Kisalföld logö

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda 0°C | 7°C Még több cikk.

Elhunyt Borisz Jelcin

Meghalt Borisz Jelcin, Oroszország első elnöke - közölte a Kreml sajtószolgálata. Borisz Jelcin február 1-jén töltötte be 76. életévét.
"Hétfőn Moszkvában váratlanul elhunyt Oroszország első elnöke, Borisz Nyikolajevics Jelcin" - fogalmaz a sajtóosztály közleményében.

Borisz Jelcin február 1-jén töltötte be 76. életévét.

Jelcin a jekatyerinburgi, az akkori szverdlovszki terület Butka nevű falujában, 1931. február 1-jén, paraszti családban született. Az uralszki Kirov Műszaki Főiskola építészeti karán szerzet diplomát.

1961-ben, 30 éves korában lépett be a Kommunista Pártba. 1968-ban indult apparátusi pályafutása, amikor a jekatyerinburgi területi pártbizottság osztályvezetője lett. 1976-tól ugyanitt volt első titkár, és ebben a minőségében 1984-ben tagja lett a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének. 1985-ben bekerült az SZKP Központi Bizottságának apparátusába.

A Gorbacsov-csapat tagjaként karrierje meredeken ívelt felfelé. Kezdetben a Központi Bizottság építőipari osztályát vezette, majd 1985. július 1-jével KB-titkári teendőkkel bízták meg az akkori szovjet vezetőgarnitúrában fiatalnak számító, agilis Jelcint.

1985. december 24-én az SZKP moszkvai városi bizottsága Viktor Grisin helyébe őt választotta meg fővárosi első titkárnak. Az SZKP 1986. februári XXVII. kongresszusát követően vált meg KB-titkári funkciójától, miközben póttagja lett a legszűkebb döntéshozó grémiumnak, a Politikai Bizottságnak.

A főváros élén rövid időn belül rendkívül népszerű lett az egyszerű emberek mindennapi gondjaival "életközelből" ismerkedő, a szervezetlenség, a korrupció és a kiváltságok ellen könyörtelen harcot hirdető moszkvai pártvezető. 1987 októberében önként lemondott PB-póttagságáról, november 11-én leváltották a moszkvai városi pártbizottság éléről, majd egy héttel később, november 18-án a Szovjetunió Állami Építési Bizottságának első elnökhelyettesévé nevezték ki.

1989 márciusában a moszkvai egyes számú választókörzetben elsöprő többséggel választották be az akkor létrehozott új típusú szovjet parlamentbe, a Népi Küldöttek Kongresszusába. 1990. július 12-én a XXVIII. kongresszuson kilépett az SZKP-ból, hogy pártkötöttségektől mentesen valósíthassa meg a bevezetendő gazdasági és politikai reformokkal kapcsolatos elképzeléseit, mint a legnagyobb szovjet tagköztársaság parlamentjének az elnöke, ahová 1990. május 29-én választották meg.

Hatalma és befolyása még inkább kiteljesedett, amikor az 1991. június 12-i köztársasági elnökválasztás a szavazatok 57,38 százalékával megnyerte. Az 1991. augusztusi puccs idején megmentette ugyan Gorbacsov államfői hatalmát, de tekintélyben igazából már a szovjet elnök fölé emelkedett. Elsőként hozott intézkedéseket az SZKP ellen, majd 1991 decemberében - a fehérorosz és az ukrán államfővel együtt - bejelentette a Szovjetunió végét. Oroszlánrésze volt a Szovjetunió helyébe lépő Független Államok Közösségének létrehozásában, majd irányításában is.

Az 1993. szeptember végi-december eleji parlamentnélküli időszak alkalmat kínált Jelcinnek arra, hogy törvényesítse az erős elnöki intézményen alapuló hatalommegosztásnak azt a rendjét, amely "bebetonozza", elmozdíthatatlanná teszi az államfőt, s e tisztség viselőjének biztosítja a döntést a legfontosabb kérdésekben. Az 1993. december 12-i népszavazáson szentesített új orosz alkotmány a parlament helyett az elnököt ruházta fel a hatalmi jogkörök többségével. Elnöki hatalma attól kezdve megingathatatlan maradt, bár a csecsen válság, a gazdasági bajok sokat ártottak népszerűségének, és ellenfelei nem egyszer próbálták kibillenteni pozíciójából.

Megnyerte az 1996-os elnökválasztást is úgy, hogy a második fordulóban több mint 13 százalékot "vert" a második helyezett kommunista Gennagyij Zjuganovra. Legalább három infarktuson esett át, utoljára a második elnökválasztási forduló előtt. Szívgyengeségéhez más egyéb bajok (krónikus középfül- és arcüreggyulladás, májzsugor, veseelégtelenség) is párosultak.

Harmadik szívinfarktusa után, 1996 végén a moszkvai Kardiológiai Kutatóintézetben szívműtétet hajtottak végre rajta. 1997 elején újra munkába állt, de egészségi állapota végleg megrendült, munkáját sokszor kényszerült megszakítani kórházi kezelések miatt. 1999 augusztusában bizalmasát, Vlagyimir Putyint tette meg miniszterelnöknek, akit egyúttal utódjaként nevezett meg. 1999. december 31-én lemondott az államfői tisztségről.

ITAR-TASSZ/MTI/hirado.hu/mult-kor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rangadót bukott a Gyirmót

labdarúgás nb II, nyugati csoport Tovább olvasom