Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Beszélgetés a nyolcvan éves Melis Györggyel

Hatalmas hang, igényes szövegmondás, igazi színészi adottságok jellemzik a mai napig Melis György operaénekest, aki most ünnepli 80. születésnapját. A Kossuth-díjas kiváló művész, a Mesterművész cím birtokosa 1949-ben debütált a Carmenben.
- Legnagyobb meglepetésem, amit Melis György okozott, az volt, amikor a szép magyar beszédért tüntette ki ...
- Péchy Blanka néni.

- És akkor megjegyezte: én hat éves koromig én egy árva szót nem tudtam magyarul, csak szlovákul.
- Ez úgy van. Bár én a véletlenekben nem hiszek, de valami véletlen folyamán olyan négy-öt éves voltam, amikor a szüleim Szarvas nagyközségben vettek egy falu széli kis házat, ami még most is megvan. Akkor jött a szegény Istenben boldogult anyám, azt mondja, hogy ezt a gyereket adjuk be valahova, óvodába, mert ez nem tud magyarul, és jövőre megy iskolába. Beadtak, akkor Luther Márton utca volt, mindig eszembe jut, ha arra megyek. Az édesanyám hordta az óvónéninek a csirkéket meg az igazi tejfelt, meg az igazi vajat. Ugyanez a mostani tej nem tudom miből van csinálva. Elég az hozzá, hogy akkor megtanultam. De ez nem csak magyar beszéd, hát az éneklésnek az alfája az érthetőség. Én most is ahogy néha a rádiót bekapcsolom hallom, főleg a hölgyek, oda kell nagyon figyelni, hogy milyen nyelven énekelnek, alig érteni valamit. Azért van az ember színpadon meg rádióban, hogy valami közölnivalója van neki, nem?

- A szlovák még megy?
- Megy, nagyon örülök neki, hogy a magyaron kívül más nyelv, mert a magyar az olyan extrém, bár nagyon sok benne a logika. Posztpozíciók vannak, nem prepozíciók, mint a germán, szláv meg a latin nyelvekben, de most is kint voltam Horvátországban, két hétre a tengernél és ott is megtudtam magamat a horvátokkal értetni. Azt kell mondanom, hogy a magyar nyelv éneklése nagyon jó.

- A legtöbb szerepet tulajdonképpen magyarul énekelte.
- Legtöbbet magyarul, ez úgy jött 1990-ig, hogy én nem tudtam elviselni azt, hogy a nyugati kereseteknek a 42 százalékát helyben be kellett szolgáltatni kvázi, úgyhogy én nagyon sok nyugati fellépést nem is vállaltam.

- Pedig meghívás volt?
- Volt meghívás, de például olyan is volt, emlékszem, azt hiszem senki sem csinálta, hogy amikor én kijártam három vagy négy évig Kelet-Berlinbe a 60-as években, nagyon-nagyon érdekes volt, de utólag megbántam, hogy vállaltam a Dun Juant németül, amikor már énekeltem olaszul is. Németül megtanulni egy nagyon nehéz fordítást, olyan hogy még a németek is kérdeztek sok szót, hogy ez mi, mert ez 200 éves szó. Ott volt, egy a Wagner unoka vagy dédunoka írt egy levelet, hogy szeretne velem találkozni, mert egy Tanhauser felújítás lesz a Wagner színházban, olyan fáradt voltam, hogy nem is válaszoltam rá. Pedig arra nyilván az egész világon törték magukat az emberek.

- Azt én nem is kérdezem, hogy hány szerep, de vannak legkedvesebbek?
- Erre én azt szoktam mondani, hogy ami este megy mindent este, akkor kell beadni. Mert a közönség, az azért jön be. Én azt vallom, amit már sokaknak mondtam, hogy azoknak kell játszani, akik a darabot először látják, és egyúttal azoknak, akik harmincadszor. Mind a kettő nagyon veszélyes, mert, aki először látja és nem köti le, akkor az többet nem megy, mert azt mondja, hogy minek kiabálnak, amikor prózában is el lehetne mondani, és az, aki látja x-edszer, az pedig már elemzi. Ez a rendezőnek a feladata, hogy úgy mondjam, a kevésbé művelt előadóknak a szerepről mindent mondjon el. Ezért adok hálát az Istennek, hogy olyan rendezőkkel volt dolgom a kezdet kezdetén, mint Nádasdy, az Oláh Gusztáv, akinek a legtöbbet köszönhetek a pályámon, az a Tóth Aladár volt, aki amellett, hogy zenetudós, minden darabhoz értett és olyan tanácsokat adott, amiket nem felejtek el. 50 év távlatából például emlékszem, 56-előtt álltam be a Figaró házasságába, és ő adott lentről utasítást, hogy a Bosszú áriát - minden, minden mérgedet add bele, mert téged most nem hall senki. Nádasdy meg az Oláh is, amit ők rendeztek, azt ők mind kívűlről játszották zongorán. Ezért nem tudom megérteni azt, hogy miért törik magukat a prózai rendezők is, lett-légyen nagyon jó rendezők, de hát az operának a nyersanyaga zene. aki azt nem tudja elemezni, miért vállalkozik ilyenre?

- Végignéztem, a rádióban szinte megszámlálhatatlan felvétele van.
- Nekem az operán kívűl, ami hát az életem egyetlen munkahelye volt, a rádió, ahogy csak a zeneakadémista koromban, 1945-től, amikor még szükségem volt arra a száz-kétszáz forintra, mert kajára kellett, akkor a rádióban annyi munkám volt, ahogy csak győztem. Operettek, meg operák, például a Donizetti Csengő, ami egy zseniális vígopera. Először a Rádió vette fel, utána mutatták csak be az Erkel Színházban. Én a rádiónak nagyon-nagyon sokat köszönhetek.

- Műfajilag is sokoldalú volt.
- Szerencsém volt, hogy még a Kodálynál hallgattam népzenét. Azon kívül is nagyon sokat voltam a Kodályékkal még az Emma asszony idejében. Kodály Zoltán amilyen szűkszavú ember volt, mint amilyen szűkszavú minden zseni, nagyon-nagy dolgokat mondott. Egyáltalán azt, hogy a Háry például miről szól, mert annak nagyon súlyos mondanivalója van. Hogy a magyar mindenütt a legjobb katona, veregette a Napóleon vállát is, hogy nekünk könnyű volt, mert huszáraink voltak, magának nem volt huszárja. De ebben benne van az is, hogy minden csatát megnyertünk, de 1526-óta minden háborút elvesztettünk. Ez már csak azért is ennek az országocskának a szerencsétlensége, hogy Európa legrosszabb helyén állt. Volt egy nagyon sikeres rendezése a mostani direktor barátunknak, Szinetár Miklósnak Szegeden, és ott volt az Erdei a nagy néprajztudós, és bejött a darab után, hogy tegnap láttam a prózai Bánk bánt Gyulán, ma rájöttem ennél a Hárynál, hogy ez a legnagyobb magyar tragédia. Ezen nagyon elgondolkozgattam - ezt mondta az Erdei Ferenc, amiben nagyon sok igazság van.

- Van olyan szerep, amit elvállalna?
- Jövő tavasszal még ki vagyok tűzve Bánk bán Tiborcra. Vagy megy, vagy nem megy.

- Hát megy. Ennek mi a titka?
- Önmegtartóztató életet követel. Nem felejtem el, pedig fél évszázada, hogy a Palló Imre bácsi, aki nagyon jó eszű erdélyi ember volt jogi doktorátussal, még a helyre is emlékszem, hogy Gyuri fiam, fogadd meg a tanácsomat. Előadás után haza. Nagyon könnyű vacsorát. Megmosakodni és aludni. Vigyázni kell az embernek, mint mindenkinek, hogy ne hízzon el. Én a súlyomat tartom ötven éve, nem vagyok egy zabálós, hogy jaj, ez nagyon finom, ebből bezabálok, nem, annyit, amennyit a fennmaradáshoz szükséges.

- Ha volna egy kívánsága vagy vágya?
- Egészség, hogy aztán meddig? A legnagyobb bölcsesség az életben: nem tudjuk, hogy mi lesz holnap.

Bánkuti Gábor
(Krónika hírszolgálat)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyeli a föld a vizet és a pénzt

Július legelejét írjuk, már jó ideje tart az aszály és a nyárból még két hónap hátravan. Locsolni… Tovább olvasom