Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Cipőt, ólomkatonát tessék!

Folytatás az 1. oldalról.

Az ócskapiacon ne kérjünk garanciát vagy jótállást a szegény, becsületben megőszült lomistól, egyszerűbb, ha keresünk egy konnektort, ahogy az egyik mellettünk nézelődő úr is tette – nagyon helyesen, mert rögtön kiderült az elosztóról, hogy zárlatos a kapcsolója. Az ember néha nem tudja elfojtani a mosolyát, de ez a mosoly ne terelje el a figyelmet arról, hogy kiváló holmikkal csábítják a nézelődőt. Mindjárt az egyik műszaki cikket áruló férfi pultján találunk régi, szalagos magnót 10 ezer forintért, bakelit-lemezjátszót, más régiségeket, de korszerű termékeket egyaránt. A számítástechnikai „szekció” is bevetésre kész: rendszeresen forgalomban vannak a hőskorból származó laptopok, például az a tizennégy éves, LCD-kijelzős japán csoda, amit már említettünk.
Találkoztunk egy egyetemi tanárral, aki a hallgatóknak azt tanácsolta, hogy nézelődjenek a bácsai bolhapiacon, mert a kísérletezésekhez kiváló, filléres kellékekre lelhetnek.
A lomispultokon kevés árusnak van saját profilja: megfér egymás mellett a feszület, a fodrászoknak készült babafej, az ólomkatona és a háromszáz forintos cipő. A termékek legnagyobb része természetesen osztrák háztartásokból származik, az árusok többsége győri, de képviselteti magát a „lomisok Mekkájaként” számon tartott Devecser és a megyénkbeli „kis Mekka” – Csorna – is.
A kereskedők között már nehezebb kiigazodni. Aki a piactér első sávjában foglal helyet, az elvileg kereskedő, ezerötszázat fizetett a tízméteres helyért és számlát ad. A megszólított társaság is ebbe a kategóriába sorolja magát, jóllehet, a számlatömb éppen elbújhatott valahová. Az elvileg vadonatúj ruhaneműk néhány száz forintba kerülnek, de az igazi meglepetés a pamutszőnyeg, aminek a felső ára nyolcezer forint. A család állítása szerint ötezret keres egy nap, mivel a szőnyegeken például mindössze 500 forintot nyer. Azt mondják, a kolozsvári piacról hozzák az árut. Nem messze tőlük egy eladó hitetlenkedve fogadja ezt a kijelentést, szerinte az erdélyi származású család a józsefvárosi piacról hordja ide a ruhát, hiszen a határon túlról meg sem érné átutaztatni a készletet. Nem teszünk igazságot.
Kántor Sándorné 1992 óta, azaz a kezdetektől itt tölti a vasárnap délelőttjét, szerinte ez már nem az a piac.
– Annak idején tízen álltunk ott a bejárat mellett, fel sem merült, hogy kimenjünk a focipályára. A lomisok néhány éve kezdtek kijárni, azóta sok százan vagyunk itt. Nem sajnálom tőlük a helyet, jobban zavar az olcsó kínai holmi. A piac már nem a régi, a komáromi két éve megszűnt, a kisbéri is halódik. Még Pápára tudok kimenni, aztán kész. Meg hallom, hogy ezzel a piaccal is problémák vannak – mondja Kántorné.
Megnyugtathatjuk az árusokat, a piaccal valószínűleg nem lesz probléma, a vita a terület miatt folyik. A hajdan állami legelő magánkézbe került, majd a privatizáló vállalat tönkrement és utóda is megszűnt. Jogerős bírói határozat szerint a terület az államé, ám ennek végrehajtását egyelőre nem sikerült keresztülvinni. Bárány István, a bácsai részönkormányzat vezetője elmondta: szeretné, ha az önkormányzat megkapná a területet az államtól. A piac továbbra is működne a sportélettel együtt, s ugyanakkor fontos volna, hogy a piac működtetője gondoskodjon a vasárnap keletkezett hulladék azonnali eltakarításáról, mert a szemetet a szél szétszórja a közterületen.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alan Shearer: Rooney húzzon be egyet Cristiano Ronaldónak

Alan Shearer arra biztatta Rooneyt, hogy a Mancgester United felkészülésének kezdetén az legyen az… Tovább olvasom