Kisalföld logö

2018. 06. 24. vasárnap - Iván 12°C | 20°C Még több cikk.

Elhunyt Cziráki Lajos

– Figyeljétek a jeleket, mert valaki eljön – üzeni csodás hangulatú képeivel mostantól mindörökké. Mert az Úr vasárnap magához szólította Cziráki Lajos festőművészt.
Cziráki Lajos
Cziráki Lajos tanár úr lelkét a június elsejére virradó éjszaka emelték égi magasba az angyalok. A nyolcvanhetedik életévében járt.
Az idei tavaszt, a virágba boruló májust még láthatta. A nyárra azonban már magához rendelte őt az aratás ura. Ott, Pmellette keveri most már a színeket számunkra, égre nézők számára.
Az evilági hatalom és Cziráki Lajos azonban nem találhatott egymásra.
Édesapja csendőrtiszt volt Hegyeshalomban. A kommün alatt halálra ítélték, csak a gyors történelmi fordulatnak köszönhette, hogy megmenekült. Nem sokkal később, a fehérterror alatt viszont egy kommunista rab szökése miatt marasztalták el az apát.

A fiú is igyekezett az igaz úton járni. Az ötvenes években, amikor Rákosi feloszlatta a szerzetesrendeket, ő a pápai Szent Anna-templom freskójára az üldözött egyház képeit festette.
Nem volt ez jó ajánlólevél sokáig, különösen, hogy erről a Révai-gimnáziumban tartott művészettörténeti órákon is rendszeresen beszámolt.

„ Uram, köszönöm, hogy így megkötöztél"... – idézte a mester Paul Claudel Selyemcipő című drámáját egyik legutóbbi nyilatkozatában. Mindannyian kötelékek között élünk. Kötelezvények vannak a bordélyban és a templomban is. Az ember választ. A díj pedig akkor jó, ha a becsületes munkára irányítja az emberek figyelmét – tette hozzá.
„ A Lajosnak nincs még Munkácsy-díja? – kérdezte egy baráti beszélgetés alkalmával Pintér Ferenctől, a város akkori kulturális előadójától Somogyi József, a képzőművészeti főiskola rektora. – Ez szinte hihetetlen." P fölterjesztette, s így kaphatta meg Cziráki Lajos hosszú évtizedek után végre legalább a Munkácsy-díjat.

„ Mid van, amit nem úgy kaptál – szokta kérdezni erre a mester Szent Pál apostolt idézve –, s ha kaptad, akkor minek dicsekszel vele?" Vagyis Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok. Minden mozdulatom az övé. Bocsássák meg az ateisták, hogy nem értünk mindenben egyet.
„ A huszadik század talán legizgalmasabb és legérdekesebb magyar festője távozott közülünk."

– Figurális festő volt, de sajátos, következetes szimbólumrendszerrel és formavilággal. Következetes volt, tehát soha nem hódolt be a korszellem hamis értékeinek. Aki ismerte őt mint embert, az csodálta és tisztelte – mondta róla Rechnitzer János. – Kissé zárkózottan, szerényen, szelíden élt, igazi művészhez méltóan.
– Megint eltávozott valaki közülünk, akire nem figyeltünk kellőképpen – állapította meg a mester halálhírére a pályatárs, Farsang Sándor festő. – Méltatlan körülmények között csodálatosat alkotott, megérdemelte volna a Kossuth-díjat – tette hozzá.

Cziráki Lajos hitt a jelben, amit Isten küld nekünk. – Nyitott szem és pallérozott elme szükséges hozzá, hogy észrevegyük az összefüggéseket a jelek és életünk között – hirdette szinte minden mozdulatával.
– Örökös lelkiismeret-furdalások között élek és ez mindhalálig tart – árulta el nemrég. – A nyugalom, ha van is, csak látszólagos. Nem tagadom, vannak öntelt pillanataim, amikor ránézek a festményeimre és azt gondolom, ezeket vállalom bárhol Európában. De aztán hogy mi lesz, ki fogadja majd el, s ki nem, azt nem tudom. Csak azt, hogy vállalni kell. Aztán majd ha valaki azt mondja, hogy állj meg, akkor megállok. Ennyi az egész.

Milyen érdekes: vasárnap, halála napján éppen azok az újságírók adták a hétvégi ügyeletet, akiknek legutóbbi nyilatkozatait adta. Ennyit a jelekről.
Nem csupán egy nagyszerű festőművész: egy nagy lélek is távozott közülünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vérfarkas a kocsmából

Lőrincz L. László, vagy ha úgy jobban tetszik, Leslie L. Lawrence már egyre kevesebbet foglalkozik… Tovább olvasom