Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 0°C

Bárdos András: Kiszekíroztak a hírműsorból

Elfogytak a könyvhéten Bárdos András: Mit szól hozzánk? című interjúkötetének példányai, úgyhogy minden bizonnyal lesz második könyv is a Satelit televízióban látott műsorok válogatott darabjaiból.
Bárdos András
– Mit szól hozzá? A sikerhez?

– Örülök neki.

– A televíziós beszélgetések oldott légköre volt nekem a legszimpatikusabb. Mi a titka? Hogyan lehet azt megcsinálni, hogy a vendégei elfelejtkezzenek a kamerákról?

– Nem titok van, hanem munka. Készülős típus vagyok, amit előre meg lehet tudni az interjúalanyról, azt igyekszem megtudni, vagyis jobban bízom a felkészülésben, mint a tehetségemben... Ez persze nem megy egyedül, csak segítőkkel. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 15 szerkesztővel dolgozhattam, ami ritkaság manapság a médiában. Részben összegyűjtötték a partneremmel kapcsolatos tényeket, másrészt írtak számomra kis esszéket az illetőről.

– Tanulmányokat a személyiségről?

– Az talán túlzás, hogy tanulmányokat, de leírták a saját benyomásaikat az illetőről, amit arról gondoltak, hogy milyen ember volt, lett, és így tovább.

– A felkészülés jó kérdésekhez segíthet, de ez talán nem elég az őszinteség és fesztelenség légköréhez.

– Meg kell győzni a partnert, hogy amit ő mond, az engem nagyon érdekel. És ez már nem technika, mert engem tényleg érdekel – a másik. Mondok példát! Berecz János szinte nem nyilvánult meg a rendszerváltás óta; nem győztem kivárni, hogy a műsor elkezdődjön, annyira kíváncsi voltam egy csomó dologra, hogy idő előtt elkezdtem faggatni, mit mondott ekkor és ekkor Grósz, meg Gorbacsov... Hasonlóképpen voltam Pálfy G. Istvánnal. Megérezték az őszinte érdeklődést. Ilyenkor megnyílnak az emberek.

– Előfordult, hogy valaki nem vállalta a beszélgetést?

– Ritkán. Sohasem azért, mert mondjuk tudtuk egymásról, hogy másképpen látjuk a világot. Hiszen ettől még lehet beszélgetni, sőt ilyenkor különösen izgalmas: ő miért úgy?

– Volt-e kudarcos találkozása?

– Egyszer fordult elő, hogy nem tudtam valakivel beszélni, meg is mondom, kivel: Gyurkovics Tibor szemmel láthatóan elhatározta, hogy egy választási propagandaszöveget óhajt elmondani és ettől nem is hagyta magát eltéríteni. Ültünk, egyre kevesebbszer tudtam megszólalni, nyilvánvaló volt, hogy egyáltalán nincs tekintettel rám – arra gondoltam, majd csak vége lesz az adásidőnek...

– Valóban olyan érdekesek a tévés személyiségek?

– Melyik-melyik. De – ha erre céloz – a könyvben elcsúsztak egy kicsit az arányok, tényleg sokan szerepelnek. Szerintem sem jó dolog, hogy az emberek napi négy és fél órában tévét néznek, de tény, és ennek az az egyik következménye, hogy a tévés személyiségek iránt érdeklődnek. Egyébként, szerencsére, általában az emberek iránt. Nincs érdekesebb, mint egy arc, amelyen nyomon követhetjük az érzelmeket, nincs érdekesebb, mint egy emberi történet, egy élet története, amiben a sajátunkat is fölfedezhetjük.

– Mielőtt a Satelit csatornáján fölbukkant a beszélgetésekkel, mindig hírműsorokban dolgozott. Elege lett, vagy kényszerűségből váltott?

– Amikor az RTL Klub hírműsorából kiszekíroztak...

– Ez mit jelent? Az újságírókat általában szekírozzák...

– Többé-kevésbé így van, de sokaknak muszáj tűrni, nekem viszont volt választásom. A szerződésem szerint fél évig nem dolgozhattam, utána azonban kitaláltam ezt a műsort, a Satelit pedig megvette.

– Mi lesz a folytatás? Jelenleg ismétlik a beszélgetéseket.

– Mert a csatorna nehéz helyzetbe került, és nem tudunk újakat csinálni. Meglátjuk, ősztől hova sodor az élet.

– Panaszkodik?

– Dehogyis! Én mindig jól érzem magam a bőrömben, és ennyiben teljesen elütök a magyar átlagtól.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Friderikusz franciája

Egy kávéházban ülve türelmetlenül és kissé kíváncsian vártam, hogy Jean-Philippe Didier, a… Tovább olvasom