Kisalföld logö

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 25°C Még több cikk.

Dohány Gabriella: a kamaszkorunk át- és túlélhető

Nagy feladat elé állítja a szülőket a kamaszkor. El kell viselniük, hogy a szemük fénye, akit kényeztettek, szerettek, önálló akarattal rendelkező, nem ritkán hajmeresztő dolgokat művelő gyerekké válik. Persze vannak olyanok is, akik nagyobb döccenők nélkül mennek végig a felnőtté válás útján, miközben magabiztos, céltudatos emberré válnak. Az anyaként megélt kamaszkori évekről faggattuk Dohány Gabriella pedagógus-karnagyot.
Dohány Gabriella lányaival, Laurával és Flórával. Fotó: Schmidt Andrea
Dohány Gabriella a szegedi Tömörkény gimnáziumban tanít, egyben karnagya az iskola leánykarának. Férje Tandi Lajos, lányaik, Laura és Flóra túl vannak már a kamaszkoron: 18 és 17 évesek.

– Én is meglepődtem azon, hogy a lányok milyen korán kezdenek kamaszodni – vezet be jó néhány évvel ezelőtti tapasztalataiba a tanárnő. – Flóránál 8-9 éves korban jelentkeztek a kamaszkor szimptómái – mániákban. Elsőként jött a Back Street Boys-mánia, majd a Spice Girlsért való mérhetetlen rajongás, ami külsőségekben – füzet, matrica, plakát – jelentkezett. Később jöttek az egyre szélsőségesebb mániák: a Teddy-maci-gyűjtemény hallatlan méreteket öltött, ezt követte a Westie-imádat – zokni, plakát –, aminek az eredménye, hogy lett egy Westie-kutyánk.

És jött a Union Jack-mánia, a brit zászlómotívum mindenen a szőnyegtől a függönyig, a kulcstartón át a pulóverig. Úgy látom, ahogy kifelé keveredik a kamaszkorból, a mániái egyre szelídebbek és tartalmasabbak, és ebből Flóra már építkezik. Nagyon tud ragaszkodni dolgokhoz és emberekhez, a mániák által szerintem ezt a ragaszkodást élte meg, s mindből kivette azt, amivel több tudott lenni. Az éneklés nála ma már jellemformáló, pallérozza a személyiségét.

Tíz évig zongorázott, most klasszikus éneklést tanul Katona Judittól, s könnyűzenét is előszeretettel énekel. Barátai- val összeeszkábáltak egy CD-t, ami körbejár. Ezeknek örülök, támogatólag hagyom. Laura lányunk alapos, normakövető kamaszkor végén van. Sokan úgy vélték: túl sok terhet raktunk rá, hiszen egyszerre járt a konzervatóriumba és a gimnáziumba. De ezt meg tudta oldani, s ezáltal gazdagodott, nem is keveset. Mára stabil személyiség, aki a gondnoksága alá vett bennünket.

Dohány Gabriella úgy emlékszik vissza lányai kamaszéveire: válsághelyzet nem merült fel. – Ami a legtöbb zsörtölődésre okot adhatott, az a társalgási tónus sprődsége, másrészt pedig az öltözködés. Ez utóbbi területen nem konfrontálódtam. Úgy gondoltam, többet árt, ha harcba szállok. És csak akkor szóltam – s erre a legritkábban került sor –, ha a tételes jó ízlés került veszélybe.

Korlátok és lelki felfrissülés

Dohány Gabriella szerint a nevelés nem más, mint a gyerekkel való szembeszegülés. A korlátok megismertetésére van szükség, hiszen nem korlátok nélküli társadalomban élünk.
Számára a gyermek – akár a saját lányairól, akár a középiskolás tanítványokról van szó –, örök felfrissülés forrása. Aki gyerekekkel foglalkozik, lelkileg nehezebben öregszik, mint mások, mert az ember benne van egy fiatalok támasztotta ritmusban.

A tanárnő egy szempontból sajnálja, hogy nem ismeri a fiús édesanyák életét. Ha fia született volna, úgy véli, neki is jutott volna egy kis kényeztetés. – Ez nálunk az édesapának jár, így egyértelműen én vagyok a szigorúbb. Elég az édesapának egy megjegyzést tennem a lányokról, azonnal melléjük áll. Pedig nem bántom őket, csak meg akartam osztani a gondomat... Ez köztük valami nagyon erős és számomra ismeretlen szövetség. Dohány Gabriella ennek dacára jóban van a lányaival, és semmiképpen nem akar a barátnőjük lenni – mert abból van nekik sok. „Én az édesanyjuk vagyok, s szeretném hinni, hogy ebbe a műfajban nem vagyok rossz" – mondja. A lányok édesanyjukkal nagyon sok dolgot megbeszélnek, de nem mindent. – Vannak titkaik, ezekbe én nem is akarok beférkőzni.

A tanárnő úgy véli: fontos, hogy a gyerekeket sok barát vegye körül. – Flóra igazi, szívbéli jó barát. Bölcsődés kora óta van egy barátnője, Melitta, ők a kemény mag, köréjük gyűlik a társaság. Laura inkább fiúkkal barátkozik, megtapasztalta ugyanis a lánybarátságok intrikáit, ami szerinte fiúk között elképzelhetetlen.

A tanárnő úgy érzi: szerencsések, hiszen a lányaik nem követelőznek, földszintes vágyaik vannak. Ismerik a család helyzetét, a helyüket, s ezt el is fogadják. Szerinte a legfontosabb a kamaszkorban – s persze azon túl is –, hogy a szülő támogassa a gyermeket. Mindennek, amit egy anya tesz, a gyermek személyiségének harmonikusságát kell építenie, önbecsülését kell erősítenie.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak Hegedűs remekelt

asztalitenisz Széchenyi-Uniqa–Mohács 6–12

A győri Széchenyi-Uniqa… Tovább olvasom