Kisalföld logö

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Fenyő Miklós: A műfaj én vagyok

Fenyő Miklós koncertjére invitáljuk lapunk előfizetőit a jövő héten vasárnap 18 órától a szegedi sportcsarnokba. A legendás Hungária együttes néhány napja Artisjus-életműdíjjal kitüntetett énekesével többek között arról beszélgettünk, hogyan tudja még évtizedek után is megtölteni a koncerttermeket és csarnokokat, valamint arról, mennyire tartja fontosnak a szakmai elismeréseket.
Fotó: Miskolczi Róbert
– Mit jelent az ön számára, hogy több évtizedes pályafutását most életműdíjjal is elismerték?

– Hadd bocsássam előre: a díjakkal kapcsolatban nekem meglehetősen speciális a véleményem. Úgy vagyok vele, hogy ezeket általában adják a kinevezett zsűritagok, nem pedig kapják a művészek. Én viszont nem a zsűri kedvéért, hanem egyfajta belső késztetésből, és főleg a közönségért teszem, amit teszek. A közönség díjait pedig már annyiszor megkaptam, hogy ezekhez képest úgy érzem, egy életműdíjtól sem kell elszállni, és nem változik meg tőle semmi. De természetesen jól esik, ha honorálják az ember tevékenységét.

– Melyik a legkedvesebb díja?
– Mindegyik, amit a közönségtől, vagy a közönség nyomására kaptam meg. A pályafutásom például rögtön úgy kezdődött, hogy a 60-as évek végén, a Hungária együttessel megnyertük a Ki mit tud?-ot. A döntőig vezető úton végig a közönség juttatott bennünket tovább. Ez volt az első, hogy a nyilvánosság díjazott, és ők azok, akik a mai napig is kíváncsiak a koncertjeimre. Nem beszélve arról, hogy hatmillió eladott lemezhez fűződik a nevem. Ezeket is mind ők vették meg.

– Ezek szerint ez a műfaj ugyanolyan népszerű ma is, mint annak idején, amikor a Ki mit tud?-ban feltűntek?

– Ezt nem tudom megítélni, és erre a kérdésre nincs is semmiféle hivatalos válaszom. Én aszerint működöm, amit a szívem-lelkem diktál, és erről alkot véleményt a nagy nyilvánosság. Amúgy sem szeretem a skatulyákat, kategóriákat. Ennél sokkal szabadabbnak érzem magam, és azt sem hiszem, hogy a hallgatóságom műfajok alapján ítélne meg. Már rég eljutottam odáig, hogy engem magamhoz mérnek, és a műfaj én vagyok.

– Mennyire nehéz a mai, túltelített zenei piacon évtizedekig fennmaradni, és telt házat vonzani a koncertekre?

– Azért a névért, hogy Fenyő Miklós, rengeteget tettem az elmúlt évtizedekben. Tízmillióan ismernek, ezért úgy gondolom, nem nehéz a nevemmel megtölteni a koncerttermeket. Hogy ez végül sikerül vagy nem, az már csak és kizárólag a koncertszervezőkön múlik.

– A jövő hétvégi, szegedi koncertjén mire számíthatnak a rajongói?

– Nagyon sok olyan dalt fogok játszani, amit a közönség már ismer, és néhány olyat is, amit még soha nem játszottam Szegeden, és ritkán kerül bele a műsorokba. Ezekre is nagyon büszke vagyok, hiszen a saját szerzeményeim. A program tehát nagyon jó lesz, a többi a közönségen múlik.

– Két héttel ezelőtt feltűnt a Megasztárban, szereplése azonban végül több szempontból is félresikerült. Úgy tűnt, a fiatalokkal nem igazán találta meg a közös hangot, furcsán kommentálta a Hungária-dalok átdolgozását, az élő műsorba pedig nem ment el. Mi volt a probléma?

– A műsor készítői megígérték, hogy egyértelműen közlik: színházi elfoglaltságaim miatt nem tudok elmenni a műsorba. Úgy érzem, meg is érdemeltem volna, hogy ezt hangsúlyozzák, ez mégsem történt meg. A műsort egyébként nem láttam, de véleményeket hallottam róla. Volt, aki azt mondta, kár volt hozzányúlni az eredetihez, mert az úgy jó, ahogy van, és amit ők csináltak, meg sem közelíti az egykori slágerek értékét és erejét. Nekünk mindenesetre ehhez semmi közünk sincs. Annak idején megírtuk és sikeressé tettük ezeket a dalokat. Ha valaki ezekhez mégis hozzá akar nyúlni, csináljon velük, amit akar.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életveszélyes gyógyszerteszt

Lapzártánkig életveszélyes állapotban volt egy nagy-britanniai gyógyszerkísérletnek a két… Tovább olvasom