Kisalföld logö

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -7°C | 2°C Még több cikk.

Díszpolgár a városról

A németországi turné előtt két nappal egy jól informált ismerősétől tudta meg Demcsák Ottó, hogy a nemzeti ünnepen Győr díszpolgára lesz. A Pro Urbe-díjassá előlépett balettművész 22 éve él a városban, azóta, hogy megalakult a Győri Balett.
– Mikor érezte, hogy a város több lett egyszerű lakhelynél ?
– Körülbelül tíz évvel az ideköltözésem után. Nyírkarászon születtem, tízéves koromban elkerültem Budapestre a balettintézetbe, onnan szerződtem Győrbe.
– Ha megkérdezik, hogy hova valósi, mit válaszol ?
– Rávágom, hogy győri vagyok. Nem kezdek el magyarázkodni, hogy tulajdonképpen...
– Vannak kedvenc zugai a városban ?
– Minden táncos szereti a gyomrát, én is. Szeretem a Nádor vendéglőt, közel van hozzám és jó a konyha. Ha szórakozni megyünk, akkor a Tequilába vagy a Toronyba indulunk. Baráti viszonyok alakultak ki a vendéglátó-ipari egységek és köztem. Remek szórakozási lehetőségek vannak a városban, viszont ami nagyon fáj, hogy nincs egy olyan művészklub, ahol az intellektuális réteg találkozhat. Álmom, hogy legyen egy olyan hely, akár kávéház, amely otthont ad beszélgetéseknek, könyvbemutatóknak, felolvasóesteknek, kiállításoknak.
– Kedvenc sétálóhelyek ?
– Az utóbbi 20 évben nagyon szép lett a város. Egyik kedvenc helyem a Püspökvár és környéke, kedvelt kirándulóhelyem a véneki Duna-ág. Nemcsak épületekhez kötődöm, hanem emberekhez is. Nagyon sok barátom van a városban. Ami első perctől megfogott, az az emberek nyíltsága.
– Soha nem akarták elcsábítani a városból ?
– 25 – 26 éves koromban volt bennem egy olyan vágy, hogy talán elszerződök, de ment a szekér és maradtam. Aztán már kedvem sem volt elmenni innen.
– Mennyire szerteágazóak a győri gyökerei ?
– Az első és legmélyebb gyökerem a Győri Balett, amely meghatározza az életérzéseimet és az életemet is. Hasonlóan fontos része az életemnek a tanítás. Egy idő után természetes, hogy az ember szeretné átadni a tudását és tapasztalatait.
– Mindig is ön volt a Győri Balett „ szépfiúja ” , akiért odavoltak a lányok. Változott ez az idők során ?
– Nem tartom magam jóképűnek. Vállalom magam olyannak, amilyen vagyok. Melyik fiatal férfi hagyná ki azt, ha érzi, hogy van vonzereje ? Győrben nagyon sok fiatal lány él és én ezt ösztönszerűen kihasználtam. Azért remélem, hogy senkinek nem okoztam mély törést. Mindig megpróbáltam becsületesen játszani. Nőtisztelő családból származom, ahol nagy becsben tartják a lányokat, asszonyokat. Megpróbálom ezt én is szem előtt tartani. Sajnos nem mindig érzem azt, hogy a férfiak megadják a nőknek a tiszteletet. Negyvenen túl már kritikus lehetek másokkal és magammal is. Kapcsolataimat megpróbálom úgy irányítani, hogy több jót adjak, mint rosszat.
– Hol képzeli az életét 22 év múlva ?
– A táncos élet olyan, mint a vándormadaraké. Ahogy most gondolkodom a jövőmről, nem szándékozom elmenni a városból. Dolgozni bárhová elmennék, de élni már csak itt tudok. Ahogy járjuk a világot a társulattal, úgy lesz egyre mélyebb a meggyőződésem, hogy ez az az ország, ahol élnem kell.
– Milyen munkák várják a közeljövőben ?
– A Carmennel utazunk Budapestre, aztán elkezdjük a tavaszi bemutató próbáit.
– Évtizedek óta dolgozik állandó és fárasztó, azt is mondhatnám, monoton életritmusban. Nem unja még a napi robotot ?
– Rájöttem, hogy én ezt szeretem csinálni, bármennyire fáradságos. Néha taposómalomnak tűnik, reggeltől estig bent vagyunk a színházban, ilyenkor megküzdünk önmagunkkal és csináljuk tovább. Az öreg táncosok közé tartozom, de egy-két évet azért még szeretnék színpadon eltölteni. Olyan szerepeim vannak, amelyek illenek hozzám: nagybácsi, apa. Szükségszerű, hogy idővel megváltozik a most meglévő táncosi, balettmesteri és koreográfusi teendők aránya.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mosolyalbum: Simon Erzsébet

Népszerű fotósorozatunkban a Mosolyalbum… Tovább olvasom