Kisalföld logö

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 13°C | 27°C Még több cikk.

Életünk eleme a piac és az alku

Változnak az idők, nem változik a piac. Az árucsere helyszínén mindennek ára van: terménynek, terméknek és embernek is. Nem az értékükkel mérhető az áruk sokfélesége, hanem az arannyal.
Jelenet a darabból.

Legalábbis Monori Sanyi kereskedő szerint, akinek életéről és haláláról ad képet Bereményi Géza Az arany ára című drámája a Nemzeti Színházban Győrött. Semmi kétség, hogy Ács János rendező a leírt módon értelmezi a darabot. De azért nem ennyire egyszerű képlet szerint jár el. Ez a dráma a túlélését küzdő emberről is szól, nemcsak „az örök kereskedőről", akinek se Isten, se lélek, se szeretet nem mindennapi kenyere. Ez a karakter csak itt, Közép-Európában élhet, Budapesten.

Ahol megszállók és lakájaik sűrűn váltogatják egymást. Ez a kereskedő el sem tudja képzelni az életét alku nélkül. Alkuszik életre, halálra. Gáti Oszkár Monorijában nyoma sincs annak, hogy e személy (hétköznapi ismerősünk) Istennel, emberrel értékei mentén számolna. Ami új motívumnak tetszik: úgy látszik, mintha ilyennel sosem számolt volna. Számára élhetetlen az, akinek az alku nem lételeme. A darab szerzője sem tesz utalást arra, hogy e nagyapa, a Teleki téri „keresztapa" miért ilyen. Inkább csak azt nézi, hogy kiélezett helyzetekben hogyan cselekszik. Vannak hazai előképei, vannak világhírű rokonai e figurának. Gáti Oszkár úgy ölti magára ezt az alakot, mint abszolút főszereplő. Sok függ mozgósítható, belső energiáitól. A játék minden pillanatában ő van a fókuszban. A rendező szerencséje, a darab nagy adománya, hogy a színészek tudomásul veszik ezt a dramaturgiai tényt, e színészi adottságot és hozzá alkalmazkodnak.

Az a helyzet áll elő, hogy a Gáti Oszkár-féle Monori ereje, irgalmatlan elszántsága szinte kisugárzik a mellékszereplőkre, az epizodistákra. Ily módon az előadás elkerüli a monotóniát, a karakterek egytől egyig erősek, legfeljebb az együtt játszásuk ritmusa törik meg néha. Az első jelenet kissé elnyújtott, a második felvonás első képe szép, de ugyancsak hosszú és funkciótlan. E ritmusváltások valószínű, mégis tudatos rendező döntés eredményei. Következményük az, hogy a darab egésze mégsem a már megidézett gondolatot, gondolatiságot erősíti, hanem csak azt a közérzetet, amiben élünk.

A pénz, az arany hajszolásának világában.
Dósa Zsuzsa Monoriné szerepében jó találat. Tudatos ellenpontját képes adni az istentelen Monori-Gátinak. Margitai Ági (Csöpi), Áts Gyula (Berci bácsi) nem hagyatkozik rutinjára, egyéni színeket adnak szerepüknek. Feltűnést kelt Tóth Tahi Máté (Tulipán). Alakformálása „eszköztelen", alázattal játszik. Posonyi-Takács László (Gombacsik), Rupnik Károly (Skultéti) pályája során jó néhányszor találkozott a darabbelihez hasonló, színeváltott, kétes alakokkal. Mégis tudatos ökonomikus alakteremtésre törekednek, amikor a figurák mögé néznek. Szina Kinga (Marika), Jáger András (Tibor) színpadi pillanatai nyomot hagynak a nézőben. Jelen van még Nagy Balázs, Mesterházi Gyula, Bálint Péter és még sokan mások a népes emberpiacon.

 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átmeneti üzemszünet

Tisztelt olvasóink! Technika okok miatt a Kisalföld… Tovább olvasom