Kisalföld logö

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 21°C | 31°C Még több cikk.

EU-s sikertörténet a szállodaiparban

Orsós Gábor alig múlt 33 éves és már egy nagy osztrák hotel első embere a karintiai turistaparadicsomban.
Hol volt, hol nem, egy magyar ember, aki kiment Németországba dolgozni. Végigjárta a vendéglátás iskoláit, majd itthon elindított néhány sikeres vállalkozást. Aztán az EU visszacsábította, és most egy nagy osztrák hotel első embere a turistaparadicsomnak számító Karintia tartományban, a Grossglockner lábánál. A Hotel Heiligenblutból ismert és elismert vendéglátóhelyet teremtett. S mindehhez Orsós Gábor alig múlt 33 éves.
 
Orsós Gábor
A fiatalember, akivel alig pár éve mint egy új győri szálloda éttermének vezetőjével találkoztam, ma egy nagy osztrák szálloda igazgatója és a hotelt üzemeltető cég első számú irányítója (ügyvezetője). Nem mondhatom, hogy tipikus magyar sikertörténet.

– Nagyon jó szakmai alap volt számomra, hogy Németországban dolgoztam több mint tíz évet. Egy nagy gasztronómiai központban a tulajdonos után én voltam a következő ember. Ám amikor mindig ugyanazt csinálod, és már rutinszerűen megy minden, ráadásul ott vagy a húszas éveid közepén, rájössz, szeretnél valami mást is kipróbálni. Elmentem Garmisch-Partenkirchenbe – az is egy síparadicsom –, egy négycsillagos szállodába, és vállaltam, hogy pozícióban visszalépek, mert szerettem volna máshol is megméretni magam.

– De az ott eltöltött évek után hazajöttél. Kalandvágyból? Vagy azért, hogy itthon megmutasd, mi az, amit kint tanultál?

– 2000-ben jöttem haza, onnan indul egy új időszámítás. Az volt a célom, hogy rövid időn belül egy sikeres, jó szálloda és étterem jöjjön össze Győrött. Mivel nem az itthoni értékrendek szerint gondolkodom a vendéglátásban, egészen más az én stratégiám a marketingben, minőségben, az értékesítésben, a szakmában is. A saját elveim alapján dolgoztam, ezért itthon minden egyes pici dologért meg kellett küzdenem, ami teljesen a szakmának az alapja. Mindig nekem lett igazam, mindig elértem, amit akartam, de belefáradtam másfél év után. Egy célt tűztem ki magam elé, mindig azt mondtam, hogy szakmailag megfeleljek, a szakmai közönség tudja elbírálni a munkámat, hogy jót csinálok-e vagy sem.

– És a vendégek minősítése nem fontos?

–  Ha a kettő találkozik, az a jó, akkor jön az anyagi elismerés is. Körülbelül másfél év kellett Magyarországon, hogy az országban megismerjék a nevemet, munkámat. Több ajánlatot kaptam, hogy menjek oda dolgozni, segítsek nekik, mert szeretnék, ha ezzel a szemlélettel, logisztikával vinném tovább az üzletüket.

– Harminchárom évesen ez elég szép dolog, bár ez három éve történt. Most már a Hotel Heiligenblutot vezeted Győrtől ötszáz kilométerre az egyik legjobb osztrák üdülőövezetben. Pályáztad az állást, vagy oda is hívtak?

– Mindennek megvan a miértje. Sopronban részt vettem egy kétmilliárdos beruházás, a Mediterrano gasztronómiai központ beindításában. Gasztronómiai igazgató voltam, Magyarországon ez csúcspozíciónak mondható. A porcelántól, itallaptól kezdve a formán át a szakmai irányításig minden hozzám tartozott. Ott azonban csak azt vállaltam, hogy beindítom. Aztán megyek.

Több helyről kaptam ajánlatot, volt egy, amely igazán érdekesnek ígérkezett. Ausztriában egy szálloda, ahol valószínűleg kell egy vezető. Semmit nem tudtam a Hotel Heiligenblutról, csak azt, hogy négycsillagos szálloda, és azt, hogy az alapoktól kellene mindent kezdeni.

– Ahogy a hírek eljutnak hozzánk, a káoszból, amit egy szintén magyar vezető hagyott maga után, kialakult a kezed alatt a rend.

– Amióta én vagyok az ügyvezető, megvettük a szállodát, ami nagymértékben nekem köszönhető, új invesztálási sorozatot terveztem, amibe beletartozik egy télikert, kávéterasz, videogolf.

Szépség és kikapcsolódás

A Hotel Heiligenblut (Heiligenblut Krisztus vérét jelenti) Ausztria egyik legfestőibb vidékén található. Magyarországról a művészvilág, a politikai és a közélet jeles személyiségei tisztelték már meg a jelenlétükkel. Pihenésre télen-nyáron az egyik legalkalmasabb hely. A hotel vendégszeretetét élvezheti majd a Kisalföld és az Új Szó közös szépségversenyének egyik díjazottja partnerével együtt.
– Mintha ez a gondolkodásmód nem csupán arról szólna, gyere, vendég, fizess és menj!


– Amikor bejön hozzám egy tanuló és szeretném megismertetni az igazi vendéglátással, rengeteg hasonlatot, történetet használok, mert ezzel lehet a legjobban tanítani. Szerintem mi olyanok vagyunk, mint egy család, amely vendéget fogad. Törődik vele, leveszi a kabátját, a legjobb ételét, italát kínálja, gondoskodik a szállásról, kíséri, soha nem hagyja magára. A gondoskodás szívvel-lélekkel, ez a vendéglátás lényege.

– A hegyek között találkozol magyar turistákkal?

– Természetesen. A téli és a nyári turizmus is egyre jobban nyílik a hegyvidék felé. Friss levegő, nyugalom, vízesések, télen a sí, a snowboard, széles az a paletta, amit nyújthat ez a hely. Manapság ha az ár-minőség arányát nézem, egyáltalán nem elrugaszkodott, sőt, ha összehasonlítom egy magyarországi négycsillagos szálloda árával, akkor sokszor olcsóbbak is vagyunk.

– Ausztriában hogyan fogadtak el magyar vezetőként?

– Nagyon sok minden múlik a tálaláson. Az egész személyzetnek karintiai népviseletet vásároltam. Nagyon drága volt, mellényt, kis nyakkötőt, lányoknak kötött gyapjúmellényt. Azt választottam, hogy nem nyitottam mindenki felé, elkezdtem dolgozni, s csak a legszükségesebbet kezdtem kommunikálni. Pont azért, mert nagymellényes emberből Ausztriában is rengeteg van. Teljesen bezárkóztam, csináltam a magam dolgát. Nem mentem el a polgármesterhez, ő jött el hozzám, hogy szeretne megismerni, mert mennyi mindent hallott rólam. S ez bejött nekem. A szálloda stabilizálódik, minőségileg csillagokat ugrottunk, vagyis elmondhatom, elfogadtak magyar vezetőnek.

– Örömmel hallom, hogy van respektje a magyar vezetőnek, de az talán még izgalmasabb kérdés, hogy az osztrákok hogyan figyelik a magyar vendéget.

– Egyre jobban szeretik. Ausztriában, hosszú évek óta most van először növekedés a turisták számát tekintve. Ez az új EU-tagországoknak köszönhető. Benne vannak a magyarok, románok, csehek, szlovákok, lengyelek, horvátok. Ők azok, akik a legjobb autókkal jönnek, a legjobb sícuccokat veszik. A régen csórónak számító magyar, aki otthon főzött, nem vásárolt, csak síelt egy kicsit, vagy sétált a hegyekben hazai konzervet majszolva, most már jó piacnak számít. Egyre jobban kinyílik az olló, azok is jönnek, akiknek igényük van és pénzük is a szolgáltatásokhoz. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Találkozás István Dániellel

István Dániel, az egyik kereskedelmi rádióból ismertté vált fiatalember már a képernyőn is gyakran… Tovább olvasom