„Egy-két mondatban össze lehet foglalni e remekmű tartalmát, melynél banálisabb történetet mellesleg el sem lehetne képzelni. Mikszáth által azonban halhatatlanná válik. Noszty Feri huszárhadnagy, akinek feltétlenül pénzre van szüksége, szemet vet a környék leggazdagabb lányára, Tóth Marira. Cselszövésekkel, szerelmes diákoknak és patikáriuslegényeknek való stiklikkel igyekszik elérni, hogy felesége legyen a lány, aki eközben őszintén beleszeret.

A könyv nem zárul happy enddel, a bili kiborul, az eladósodott, elszegényedett, ám nemesi származású Noszty famíliát megszégyeníti Tóth Mihály, az egyszerű emberből lett milliomos. Az alaptörténetből megszületik a világirodalom remeke azért, mert Mikszáth az írója. 'Az öregről itt csak az tudatik – jellemzi például idősebb Nosztyt –, hogy oszlopos tagja a kormánypártnak s hogy őseinek valamikor pallosjoga volt. A pallos még megvan, de most kukoricát morzsolnak otthon, Nosztaházán a tompa élén.' Megtudunk belőle mindent a dzsentrivilágról?

Igen, mint ahogy az is bele van sűrítve egy mondatba, miért megy hozzá Vilma kisasszony Kopereczky Izrael Izsákhoz: 'aki gyalog van, az ne válogasson a hintókban, hanem üljön fel mindjárt az első kínálkozó járműre'. A Kopereczky köré font történetek azok, amiktől fetrengeni lehet a nevetéstől, és hát bearanyozzák a főszálon futó cselekmény igazságos, ám keserédes végkifejletét: amikor a báránybőrbe bújt oroszlán leveti végre a báránybőrt. Noszty Feri megfutamodik Rekettyésről, miközben enyhítő, vigasztaló gondolatok lopóznak a bénító levertség érzései közé: elég nagy a világ, van benne elég lány, a hozományok sem vesztek ki. 'Ej, csak egészség legyen és egy kis tűrhető kártyajárás.' Ugye, ismerős ez a mondás?"