Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

Fekete Zoltán a szakácskodást hagyta ott a balettért

Eredeti szakmája szakács, most pedig újságírónak tanul Fekete Zoltán, a Szegedi Kortárs Balett tehetséges fiatal táncosa, aki szokatlanul későn csöppent a színházi világba. Rendhagyó pályakezdéséről is vall a tánc világnapján.
Fekete Zoltán huszonévesen kezdett táncolni. Fotó: Schmidt Andrea
– Huszonegy éves koromban, amikor már jó ideje nem volt barátnőm, többen is azt tanácsolták: menjek el táncolni, ott sok lánnyal megismerkedhetek. Beiratkoztam Pesten egy tánctanfolyamra, ahol hetente kétszer hip-hopot és breaket tanultam. A tánciskolában persze nem sikerült barátnőt találnom, de megtetszett a tánc, és egyre komolyabban csináltam – emlékszik vissza a kezdetekre Fekete Zoltán. – Biztattak, hogy van tehetségem a tánchoz, ezért otthagytam addigi munkámat. Eredeti szakmám szakács, vendéglátó-ipari szakközépiskolában érettségiztem. Néhány év alatt mindenfelé megfordultam az országban, dolgoztam a budapesti Liget Szállóban, a Taverna-lánc egységeiben, sőt még a balatonőszödi kormányüdülőben is. Sohasem gondoltam volna, hogy vannak, akik a sonkás szendvicset és a banánt is képesek késsel-villával enni – ott némelyik miniszter esetében erre is volt példa.

Fekete Zoltán azt is elárulta: sokáig nem volt kibékülve a tánccal. Olyannyira, hogy a szalagavatóján sem volt hajlandó táncolni. Úgy gondolta, nem lenne túl férfias dolog. A hip-hop iskola után a show-biznisz következett: táncolt autó- és divatbemutatókon, vásárokon. Még katona is volt: a díszszázadba sorozták be. A katonaság után nem akart visszamenni a show-bizniszbe, ezért 2004 nyarán, amikor meghallotta, hogy Juronics Tamás a Dóm téri Új világ produkciójához kisegítő táncosokat keres, megszerezte a koreográfus telefonszámát, és ismeretlenül felhívta.

Hagyományápolás

– Óriási a néptáncmozgalom közösségformáló és népművelő ereje: én azt szoktam mondani, hogy talán nem is a tánc a legfontosabb a mi munkánkban, hanem a fiatalok nevelése. Több ez, mint puszta hagyományápolás – mondta a Szeged Táncegyüttes vezetője, Nagy Albert a néptánc magyar kultúrán belüli mai szerepéről. Hozzátette: a néptánc által „megigézett" fiatalok nyitottá válnak a társműveszetek iránt is – amellyel saját nemzeti kultúrkincsünk megőrzését, önmaguk képzését is szolgálják. A vezető a több mint harminc éve működő táncházmozgalommal kapcsolatban elmondta: manapság százszor annyi fiatal jóval magasabb szinten kapcsolódik az autentikus népi kultúrához, mint a kezdetekkor. Ebben óriási szerepe van a felkészült táncpedagógusoknak is – az ő varázsukon is múlik, hogy maguk köré tudják-e gyűjteni a fiatalokat. Pozitív tapasztalat, hogy egyre több általános iskolában maguk a táncoktatók győzhetik meg a néptánc értékeiről a gyerekeket. 

Tangó – Juronics Tamás és Barta Dóra (Szegedi Kortárs Balett). Fotó: Frank Yvette
– Tamás először óvatosan fogadott, próbatáncot javasolt, de erre végül nem maradt idő, ezért az ismerőseitől kért rólam információkat. Ők azt mondták neki: a hátsó sorokban tölteléknek biztosan jó leszek. Dolgozni kezdtünk, majd Tamás a harmadik próbanap után szerződést ajánlott. Számomra ez óriási előrelépést jelentett, hiszen nulla előképzettséggel kaptam egy hatalmas lehetőséget. Nagyon kell igyekeznem, hogy helyt álljak, mert a kortárs tánc is klasszikus alapokra épül. A többiek valamennyien elvégezték a balettintézetet, én viszont 25 évesen itt voltam először balettórán. Ebben a korban elkezdeni nem könnyű, de igyekszem felzárkózni. Korábban ámulattal figyeltem a szegediek Carmina Buranáját, amit négyszer is megnéztem.

Azóta már vagy tizenötször én is táncolhattam. Táncosként egyelőre az utolsó vagyok az együttesben, viszont én vagyok a legprofibb szakács. Ha bulit tartunk, mindig én főzök. A legmerészebb álmaim valósultak meg azzal, hogy a balettegyüttes tagja lettem. Szeretném kihozni magamból a maximumot, jó lenne lassan előbbre lépni a társulatban, megismerni a határaimat. Tamás irányításával rengeteget dolgozunk, de bírjuk, mert
fiatalok vagyunk, jó a kondink – mondja Zoltán. Amíg a show-bizniszben dolgozott, a szüleit sohasem hívhatta meg egyik fellépésére sem. A szegedi társulatnál a helyzet teljesen megváltozott: büszke arra, amit csinál. A szülei, a régi barátai szívesen nézik meg az előadásait. A bátyja az egyetlen, aki nem tudta elfogadni a váltást. Nem is nézte meg egyszer sem, mert úgy tartja: egy férfi ne táncoljon.

– Mostanra ijesztő mértékben megszerettem Szegedet, már nem is szeretek hazajárni Budapestre. Itt sokkal nyugodtabb az élet. A csodálatos mandarin volt eddig a legnagyobb kihívás számomra. Sárközi Attila sajnálatos betegsége miatt be kellett ugranom a produkcióba. Bartók zenéje akkor még teljesen kiismerhetetlennek tűnt számomra. Mindössze négy-öt napom volt arra, hogy megtanuljam a szerepem. Halálosan rettegtem az első előadáson, de olyan jól sikerült, hogy azóta is ez maradt a legkedvesebb produkcióm. Szívvel-lélekkel, szerelemből táncolok, a tánc számomra megkönnyíti az életet. Segít abban, hogy a kötelező dolgokat meg tudjam csinálni. A Budapesti Kommunikációs Főiskola másodéves hallgatója vagyok, amíg táncolhatok, az újságírói diplomámat elteszem majd a fiókba. Tudom, a táncot egyszer mindenkinek abba kell hagynia, mert jönnek fiatalabbak, szebbek, ügyesebbek. Akkor majd jól jöhet a diploma, amit a húgom segítségével tudok megszerezni. Ő már végzett ugyanott, és mindenben támogat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ünnepi műsor

SZOMBAT Tovább olvasom