Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 20°C Még több cikk.

Foglalkozása: boldogságkutató

Boldogságkutató – ez szerepel a győri városi Könyvtár osztályvezetőjének névjegykártyáján.

Horváth Ferenc úgy 10–15 évvel ezelőtt azon kapta magát, hogy szenvedélyesen elolvas minden idézetet. Kimásolja, kivagdossa az emlékezetre méltó sorokat és gondosan elteszi. Idővel észrevette: valahogy egyre több olyan gondolat kerül gyűjteményébe, amely a boldogságot, az ember öröm utáni vágyát fogalmazza meg...
Boldogságkutató – ez szerepel a győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár közművelődési osztályvezetőjének névjegykártyáján. Horváth Ferenc irodájában egy egész polcot uralnak a boldogsággal kapcsolatos szórakoztató és tudományos kiadványok, kutatási eredményekről szóló cikkek, idézetek. A többéves gyűjtőmunka legtanulságosabb tapasztalata az, hogy Japántól Amerikáig, az ókori embertől a civilizált földlakóig időről időre ugyanazok a gondolatok elevenedtek meg.

A boldogság jellemzői:

1. Megelőzi: küzdelem, tudás, teljesítmény.
2. Intenzív öröm, általános megelégedettség, szorongás hiánya.
3. Békesség, nyugalom, harmónia együtt.
4. Belső elégedettség, teljes és értelmes élet.
5. Rugalmasabbak, nyitottabbak, szeretetre méltóbbak leszünk.
6. Ezerarcú és váratlan ajándék. Sosem végleges vagy állandó.
7. Forrása bennünk van és nem a külső körülményekben.
8. Egyszerre vágy és beteljesülés.

– Sokszor éljük át a boldogságot, akár percekre, akár évekre – meséli Horváth Ferenc. – Ez az érzés nem más, mint az élet számunkra elérhető teljessége, cselekvéseink egyik legfőbb hajtóereje és csodálatos végállapota, mely mindig csak most van jelen, pont itt, a bensőnkben. Ezért kell figyelnünk a lelkünket melengető legapróbb rezzenésre is. Amikor utolér bennünket a boldogság, fontos, hogy egy pici szünetet tartsunk. Megálljunk, befelé forduljunk, megnyugodjunk. Ekkor kerülhetünk legközelebb hozzá. Számtalan kutatás, írás foglalkozik azzal, hogy stressztől feszülő napjainkban képtelen lényünk lecsillapodni erre a bensőséges pillanatra, ezért tanácsolom azt, hogy az ünnep közeledtével próbáljunk legalább napi tizenöt percet elcsendesedni, lazítani, elmélyedni. Keressük a békességet! Egy szép gondolat, egy virág látványának élményét, egy kedves gyermekmozdulatot. Mondjuk ki, hogy ez nekünk boldogságot okozott. Ha nincs kép, amibe kapaszkodhatunk, hívjuk segítségül az ír mondást: „Szakíts időt a kedvességre, ez a boldogság kapuja. A megbántást írd a homokba, ha jót tesznek veled, vésd a kőbe!" Vagyis szerezzünk mi örömet másoknak, s biztosak lehetünk abban, hogy idővel ez visszaszáll ránk. Mire beköszönt a szenteste, a boldogság morzsái összegződnek bennünk, s az ünnep bensőségessé nemesül. A pillanatokat el kell raktározni, hogy később előhívhassuk, az emlék ugyanis fontos forrása ennek az érzésnek – ahogy Ingmar Bergman A nap vége című filmjében foglalkozik ezzel a gondolattal.

A boldogságkutatás

– A boldogság kutatása nem kitalált cím, a világban sok szakember foglalkozik vele. Ki tudományos igénnyel, helyzetek százait tesztelve vizsgálódik, ki pedig, mint én, azt vizsgálja, hogy a boldogság hogyan jelenik meg a mai világban, a folyóiratokban, az irodalomban, az interneten. A boldogságkutatás tanulható, foglalkozni kell vele. Persze jó lenne, ha minden ember egy kicsit boldogságkutató lenne, de úgy érzem, hogy a nagy rohanásban mindenkinek szüksége van ehhez némi segítségre. Talán viccesen hangzik, de amikor valaki meghallja, hogy boldogságkutató vagyok, már jobb kedvre derül.

Egyszerű receptek a boldogsághoz:

1. Örülök, hogy nem... Fejezzük be a mondatot legalább ötször, s már emelkedni fog az elégedettségünk.
2. Írjunk naplót! Lehet részletes, lehet csak vidám dolgokról, de lehet hálanapló, miért is adhatunk hálát a sorsnak.
3. Zsebben egy kő, amely jókedvre derít: pl. gránát, türkiz, jáspis, korall, sólyomszem, rózsakvarc, füstkvarc.
4. Legyünk kedvesek, jók valakihez, csak úgy, önzetlenül. Mondjunk dicsérő szót, mondatot.
5. Naponta olvasni egy verset, nézni egy festményt, hallgatni egy zenét.

Úton az öröm felé

„A boldogság olyan, mint a pillangó. Ha kergetjük, soha nem érjük utol, de ha leülünk csendben, leereszkedik a vállunkra."
Két út vezet a boldogsághoz. Az ember vagy azt mondja: boldog akarok lenni, s ezért célokat tűz ki maga elé, amelyeket apró lépésenként meg is valósít, vagy mindenféle tudatosság nélkül, kötelességszerűen végzi a dolgát, mígnem rájön, hogy az életben ez a feladata, s örömmel tölti el, hogy sikerül ennek eleget is tennie nap mint nap. Valahogy úgy, ahogy azt az egyik idézet fogalmazza meg: „Azt álmodtam, hogy az élet öröm, felébredtem, s rájöttem, hogy kötelesség."

Mindannyiunk számára fontos, hogy legyenek céljaink, a családban, a munkahelyünkön, a hobbinkban. Nem kell, hogy mindenütt rend, patyolattisztaság vagy épp siker uralkodjék. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fizikai létünkért folytatott küzdelem kevés. Létünk mélyebb húrjait kell megpendítenünk, s egy magasabb szellemi értéknek engedelmeskedve erőt s örömet lendíteni életünk sikeresebb színtereiről a kevésbé sikeresek felé. Sokat segíthet egy közösség, ahol tudunk beszélgetni, ahol szeretettel fogadnak, ahol jóérzéssel tölt el bennünket az együttlét.

Az illúziók bűvöletében

Legújabb kutatások szerint ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, szükségünk van pozitív illúzióra. Annak, amit kitűztünk, nem látjuk az eredményét, csak elképzeljük, sőt, az odavezető úton is elfoghat bennünket a bizonytalanság. Ekkor szólal meg egy titokzatos belső hang, amely azt mondja, hogy meg tudjuk valósítani a tervünket. Amely arra ösztökél, hogy bár beláthatatlanok az akadályok, ne adjuk fel a próbálkozást. „Erényeink egyik részét az Ég adja, másikat az iparkodásunk" – mondta Baltazar Gracián. Vagyis ami nem születik velünk, azért tennünk kell – kinek többet, kinek kevesebbet. Egy kínai mondás szerint: „A boldogság: szeretni valakit, tenni valamit és reménykedni valamiben."

A mérték hatalma

Sokan ösztönösen ráéreznek arra, hogy a boldogság rokona az erkölcsnek. A szélsőségek elkerülése magatartásunkban, beszédünkben. Az ókortól napjainkig végigvonul a mérték dicsőítése. Horatius szerint: „Az arany középben van a boldogság." Goethe azt mondja: „Szenvedélyesség és mérsékletesség." Berzsenyi Dániel gondolata: „Nem a világi jókat megtagadni, hanem ezekkel józan ésszel élni tudni, ez a bölcsesség jele és titka." A mértéket meg lehet találni, csak törekedni kell rá.

Úgy érzem, nekem gyakran sikerül rátalálnom a boldogságra. Nap mint nap ér kellemes pillanat, megtanultam utat engedni egy-egy kedves mosolynak is. A gyermekeimnek Lao-ce bölcsességét szoktam idézni: „Három kincsemhez ragaszkodom: az első a Szeretet, a második a Mérték, a harmadik a Tartózkodás." Tudom, hogy ez a három kincs a családommal van. Megtanítottam szeretteimet arra, hogy ha valaki beteg, fáj a lába, járókeretet, botot kaphat, de gondoskodnia mindenkinek magának kell arról a mankóról, amelyre akkor támaszkodhat, amikor a lelke sérül meg. Ahogy Goethe írja a Faustban: „Nincs szükségünk napsugárra, lelkünkben, ha fény fakad, megleljük szívünkbe zárba, mit az élet megtagad."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pintér a Vasas edzője

labdarúgás

A Vasas vezetősége megállapodott Pintér Attilával, így a jövőben ő lesz… Tovább olvasom