Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 4°C | 8°C Még több cikk.

Egy almafa halálára

Egy idézet jutott eszembe: „A fák állva halnak meg.” Döbbenten vettük észre, hogy százéves almafánk a viharos szélnek nem tudott ellenállni, és gyümölcseivel megrakottan a földre rogyott. Még így, ebben a földre borult állapotában is az életet hirdette, a gyümölcseit kínálta. Mindenét odaadta. Délcegen állta az elmúlt évszázad viharait, s a nagy jubileumok évében azt üzeni a mai világ emberének: „Sokat láttam, sokat megéltem, törzsem ráncaiban megőriztem az életet adó magot és a nevelő erőket. Számtalan almagyermeket felneveltem s táplálékul adtam nektek. De időm lejárt. Kóstoljátok haldoklásomban is beérett gyümölcseimet és emlékezzetek! Ízeimmel sokszor oltottam szomjatokat, s boldog vagyok, hogy unokáiddal együtt megsimogattátok öreg testemet. Ekkor törzsem vénséges vén ráncai kisimultak az örömtől, és megértettem, nincs hiábavaló élet. Nem éltem hiába. Nemzedékek életét és halálát megéltem, nekem is mennem kell, de utoljára még juttatok almáimból.” Simogattam a meghasadt fatörzset és sírtam. Még így, halálában is méltóságteljes. Mi, emberek, képesek vagyunk-e ilyen önzetlenül adni, jót tenni? Felkínálni abból, ami nekünk megadatott, a másiknak, kinek nincs? Kedves vén fám! Te leszel számunkra a bölcs elmúlás, az élet örök körforgása, a szép élet és a szép halál szimbóluma.

Név és cím a szerkesztőségben

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyugdíjemelés novembertől

A kormány szerdai döntése értelmében 1,2 százalékos visszamenőleges kiegészítő nyugdíjemelést… Tovább olvasom