánc lépéseinek, népünk, népeink kultúrájának a megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy karizmatikus egyéniségek, megszállott táncosok vállalják csoportok vezetését. A megyeszékhelyen a Budapest táncegyüttes, valamint a magyar néptánchagyományok megőrzésének új értelmet adó Ordasok csoport két tagjának, Kocsis Enikőnek és a Harangozó-díjas Fitos Dezsőnek az irányításával már évek óta működik sikeresen a Lippentő néptáncegyüttes. Március 15-re az országos ünnepségek közepébe a fővárosi millenárisra hívták meg őket.

Benyögdécselték magukat

A próbák soha nem érnek véget. A türelmes vagy éppen türelmetlen szülők ott ácsorognak és várnak. Nézegetik az órájukat, morgolódnak, hogyan lehet ezt tenni? De amikor eljön a fellépés ideje és a lippentősök egyszerűen szétfeszítik a színpadi kereteket, felrobbantják a nézőteret, mindenki megnyugszik, a sikerért meg kell dolgozni. (A gyerekükre várakozók addig nézték a győri Gyermekek Házában próbáló csemetéket, míg maguk is kedvet kaptak. Józsa Bambi Zoltán irányításával olyan szintre nyögdécselték fel magukat, hogy ők is meghívást kaptak március 15-re a millenárisra. Ők lehetnek a részeg falusi banda gyerekeik előadásának végén, és együtt táncolhat majd a közönség előtt az egész család.)

Kocsis Enikő és párja – az életben, a munkában –, az alig huszonnégy évesen tavaly Harangozó-díjat kapott Fitos Dezső a szülőkkel ellentétben soha nem nézi az órát. Számukra egy dolog létezik, a tánc. Hajnaltól estig, tavasztól őszig. Budapesten profi táncosok, Szentendrén és Enikő szülővárosában, Győrött csoportvezetők. Ha kell, kiabálnak, ha kell, vigasztalnak és csapataikat tenyerükön hordják. Hol táncházakba, hol moldvai tanulmányutakra, hol pedig szerepelni.

Ezek a szereplések is pont olyanok, mint Enikő és Dezső. A szakmai zsűri általában nem tud szóhoz jutni, mert a gyerekek olyan vehemenciával, átéléssel vetik bele magukat a táncba, mintha nem is színpadon lennének, hanem valahol Zalában, Moldvában, Csíkban vagy éppen a Rábaközben egy falusi mulatságon. Ahol nem számít az, ki nézi őket, sokkal inkább az, mit éreznek tánc közben. Ők azok a fiatalok, akikkel ha valaki találkozik az utcán, már első ránézésre tudhatja: néptáncosok, pont mint tanáraik, példaképeik. Vagy ha úgy jobban tetszik, megszállottak.

Nagymama Sokorópátkáról

Enikő és Dezső többet van  megyénkben, mint a fővárosban. A győri Gyermekek Háza Lippentő néptánccsoportjában száznál több gyereknek tartanak foglalkozást. Szép feladat, küldetéses szerep, de nehéz is, hogy csak egy példát említsünk: a népviselet nagyon sokba kerül.
„Sok minden szól a tánctanítás, a csoportvezetés ellen, de szerintünk ezt nem lehet, hanem kell csinálni" – mondja Enikő az egyik próba szünetében. „Mi visszük tovább a megtanultakat, amit elődeink kezdtek a Kisalföldön, a Rába- és a Szigetközben, Győrben. Gyerekként itt kezdtem a házban, a Kisalföld táncegyüttesben folytattam. Onnan jelentkeztem a Budapest táncegyüttesbe. Ott ismerkedtem meg a párommal."
Minden táncos álmai között szerepel, hogy profiként lépjen a színpadra. Hogy a közönség csak neki tapsoljon, neki, akit megvilágítanak a reflektorok. Enikőnek ez nem volt elég.

„Mit csináljon az ember, ha másra is vágyik? Nagyanyám Sokorópátkán sokat oltott belém a megöröklött hagyományokból, szüleim is ezt tették. Nekem is tovább kell adnom, amit tudok. Ráadásul olyan segítőket találtam Fábián Szabolcs, Józsa Bambi Zoltán személyében, akik hozzám hasonlóan eszelősen hisznek a néptáncban. Együtt aztán remélem, megfertőztünk minden gyereket. Nincs megállás, példát kell mutatnunk, és jókedvűen túllépni minden akadályt: sírunk a fiúk után, mert ők kevesebben vannak. Készülnünk kell a koreográfusversenyre, a szólótáncversenyre, a Kisfaludy Napokra, meghívtak az országos néptánctalálkozóra is fellépni minket. És titkos álmunk, hogy az Ordasok csoporttal, melyben csupa aranysarkantyús táncos található, Győrött létrehozhassunk egy saját produkciót. Győr a tánc városa, és talán eljött az idő, hogy a balett mellett a néptánc is profi együttessel szolgálja a város kultúráját itthon és külföldön egyaránt."

Enikő és Dezső szárnyal és tervez, és vélhetően ketten több energiát termelnek, mint a paksi atomerőmű, s még akkor sem adják fel hitüket, ha szembesítjük őket azzal, bizony a mai világban nem szól minden a régi hagyományok megőrzéséről, a néptáncról.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Műsor minta

Tovább olvasom