Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 33°C Még több cikk.

Elzárták előle még a kockacukrot is

Nem csoda, hogy Erdős Sándorné Joli néni elsősorban süteményeket küldött be szerkesztőségünkbe.

Nem csoda, hogy Erdős Sándorné Joli néni elsősorban süteményeket küldött be szerkesztőségünkbe, hiszen annyira édesszájú, hogy gyermekkorában a szüleinek el kellett zárni előle a zsákban tárolt kockacukrot, amit az ácsi cukorgyárból kapott a család cukorrépa fejében.

A Tápszentmiklóson felcseperedő Joli néni elmondta, a negyvenes évek szegénységében a kisgyermekeket nem lehetett úgy elkényeztetni, mint a maiakat, a legkisebb apró ajándék is hatalmas boldogságot jelentett számukra. A másik lényeges különbség, hogy akkor még az évszakoknak megfelelő volt az időjárás, december elején bizony már vastag hótakaró borította a tájat, a Mikulás szánkóval érkezett a gyerekekhez. A hatéves Jolika két évvel fiatalabb Péter öccsével közösen pucolták a csizmájukat, hogy a lábbelit tisztának találja a Mikulás, hiszen a felnőttek felhívták a figyelmüket, csak akkor tesz bele ajándékot: sztaniolpapírba csomagolt, házi készítésű szaloncukrot, almát és diót.

Annak idején is a gyermekek elméjét az egyik leginkább foglalkoztató kérdés volt: vajon hogyan megy be a Mikulás a házba a bezárt ablakon keresztül? Ők rendkívül praktikusan oldották meg a dolgot, – „szüleik nagy örömére" – kinyitották résnyire az ablakot. Sőt, lefekvés előtt le is ellenőrizték, hogy véletlenül nem csukta-e be valaki. Persze miután elaludtak, szüleik gyorsan cselekedtek, a továbbiakban több meleg ne szökjön ki a házból.

Joli néni nem járt se bölcsődébe, se óvodába, így a nagy találkozásra otthonukban került sor. Persze rendkívüli izgalommal és megszeppenve várták a Mikulást, aki piros sapkában vattaszakállal és kifordított subában kopogtatott be. A Lappföldről érkezett apó azért bukott le, mert miközben Jolika verset mondott és énekelt neki, megismerte, hogy a Mikulásnak pont olyan a cipője, mint Lacié, aki a nyolc évvel idősebb testvérének volt a legjobb barátja… Jolika a kételyét megosztotta öccsével, de akkor ő még nem hitt neki.

Másnap az utcán az apróságok megbeszélték, kinek mit hozott a Mikulás, és akkor bizony arra is fény derült, hogy a várva várt piros ruhás személy minden háznál másképp volt felöltözve... Joli néni hangsúlyozza: addig jó, amíg hiszünk abban, hogy a Mikulás és a Jézuska hozza az ajándékot, mert addig vagyunk lélekben igazán gyermekek.
Bár nagy szegénység volt gyermekkorában, akkoriban akik tartottak otthon állatokat, azoknak azért volt mit az ünnepi asztalra tenni, de persze olyan is előfordult, hogy nem sokkal a tervezett disznóvágás előtt vitték el az állatot az ólból.

Az ötvenes évektől sok édességet evett Jolika, otthon zsákszámra állt a kockacukor, amit az általuk termesztett répacukor fejében kaptak az ácsi gyárból. Szülei nem az irigység miatt zárták el előle az édességet, hanem azért, hogy ne az legyen lányuk első számú tápláléka.
A világ pedig sokat változott, mert amikor tinédzserkorában édesanyja elküldte a henteshez, a lelkére kötötte, csak friss húst hozhat haza, ha le van fagyasztva, hagyja ott, akkor inkább húsmentes ételt főznek ebédre. Bezzeg napjainkban a mirelit húsételek milyen népszerűek…
Joli néni az édesanyjuk által készített sonkának, a házikolbásznak és a kemencében sült kenyérnek az ízét sohasem felejti. Elmondása szerint hiába készíti ugyanúgy az ételeket, azoknak akkor sem lesz olyan íze, mint amit érezni szeretne. Egy édesanya főztjét nehéz pótolni, s úgy gondolja, ezzel a véleménnyel nincs egyedül.

Bár sokan voltak testvérek, de édesanyjuk mindegyikük kívánságát szem előtt tartotta. Mondta is neki Jolika, hogy ő bizony nem megy férjhez, ha annyifélét kell főzni. Édesanyja mosolyogva csak ennyit fűzött hozzá: „Majd meglátod, kislányom, te is így fogsz cselekedni!" És az élet neki adott igazat, mert már évek óta ő is minden családtagjának külön-külön is elkészíti a kedvencét.

Tíz éve pénzügyi előadóként ment nyugdíjba Joli néni. Egykori munkahelyén kitűnő volt a légkör, annak ellenére, hogy húsz nő dolgozott egy irodában. És mint minden női közösségben, előbb-utóbb előkerültek a receptek. Náluk is nagy hagyománya volt, hogy névnapokon az ünnepelt a saját süteményeivel vendégelte meg a többieket. Joli nénitől a kollégák elsősorban a zserbót és a Kaplán-krémest „várták el", míg az üdítős sütemény és az Árvácska receptjét a kolléganőitől kapta.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Domborított doboz

Tovább olvasom