Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Csornán elkéstek a munkahelyteremtéssel

Csornán már talán a rendszerváltás óta központi téma a munkahelyteremtés, illetve az ezzel kapcsolatos „egy helyben járás”. A város vezetői állításuk szerint mindent megtesznek azért, hogy a településre munkaadókat csábítsanak, de az igyekezetből csupán néhány bevásárlóközpontra futotta eddig.
A kialakított ipari park sem hozott változást, a tehenészeti telep és néhány kisebb vállalkozás működik a területen továbbra is. Az új malom sem igényelt több munkaerőt a modernizálás után. A közelmúltban a Hantech rt. vásárolt meg önkormányzati ingatlant az ipari parkban, ahová egymilliárd forintos beruházást és számos új munkahelyet ígértek a cég vezetői.
Azoknak, akik Csornán nem találnak munkát, marad a napi bejárás. A Kisalföld által megkérdezett ingázók nem bíznak „sorsuk” jobbra fordulásában, nem hiszik már el az ígéreteket és azt mondják: ma már szinte lehetetlen ipari céget a városba telepíteni. „Ezzel jó pár évet késett Csorna” – mondják.
Gayer Sándor két kisfiától és feleségétől búcsúzik el nap mint nap, amikor győri munkahelyére indul. Illetve, ha délutános műszakba megy, még ezt sem igazán teheti meg, mivel gyermekeivel alig fél órát lehet együtt. A fiatalember 12 esztendeje került Csornára. Akkor bízott benne, hogy nem sokáig kell buszoznia és talál helyben munkát. Nem sikerült neki, pedig szakmájával bármilyen profilú cégnél elhelyezkedhetne.
– Délelőttös héten hajnali 4 órakor kelek, és csak délután fél négykor érek haza – ismertette kényszerű programját. – Ha délutános vagyok, délben indulok el itthonról és éjjel fél tizenkettőkor kerülök vissza. Az éjszakai műszak nekem este fél nyolckor kezdődik, mivel akkor szállok buszra és nem sokkal reggel nyolc óra előtt vagyok otthon. Ilyen beosztással nagyon nehéz az ideális családi életet megszervezni. A fiaimat sokszor csak az ágyban, alvás közben láthatom.
Gayer Sándor már nem nagyon hiszi, hogy „visszakerül” Csornára, pedig úgy gondolja, ha valamivel kevesebbet keresne is, érdemes lenne váltani a család miatt.
– Figyelemmel kísértem a munkahelyteremtéssel kapcsolatos híreket, de az elmúlt években inkább leépítések voltak a városban. Nagyon sokan vannak hozzám hasonlóan, akik ingázni kényszerülnek, naponta látom, hogy buszok telnek meg az utazókkal, ráadásul sok a céges különjárat is. Azt is tudom, hogy naponta három órát vesztek el a bejárással, hiszen aki itthon dolgozik, legrosszabb esetben is fél óra alatt a munkahelyére érhet. A győri ipari park létrehozása, működése példa lehet Csornának is. Természetesen nem akkora méretekre gondolok, de városunk szintjének megfelelően lehetne betelepíteni. Félek azonban, hogy erről már lekéstünk – fogalmazott Gayer Sándor.
Ugyanígy vélekedik Kőmíves Dezső is, aki kilenc éve járja a Csorna és Győr közti utat, szintén három műszakban dolgozik. P először helyben próbált pénzt keresni.
– Kilenc éve vagyok bejáró, előtte itthon dolgoztam, de minimálbérért. Akkor jött egy győri multicég ajánlata, amit elfogadtam és azóta is ott dolgozom. Győrben jobban lehet keresni, igaz, hétvégén is menni kell, de ez Csornán is így volt. Napi másfél-két órát veszítek az utazással. Ha találnék hasonló munkakörben, hasonló kereseti lehetőséggel munkahelyet, bizonyára hazajönnék, de attól tartok, a következő húsz évben ezen nem kell gondolkodnom. Semmi jel nem utal arra, hogy változás lesz ezen a téren. Azok a cégek, melyek komoly befektetők, már régen letelepedtek más településeken, a többiek pedig éppen most „költözködnek” keletre – foglalta össze véleményét Kőmíves Dezső.
Nehezebb dolguk van az ingázó édesanyáknak, akiknek a háztartást, a gyerekek „rendben tartását” is össze kell egyeztetniük a mindennapos utazással. Döbröntei Sándorné azt mondja, ő még jobb helyzetben van, hiszen a gyerekei nagyok.
– Persze, ők is igénylik az együttlétet, a közös programokat, de a bejárás mellett nehéz összeegyeztetni. Nekünk szerencsénk van abban is, hogy a jánossomorjai cégünk szerződéses járattal utaztat bennünket, így legalább időt spórolunk – mondja az asszony.
Jéger Andrásné is egyetért ezzel, de szeretne azért ő is helyben dolgozni. Erre azonban nem sok esélyt lát.
– Ha délutános műszakban vagyok, nem is igazán találkozom az otthoniakkal, hiszen későn érek haza – jegyzi meg. – Egy éven keresztül túlóráznunk kellett, ezért hétvégén is távol voltam a családtól. Nem volt kellemes, de örülnünk kell, hogy legalább ez is van.
Miközben az asszonyok a városközpontban szállnak fel a buszra, egyikük még visszakiált: „A 35. születésnapját ünneplő városnak komoly szégyene, hogy ingázásra kényszerülünk, ha dolgozni akarunk.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az új súlyadó a vagyont csapolja meg

Januártól több gépjárműadót fizetnek majd az új autók tulajdonosai, mivel a súly helyett a… Tovább olvasom