Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Elbúcsúztak a Rába-múzeumtól

Kilenc évvel ezelőtt szombati nyílt nappal kezdődött és most azzal is zárult a Rába Centenáriumi Központ története.
Kilenc évvel ezelőtt szombati nyílt nappal kezdődött és most azzal is zárult a Rába Centenáriumi Központ története. A patinás gyár múltját bemutató, egyelőre raktárba vonuló gyűjteménytől a hétvégén búcsúztak a cég hajdani és mostani dolgozói.

A gyár századik évfordulóján, 1996-ban átadott Rába Centenáriumi Központ gyűjteménye – átmeneti időre – a Rába rt. reptéri telephelyére, raktárba kerül. A kényszerű költözés összefügg azzal, hogy a Rába részvénytársaság összevonta termelőegységeit. Így a Rába-múzeumként emlegetett ipartörténeti anyagnak is mennie kell a belvárosi gyártelepről, ahol városrész épül.

Új helyét civil kezdeményezések révén keresik, sőt, szeretnék kiegészíteni a város többi nagy múltú üzemének relikviáival és a legújabb technológiák bemutatásával. Konkrét tervek pénz hiá-
nyában még nincsenek.

Egyelőre csak az biztos, hogy a hajdanvolt autóbuszgarázsból kialakított több mint ezer négyzetméteres kiállítási csarnokban utoljára volt látható a Rába-gyár százéves történetét bemutató gyűjtemény. Több százan – hajdani és jelenlegi dolgozók – éltek is a lehetőséggel. Gyermekeikkel együtt búcsúztak az emlékeket idéző tárgyaktól, képektől.

 „Nem csak szép emlékeim vannak, a bombázást szívesen elfelejteném. Ha a férjem – akkoriban még csak vőlegényem – nem szól, hogy fussunk..., de azért mindig nosztalgiám támad, ha a régi dolgokat látom."
Tóvári Lászlóné
Tóvári Lászlóné megfontolt arckifejezéssel írt néhány nosztalgikus gondolatot az emlékkönyvbe. Már ezt látva sejthető volt az, ami a vele való beszélgetés során ki is derült: családja ezer szállal kötődik az egykori vagongyárhoz. A 84 éves asszonynak már a szülei is ott dolgoztak, ismerkedtek össze, akárcsak ő annak idején a férjével. A negyvenes évek elején került a gyárba. Akkoriban ez magától értetődő választásnak tűnt. Nem volt túl nagy a fizetés, de biztos helynek számított és családias volt a légkör.

Tóváriné adminisztratív munkát végzett akkoriban, amikor a fizikai munkások a Botond terepjárókat, a Messerschmitteket, a híres vadászrepülőgépeket szerelték. Kérésünkre megmutatta igazgatója fotóját és azt az épületrészt, ahol dolgozott.
– A gyerekek nem is gondolnák, milyen múltról tanúskodnak azok a járművek, amikre olyan vidáman felmásznak – mondta az asszony a múzeum búcsúztató napján.

Elmesélte, hogy a második világháború alatt többször is szólt a légvédelmi riadót jelző sziréna, de a riasztást nem mindig követte támadás. Ma már tudja, nagy szerencse, hogy azon a napon, amelyen végül lebombázták a vagongyárat, kolléganőjével együtt biciklire pattanva menekült, amerre látott. Az Iparcsatorna töltésénél feküdtek a pusztítás ideje alatt és csak jóval később, remegő lábakkal mertek hazamenni. Aztán jött az a nehéz időszak, amikor a gyártást kitelepítették Csehországba. Azt már lánya tette hozzá a történethez, hogy édesanyja nemzedéke biztos nem háborúzna még egyszer. Tóvári Mária beszélt édesapjáról, aki néhány alkatrészt is „hazalopott" azért, hogy legyen mivel újrakezdeni a termelést Győrben. Talán meg is írja a regényes történetet a megmaradt levelek alapján.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb mérnököket keresnek

A Philips kft. Győr legnagyobb üzletága az autóipari, amely az autórádiók piacán olyan nagy vevőknek szállít kazettás, CD-s és DVD-s autórádió-meghajtókat, mint a Siemens, a Becker, a Chrysler és a Visteon cég. A Philips kft. győri üzemében most indították el az úgynevezett kiválósági programot, amelynek célja, hogy a munkahibahatár közelítsen a nullához. Tovább olvasom