Kisalföld logö

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -5°C | 4°C Még több cikk.

Egykönyves kényszerkiadó

Egy különleges, irodalmi értékű krimiért egyszemélyes kiadót alapított egy győri újságíró.  

Lehőcz Rudolf
Nyugodt ember benyomását kelti, a legkevésbé gondolnánk vándor természetűnek. Nem is az, noha egyszer mégis nagy kalandra indult. Középtermetű férfi, ami hajban hiányzik a feje búbjáról, ott van arcán szakáll formában. Lehőcz Rudolf Győrben élő gazdasági újságíró, egykönyves könyvkiadó.

– És micsoda könyv kiadója! – jegyzi meg, mintha tréfát mondana és büszke is egyszerre. – Irodalmi értéket adni a milliók által kedvelt kriminek, ez nem kis teljesítmény – mondja. – Ezért adhatták ki a Chandler-krimiket idehaza 130–150 ezres példányszámban. Hát nem óriási szerencse, hogy marad számomra is egy, amellyel adózhatok az emlékének?
Még akkor is, ha milliókat szánt arra a családi költségvetésből, hogy a világsikernek számító Chandler-emlékkötet magyarul is olvasható legyen, jegyezhető meg amúgy zárójelben.

Uránbányából az újság-író-gépig

„Kaposváron laktunk és szinte a megyei könyvtár valamennyi könyve megfordult nálunk. Bújtam a regényeket középiskolásként, aztán az érettségi után is. Végigpróbáltam jó pár állást, dolgoztam például uránbányánál is, mire kikötöttem az újságírásnál. Annyit arról az időről, hogy nyolc esztendőn át kísérleteztem, hogy kimehessek világot látni, ám mindannyiszor visszautasították a kérelmemet. Ugyanazzal az indokkal: a közrendet sértené – kezdi el élete meséjét Lehőcz Rudolf, és már az első mondatok után érezhető, kész regény az egykötetes kiadó elmúlt évtizedeinek sora. – Máig sem vagyok képes ezt értelmezni. Ezért aztán őrült elszántság érlelődött bennem: ha egyszer kijuthatok az országból, világgá megyek. Így is történt. Amikor útlevelet kaptam, felpakoltuk a családot, a feleségemmel, Kornél fiammal irány Németország. És hogy mindez mikor: 1988-ban, amikor órákat kellett volna várni, hogy bárki mehessen bárhová."

Dél-Afrika tiltott zóna

„Másfél év bizonytalanságban, várni a jó szerencsét. Nem nagy kaland, ugye? Továbblépésre egyedül Dél-Afrika látszott, amennyiben bizonyítani tudom, lesz állásom, helyem, ahol fogadnak. Sikerült, mehettünk Pretoriába. Szép ország, ám merőben idegen kultúra és magyar lélekkel, ésszel fel nem fogható erőszak. Nem felejthető, az apartheid a végnapjait élte... A lakosság nagyon számottevő része munka nélkül volt, a feketék számára állást találni képzettség nélkül szinte lehetetlen. Szögesdrót veszi körül a középületeket, a lakóházakon mindenütt rácsok. Gyengén fizető kis munka: áruátvevő lettem egy áruházban. Közben a világ végéről intéztük a feleségem igazolásait. Egészségügyi szakiskolában végzett, de hogy munkát találjon, igazolni kellett a gyakorlatát, aztán kint vizsgát tenni."
Türelmesek voltak hozzá, kivárták, míg belejött. Akkor már a felesége is dolgozott egy magánklinikán, könnyebben éltek.

Chandler-könyv, a maradandó emlék

„Johannesburg volt a következő állomásunk. Ott már a szakmát is művelhettem, a dél-afrikai eseményekről tudósítottam a Szabad Európát. Egy vasascégnél kaptam munkát, karbantartóként húsz rand volt az órabérem, száz randért pedig géppisztolyt lehetett vásárolni. Elképesztő mennyiségű fegyver volt kint az utcákon. Csodálatos ország, szépsége, éghajlata, kábult az ember, amikor virágoztak a jacarandafák, azt gondoltad, ez maga a paradicsom. Csak mindennek megvan az ára, ennek az lett volna, hogy tudjál félelemben élni. Három és fél év után azt mondtuk, irány haza. Annak idején Magyarországról is az első szabad választás előtt indultunk el, Dél-Afrikából ugyanúgy. Hárman mentünk, négyen érkeztünk, a most tizenöt éves Dani fiunk kint született.
Azt kérdezed, mi került Johannesburgban az úticsomagba? Mint érték, egyetlen könyv. Az a bizonyos Chandlernek tisztelgő angol kiadás."

Könyvkiadó kényszervállalkozó

„Úgy kezdődött, hogy elkezdtem fordítani csak magamnak a Dél-Afrikából hazahozott könyvet. Annyit róla, hogy egy New York-i kiadó, bizonyos Byron Preiss Chandler születésnapjának századik évfordulóján megjelentetett egy kiadványt. Felkért huszonhárom regényírót, hogy keltsék életre Chandlert különleges módon, regényeinek visszatérő magándetektív hőse, Philip Marlowe személyében. Chandler helyszínein, az ő stílusában mozgatva a magándetektívet, írjanak egy-
egy történetet. Byron Preiss kiegészítette ezeket Chandler egy eredeti írásával, így került egy kötetbe a huszonnégy történet, amelyben »Az ember, aki ismerte Dick Bongot«, vagy az »Asia«, és a Chandlertől származó »A ceruza« egy-egy műremek. Fordítgattam a könyvet, és nem kevéssé csodálkoztam, hogy másnak idehaza ez nem jutott eszébe. Foglalkoztatni kezdett, miért ne jelentethetném meg én?
Volt még valami, ami foglalkoztatott, az a bizonyos vállalkozósdi. Úgy gondoltam, ha már azt kell játszanom, vállalkozzak is valamire. A foglalkoztatásnak ez a simlis módja ugyanis nagyon zavart. Amikor a közelmúltban Győrben járt a munkaügyi miniszter, megemlítettem neki, hogy Dél-Afrikában az apart-
heid idején az elnyomott fekete munkavállalóként se volt olyan kiszolgáltatott, mint a magyar kényszervállalkozó. Ezt komolyan mondom. Ezért kezdődött, ami kezdődött: nyomozni kezdtem az amerikai kiadó után."

A New York-i kapcsolat

„Sorra jártam Pesten a könyvkiadókat, de a New York-i emberrel nem volt kapcsolatuk. Találtam postai címet, oda írtam, ám visszajött, nem találják. Kiderült, a cím ugyan jó volt, a cég neve változott. Újra írtam, fél év múlva jött válasz Byron Preisstől: magánszeméllyel nem szoktak szerződni. Közölték viszont, továbbították megkeresésemet az európai képviseletükhöz. Hónapokba telt, mire eljutottam odáig, küldik a szerződést Hamburgból, amint befizettem címükre a jogdíjat. Három évre megkaptam a fordítás, a kiadás és a terjesztés jogát. Előtte sok egyéb mellett tudni akarták, milyen formátumban, milyen borítóval, milyen példányszámban kívánom kiadni, milyen tervezett áron. Nem volt az ilyesmiben semmiféle jártasságom, érthető, hogy sok időbe telt. Miután a szerződés a kezemben volt, viszont ment minden, mint a karikacsapás. Győrben készítette el egy cég a nyomdai előkészítést, a Palatia tíz nap alatt kinyomtatta, s ahogy szerettem volna, tavaly karácsony előtt az üzletekben lehetett. Philip Marlowe visszatérése tavaly novemberben megjelenhetett a hazai könyvesboltokban. Milliós hitelt vettem föl rá.
A fordítási, kiadási, terjesztési jog, a könyvnyomtatás belekerült jókora summába. De elkészült. Igaz, azóta sincs mindig mindenütt ott, ahogy minden kiadó, magam is ki vagyok szolgáltatva a terjesztőknek. Az olvasói visszajelzések mindenesetre kedvezőek. Hogyan lesz ezután? Nem kizárt, hogy lesz folytatás. Van egy dél-afrikai albumom és egy kivételes történet. Kérdés persze, hogy meg tudom-e szerezni a kiadási jogokat, kérdés, lesz-e pénz abból, ami az álmom és életem. Kérdés, hogy lehetek-e sikeres kényszerkönyvkiadó."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kipróbáltuk a vízitornát

Az aquafitnesz, azaz vízitorna kellemes , az egész testest átmozgató, mégis kímélő mozgásforma. Tovább olvasom