Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -4°C | 4°C

Egy bámészkodó ember vallomásai

Vámos prédikátornak vallja magát, az estjeitől viszont mindig is távol tartotta a napi politikát. 

– Megpróbálok olyan dolgokról beszélni, amelyek engem foglalkoztatnak
– azzal a gyerekes hiedelemmel, hogy ha engem foglalkoztatnak, akkor mást is. A politika – megmondom őszintén – egyáltalán nem érdekel. Amióta élek, volt szocialista társadalom, utána kitört a fapados kapitalizmus, és most már nem is tudom megmondani, hány kormány volt Magyarországon, amióta kapitalizmus van. Az én helyzetemet semennyire sem befolyásolta az, hogy milyen kormány volt. Igaz, én soha nem kértem semelyik kormánytól semmit, és az is igaz, hogy nem is kaptam. És úgy gondolom, az emberek döntő többsége hasonlóképpen van ezzel. Természetesen kivételt képeznek azok az emberek – mondjuk, egy magas beosztású minisztériumi tisztviselő –, akik kormányváltáskor elvesztik az állásukat. Az emberek döntő többségét a kormányváltás nagyon kevéssé érinti. Viszont annyi politikai szózat hangzik el, ami félrevezeti az embereket, hogy mindenki azt hiszi, ha kormányváltás történik, vagy sokkal jobb lesz, vagy sokkal rosszabb. Szerintem már lehiggadhatnánk, kár ilyen gyerekesnek lenni.

– A „Zenga zének" című könyvében 1956-ról ír, gyermekfejjel élte át a forradalmat. Az sem izgatja fel, hogy a politika megpróbálja 1956-ot kisajátítani?

– Sajnálom az időt arra, hogy ezzel foglalkozzam. A politikusok csereszabatosak, négyévente jönnek-mennek. Ugyanez volt a Magyar Televízióban, ahol – annak ellenére, hogy mások nem így emlékeznek – rövid időt töltöttem. 45 éves voltam, amikor a televí-
ziózást elkezdtem, és 52, amikor befejeztem. Ezalatt volt öt tévéelnök. Nagyon kéne erőlködnöm, hogy a neveiket fel tudjam sorolni. Ugyanez van a politikusokkal. Itt, Kelet-Európában nagyon izgatnak bennünket ezek a kérdések. Az ország kettészakadt, és pártállás alapján cikizzük egymást. Én meg úgy vagyok ezzel, hogy nincsenek ugyan pártpreferenciáim, de politikai elképzelésem van arról, mi a helyes irányvonal. Nem mondhatnám magamat baloldalinak, de jobboldalinak sem. Liberálisnak mondanám magam, ha ez ebben az országban nem jelentene egy párt köré való csoportosulást. De ősi értelmében liberális az, aki él és élni hagy. Egyébként bármely párt hívével szívesen leülnék egy asztalhoz, kivételt képeznek az extrém pártok, amelyeknek a nézetei tűrhetetlenek, és ha rendes demokrácia lenne, ezeknek a pártoknak bizonyos vezetői bűnvádi eljárásban felelnének azért, amit beszélnek összevissza.

– Honnan meríti az ihletet?

– Marcel Duchamp francia képzőművész azt mondta, amikor megkérdezték, mi a foglalkozása, hogy „én egy lélegző vagyok". Én meg bámészkodó vagyok. Akárhová megyek, mindig nézelődőm, és ha a helyzet rosszabb, hallgatózom is.

– Készül új könyvvel?

– Megjelent a Márkez meg én, és most van a szerelmeskedés utáni depresszió. Új könyvvel nem készülök, de az Élet és Irodalomban van egy sorozatom, amelyben azokat a történeteket próbálom megírni, amelyeket sokszor meséltem idősebb kollégákról. Ez a szépirodalom határán lévő műfaj, mondjuk portré.

– Az estje címe: Pajzán történetek. Érdekes társítás Vámos Miklós és a pajzánság.

– Ez csak egy cím. Budapesten kezdtem ezt az önálló estet három éve, és kérdezték, mi legyen a címe. Mondtam, legyen Pajzán históriák. Ez egy Balzac-mű címe, nekem nagyon tetszett, gondoltam, aki nem tudja, mi ez, eljön az estre, hogy megkérdezze. Becsülettel bevallom, a címnek ezúttal semmi köze a történeteimhez.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 04. 25.

Tovább olvasom