Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Benes bumerángja visszaüt

Szlovákia, Csallóköz - Hatvan évvel a szlovákiai magyarság jogfosztása, majd szülőföldjéről való kitelepítése után sem csitulnak a szenvedélyek a hírhedt Benes-dekrétumok nyomán. A hatvanadik évfordulón egy egykori kitelepítettel végigjárva szülőhelyét, Felőszelit, szomorúan tapasztaltuk, még legalább ugyanennyi év kell a megbékéléshez.

Szabó Boldizsár tizenkilenc évesen, 1947. október 14-én szállt családjával: nagyszüleivel, szüleivel vagonba, hogy végleg otthagyják a Galántai járásbeli Felsőszelit. Tegnap első utunk az egykori szülői házukhoz vezetett. Boldizsár többször járt már itt, de még sohasem volt bátorsága becsöngetni...

Az utóbbi hetekben ismét igen feszültté vált a magyar–szlovák viszony. A szlovákiai magyarság politikai képviseletét ellátó Magyar Koalíció Pártja egy, a megbékélés és kölcsönös kibeszélés szándékával tett politikai kezdeményezését Robert Fico szlovák miniszterelnök „provokációnak" minősítette. A pozsonyi parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét.

Marek Maďarič kulturális miniszter nemrégiben ismételten háborús bűnösöknek és fasisztáknak minősítette a Szlovákiában élő magyarokat. Sólyom László köztársasági elnök szégyenletesnek nevezte a dekrétumok megerősítését.

Történelem számokban

A II. világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága, a hontalanság évei kezdődtek. Az 1945. júliusi potsdami értekezlet pedig úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek 1945-ben 750 ezer, 1946–48 között 2–2,2 millió szudétanémetet telepítettek Németországba.

A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében kiűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró lakost, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945–46 telén fűtetlen marhavagonokban 40–45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre ingyen munkaerőnek a németek helyét elfoglaló cseh gazdákhoz. Sőt, beindították a reszlovakizációt. Ennek során 423 ezer megfélemlített magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak nyomására sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről is. Ez 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban csak 59.774 szlovák jelentkezett áttelepülésre, a toborzókampány dacára. Ugyanakkor Szlovákiából 76.616 magyart szállítottak át Magyarországra.

A Sztálin teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ezt az amerikaiak megvétózták. Csehszlovákia az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után hivatalosan lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Ugyanakkor a Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezéséről, az elkobzott vagyonok visszaadásáról a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta különálló cseh és szlovák állam máig hallani sem akar.

Üres az egykori szülői ház

Szabó Boldizsár ma Mosonmagyaróváron él. Tizenkilenc évesen, 1947. október 14-én szállt családjával: nagyszüleivel, szüleivel vagonba, hogy végleg odahagyják a galántai járásbeli Felsőszelit. Azt mondja, neki még szerencséje volt, mert a szlovák evangélikus lelkész tanácsára napközben nem maradt otthon, így tudta elkerülni csehországi deportálását. Végül egész családjával „fehér laposként", azaz minden ingóságukkal együtt rakták őket vonatra Magyarország felé. Előbb Baranyába vitték őket, ám ott számukra nem akadt hely. Végül a Tolna megyei Hangospuszta lett az otthonuk. Innen költöztek 1975-ben Mosonmagyaróvárra.

Tegnap Felsőszeliben első utunk az egykori, azóta átépített szülői házukhoz vezetett. Boldizsár elmondta, noha többször járt már itt, még sohasem volt bátorsága becsöngetni a házba. „Pedig csak bemutatkoztam volna az itt lakóknak" – tette hozzá szomorúan. Ám a tegnapi csengőszóra is csak hangos kutyacsaholás volt a válasz. A szomszédasszonytól tudtuk meg, az utolsó lakó idén májusban hunyt el. A szülői háztól alig kétteleknyire áll az evangélikus templom, itt keresztelték, konfirmálták, édesapja volt itt a templomatya. Az ifjú lelkésszel járjuk körbe a példásan felújított istenházát. Ma a lakók fele-fele részben evangélikusok és katolikusok. Az 1947-ben ide telepített tótkomlósiak mind Luther hitét követik.

Szabó Boldizsár azt mondja, ifjú legényként élt benne egyfajta kalandvágy, mikor elhagyta Felsőszelit, ám most, időskorában szorul el igazán a szíve, látván, szülőhelye milyen sorsra jutott.

Még hatvan év kell?

Felsőszeli múltjának mindentudója Danajka Lajos helytörténész. Adatai szerint 1947 áprilisa és júniusa, illetve októbere és karácsonya között 310 családot, 1321 embert telepítettek ki „fehér lappal", tehát ingóságaikkal együtt, illetve 240 családot, 1012 embert deportáltak Csehországba az akkor 3500 lelkes községből. Helyükbe Tótkomlósról érkeztek szlovákok, közülük sokan korábban itt dolgoztak summásként a szeszgyári uradalomban, tehát tudták, hogy hová jönnek.

Első dolguk az volt, hogy a községházán a keresztlevelek és telekkönyv kivételével eltüzeljék a teljes irattárat. A faluban magyarok csak azok maradtak, akiket az ő gazdaságaikban akartak dolgoztatni cselédként. Már kezdetben sem volt békés persze az együttélés. 1947 karácsonyán két kocsmában is bált szerveztek: 21 magyar legény maradt összesen a faluban. Közülük hatot csendőri segédlettel végigkorbácsoltak a kocsmaudvaron egy véletlen pisztolylövés nyomán. Aztán 1968-ban, a bársonyos forradalom idején egy teherautónyi egyetemista jött Galántáról, akik a nagymiséről kijövőket provokálták azzal, hogy a magyarok menjenek a Dunán túlra.

– Nem tudom megmondani, mennyi idő kell ahhoz, hogy a szlovákokban élő előítéletek megszűnjenek. Ők ugyanis úgy vélik, amit a magyarok akarnak, az mindig rossz a szlovákoknak. Erre nevelték ifjúságukat is. A most hatalmon levő Smer is baloldali párt, s az ő elődeik fogadtatták el a benesi dekrétumokat is. Mi itt csöndben elvagyunk, de mindig előkerül valami. Még legalább újabb hatvan év kell a megbékéléshez minden jóakaratunk ellenére is – fogalmazott Danajka Lajos.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hűtlenségi teszt cseh módra

Egy prágai magánnyomozói iroda új szolgáltatást kínál a féltékeny kuncsaftoknak: bevitt minta… Tovább olvasom