Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Depresszió: a nők kockázata?

A depressziót a női biológiának tulajdonítani kissé régimódinak hangozhat ugyan, de lehet benne valami.

A '60-as években a feministák megkérdőjelezték azokat a régóta fennálló elképzeléseket, melyek szerint a női depresszió természetes dolog: gyengébb személyiségük és tomboló hormonjaik következménye. Egy új bölcsesség körvonalazódott: A környezet, nem pedig a született adottságok teszik a nőket a férfiaknál depressziósabbakká. A nőket kétszer-négyszer olyan gyakran diagnosztizálják depressziósnak, mint a férfiakat köszönhetően annak, ahogy lányként szocializálják őket, majd életük során bánnak velük. Feminista tudósok például arról számoltak be, hogy valamennyi társadalmi réteg közül a házas nők szenvednek a legnagyobb arányban depressziótól.

Most a mérleg nyelve újra billenni látszik. Egyes szociológiai vizsgálatok során áttekintették a házasságról való adatokat és arra a következtetésre jutottak, hogy a házasság intézménye - patriarchális gyökerei ellenére - jó hatással van a nők mentális egészségére. Az Egyesült Államok depressziót kutató laboratóriumaiban pedig újra elfogadott téma a női természet - beleértve a női hormonokat - kutatása. A tudósok új szemmel tekintenek a depresszióra, például most először vizsgálják, milyen szerepet játszik a környezet és a nevelés a férfiak depressziójának kialakulásában. Ugyanakkor az öröklött adottságok - különösen a biokémiaiak - újra a legfontosabb kutatási területek közé tartoznak, amikor arra keresik a választ, miért szenved oly sok nő depressziótól.

Hormonális ingadozás és kulturális változás

Egyes kísérletekben például azt ellenőrzik, hogy a menstruációs ciklus alatti hormonális ingadozás hozzájárulhat a depresszióhoz azáltal, hogy megzavarja a nők belső biológiai óráját. Egy kapcsolódó kutatás azt vizsgálja, hogy a női ösztrogén hormon olyan módon áll kapcsolatban a melatoninnal (azzal a hormonnal, mely a nappali fény változásainak hatására termelődik a testben), hogy az időszakos affektív zavart - ú. n. téli depressziót - okoz. A depressziónak ez a formája háromszor olyan gyakori nőknél, mint férfiaknál.
Más vizsgálatok annak bizonyítékát keresik, hogy az ösztrogén közvetve 'megágyaz' a depressziónak, különösen egyes stresszel teli események után, mivel meghosszabbítják a test stressz miatt kialakult készenléti ('fight or flight' - 'harcolj vagy menekülj') állapotát. Kimutatták, hogy az ösztrogén megnöveli a test stresszhelyzetben termelődő hormonja, a kortizol termelését és meghosszabbítják annak hatását.

Régóta tudjuk, hogy a depressziósok kortizolszintje krónikusan magas, és azt is, hogy a kortizol kulcsszerepet játszik a depresszióban. Ha az ösztrogén valóban felerősíti a stresszre adott választ és növeli a kortizol termelést, akkor egy nagy lépést tettünk afelé, hogy megértsük, miért alakul ki a depresszió nőnél gyakrabban, mint a férfiaknál.

A feministák, noha továbbra is a kulturális hatásokat tartják a fő felelősnek, kezdik elfogadni, hogy biokémiai tényezők - így a hormonok is - szerepet játszhatnak a depresszió kialakulásában. Köztudott például, hogy a depresszió előfordulási gyakorisága serdülőkorig megegyezik a két nemnél, ami erős érv az ezt követő arányeltolódás hormonális gyökerei mellett.
Valószínűleg ez tehát az oka annak, hogy több a depressziós nő, mint férfi. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pszichés hatások ne lennének ugyanennyire fontosak, vagy, hogy férfiaknál ne alakulhatna ki depresszió. De a női depresszió nyilvánvalóan gyakoribb, és ez a különbség állandónak tűnik Libanontól Koreán át Németországig minden olyan kultúrákban, ahol ezt a kérdést már vizsgálták.

Valami az agyban is lehet?

A depresszió kutatásának egyik legérdekesebb vonulata a neurotranszmitterekre koncentrál. A neurotranszmitterek azok a kémiai üzenetszállítók, melyek az egyik idegsejttől a másikig viszik a jeleket. A legtöbb kutatás két ilyen átvivő anyagra, nevezetesen a szerotoninra és a norepinephrinre összpontosít.

A vizsgálatok során azt találták, hogy a cerebrospinális (az agyat és a gerincvelőt körbevevő) folyadékban depressziós és szuicid betegeknél alacsony a major szerotonin melléktermék szintje, mely a szerotonin alacsony agyi szintjét tükrözi. Különösen érdekes, hogy kanadai kutatók egy speciális módszerrel kimutatták: a férfiak agya átlagosan 52%-kal több szerotonint szintetizál, mint a nőké.

Ezek a nemi különbségek hozzásegíthetnek a nemnek megfelelő gyógyszeres kezelés lefolytatásához. Egyes beszámolók szerint a férfiak legjobban azokra a gyógyszerekre reagálnak, melyek a norepinephrin és szerotonin rendszereket egyaránt érintik, mint a MAO gátló Nardil, vagy a triciklikus antidepresszáns, a Sinequan. Ezzel szemben a nők jobban reagálnak a csak a szerotonin rendszert érintő gyógyszerekre, például a Prozacra, a Paxilra vagy a Zoloftra.
Kiderült továbbá, hogy fogamzásgátló szereket szedő nőknek nagyobb adagban lehet szüksége triciklikus antidepresszánsokra, és hogy az antidepresszánsok általában lassabban kezdenek hatni nőknél, mint férfiaknál.

Ugyanakkor genetikusok feltárták annak bizonyítékát, hogy a depresszióra való hajlam szülőről gyerekre generációkon át örökített lehet mindkét nemnél.
Több ezer női ikerpár kutatása szintén azt mutatta, hogy a környezeti hatások mellett az öröklött tényezők komoly rizikófaktort jelentenek, később ezt férfi ikerpárok vizsgálatai is megerősítették.

De ne feledjük: ami örökölhető, az a sebezhetőség, nem pedig a betegség maga!

Egyik tényező sem egyedül felelős

Mindez azt jelenti, hogy a depresszió okai ugyanolyan összetettnek bizonyulhatnak, mint ahogy például a szív megbetegedéséinél látjuk, ahol számtalan öröklött, környezeti és viselkedéses faktor összjátékának eredménye a betegség. Dohányzás, a testmozgás hiánya, egészségtelen táplálkozás, túlsúly, a vérnyomás és a koleszterinszint ellenőrzésének elhanyagolása nyomán kifejlődhet a szívbetegség öröklött hajlam nélkül is. Amennyiben jelen van öröklött hajlam a magas vérnyomásra, koleszterinszintre, vagy a szívbetegség bármely egyéb faktorára, könnyebben lépi át az ember a betegség küszöbét.

A stressz olyan lehet a depresszió számára, mint amilyen a koleszterin a szívbetegségnél. A női ikerpárok már említett vizsgálatában azt találták, hogy a családban korábban előforduló depresszió megnöveli annak veszélyét, hogy a nők egy súlyos stresszt okozó eseményre - például válásra vagy egy szeretett személy halálara - depresszióval reagálnak. A depressziós történettel rendelkező családokból származó nők kétszer olyan valószínűen válnak depresszióssá egy traumatikus esemény hatására, mint azok a nők, akiknek családjában nem volt depresszió.

A depressziós történettel rendelkező családokból származó nők számára a női hormonok egy másik rizikótényezőt jelentenek. Egyes feltételezések szerint a gének állhatnak olyan kapcsolatban a hormonokkal, melynek következtében a genetikusan érzékenyebb nőket különösképpen veszélyezteti a depresszió súlyos stressz fellépése esetén.

Van, aki azt mondja, a depressziót a 'női biológiának' tulajdonítani kissé régimódinak hangozhat ugyan, de lehet benne valami. Valószínűleg nem véletlen például, hogy distressz hatására a nők sírni kezdenek és visszahúzódnak, míg a férfiak hajlamosabbak dühkitöréssel reagálni. Az evolúció talán olyan fajta agyi 'áramköröknek' kedvezett, mely azt biztosította, hogy a nők pszichés zavarokkal, beleértve a viselkedés gátlását, reagáljanak a stresszre, míg a férfiak a viselkedéses kontroll elvesztésével.  

(Forrás: Segits.hu)

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szívesen tanulnának külföldön

A magyar diákok szívesen folytatnák tanulmányaikat külföldön vagy dolgoznának kint pár hónapig, vagy akár pár évig is - derült ki a Felvételi Információs Szolgálat felméréséből. Tanulás szempontjából leginkább Angliát, Németországot, az Egyesült Államokat és Ausztriát tartják vonzónak, míg dolgozni legszívesebben Németországba mennének. A kinti lehetőségeket azonban nem ismerik, és nem beszélnek nyelveket sem. Tovább olvasom