Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 5°C | 19°C Még több cikk.

Edzőtábor helyett táborozó edzők

Sajnos nem a csapatról, hanem a többségi tulajdonosról, s a fölöttébb gyakori edzőváltásokról szólt az FC Sopron olaszországi edzőtábora.
Nyáron, a soproni futball történetének legnagyobb diadala, a Magyar Kupa-siker után kiszállt a két legnagyobb támogató, a T-Commá lett Matáv, majd Antók Zoltán.
Két verzió fogalmazódott meg a vezetőségben. A-terv: sikerül tőkeerős befektetőt találni, s az előző évadhoz hasonló eredmény érhető el. B-terv: szerényebb költségvetés mellett szerényebb eredmények!

Vízer, a megmentő

Ekkor került a képbe Vízer László Máriusz, az Európai Cselgáncs Szövetség (EJU) elnöke. Székesfehérvárott alulmaradt a korábbi ligaelnök, dr. Szieben László fémjelezte befektetőcsoporttal szemben, Sopronban megmentőként fogadták. Sikeres edzővel, Csank Jánossal kezdte a munkát a gárda, s jött pár játékos Romániából. Nehezen állt össze a csapat. Vízer előbb néhány játékost tett lapátra – addigi teljesítményük alapján joggal –, majd Csanktól is megvált.
Úgy tűnt, Selymes érkeztével minden rendes kerékvágásba kerül. Hazai pályán szervezett, helyenként látványos s eredményes futballt mutatott be a Sopron, ennek látta kárát a Vasas és a Pécs. Idegenben viszont bátortalan volt az együttes.

Elküldte Hanákékat

A tulajdonos első, s a szurkolók szemében a csapat jövője szempontjából aggasztó lépése az őszi szezon végén a Fraditól elszenvedett vereség után Hanák és Fehér kirúgása volt. Hanák – Vízert leszámítva – mindenki szerint ősszel a csapat egyik legjobbja volt, a szaksajtó posztján a második legjobbnak értékelte. Végül Vízer – vélhetően a tulajdonostársak nyomására – Fehért visszavette, de Hanákot vitte a Győr.
Vízert volt, hogy magyarországi Abramovicsnak titulálták. Az „igazi” Mourinho kinevezésével a Chelsea-nél megszűnt szakembernek lenni! Vízer viszont – e vonalon haladva – szinte Abramovics és Mourinho akart lenni egy személyben!
Az EJU-t szépen „felfuttatta”, a Sopron többségi tulajdonosaként éppen azok a tulajdonságok hiányoznak vezetési stílusából, amelyekkel az EJU-nál sikeres lett: a türelem és a bizalom. Azt persze nem tudni, a dzsúdóban mennyire van benne a saját pénze.

Nem jöttek az eredmények

A szezonnak új csapattal nekivágó Soprontól azonnal akarta az eredményeket. Azok nem jöttek, ő pedig kapkodni kezdett. Ez csúcsosodott ki az edzőtáborban, amely inkább edzők tábora volt. A klub edzőket táboroztatott rövidebb-hosszabb ideig.
Az érkezett román légiósok többsége nem az élvonalból jött. A jelek szerint ez a sokat szidott magyar bajnokság nem olyan gyenge, hogy ők húzóemberek legyenek. Ibric, Costisor – ő rengeteget fejlődött az elmúlt fél évben –, Cotan és Cigan – bár lehet, ez az újságírónak szól – szerény, tisztelettudó fiatalemberek. E két utóbbinak viszont inkább a csapat és nem saját eredményességét kellene előtérbe helyezni tavasszal!
Vízer generálta üzletpolitikájának nyilván része, hogy a Sopronban szereplő futballisták némelyikén haszonnal túladjon. Ezzel nincs is gond, de nem lenne szabad, hogy emiatt a csapategység csorbát szenvedjen, s kivételezettek legyenek a csapaton belül, mert ezzel gerjesztett magyar–román ellentétet. A magyar játékosok – gondolom – nem akarnak kiváltságokat. Viszont az sem szerencsés, ha a légiósoknak többet engednek, s a honiak szinte légiósoknak érzik magukat. A helyzetről legkevésbé az előbb felsorolt román játékosok tehetnek...

Olasz „bohózat”

László Csaba a szurkolók szempontjából tragikomikus kinevezése az egész olasz „bohózat” csúcspontja volt. Fontos lenne: ha Vízer kinevez egy szakmai vezetőt, bízzon meg benne, s ne – mert ilyen rémhírek is terjengenek – „besúgóhálózaton” keresztül tájékozódjék. Ez szintén mételyezheti a légkört. Az nem baj, hogy a tulajdonos tudni akarja: mi a helyzet az általa „tulajdonolt” csapatnál, de félő: akik tájékoztatják, elsősorban nem a csapat érdekeit, hanem saját, a klubon belüli pozíciójukat nézik. Amíg sportigazgatóként Nagy Tamás Vízer személyes tanácsadójaként is közreműködött, nyugalom volt a csapatnál!
A Sopron a közelmúltban Pozsonyban járt az Artmediánál. A gárda sokáig csak a harmadik számú pozsonyi „brigád” volt az Inter és a Slovan mögött. Aztán egy Kmotrík nevű ember a csapat mögé állt, s kinevezett egy Weiss nevű edzőt a csapat élére. Kitartott mellette akkor is, amikor épphogy bentmaradtak az élvonalban. Kialakult egy mag, amelyre építve fokozatosan meg lehetett erősíteni az együttest. A csapat bejutott a BL-főtáblára, s ott megkereste éves költségvetése háromszorosát. A télen eladtak négy játékost, s ha nem úgy „gazdálkodnak”, mint tette azt bő évtizede a Fradi, hosszú távon jól prosperáló, jómódú, sikeres csapat lehet.
Ettől most messze van a Sopron. Most ez a soproni csapat, ezt kellene megpróbálni szeretni. A társaság pedig minden eddiginél jobban – randa magyarsággal mondva – rá van szorulva a szurkolók segítségére...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mozihalál még nem fenyeget

Évek óta egyre kevesebben járnak moziba hazánkban – akárcsak a világon mindenhol. A… Tovább olvasom