Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 8°C | 11°C Még több cikk.

Bálint família: az idő mesterei

A család órásműhelyeiben nemcsak az idő áll meg, de a tudást megsüvegelő visszatérő vásárló is.

Kattintson a képre!
A kézművesipar remekei. Az emberi elme, a találékonyság kézzel fogható csodás szerkezetei. Az alkotások, melyek új rendet teremtettek, az időét. Természetesen az órákról van szó, melyeket ma már annyi más termékhez hasonlóan gyárak ontanak magukból. Ám akadnak olyan szigetek, ahol továbbra is az érték, a precizitás, és bármilyen furcsa ma ezt kimondani, az elhivatott szakmaszeretet a legfontosabb. Győrött az Oláh órásfamíliából mára Bálint órásfamília lett. Az apa, Péter, a fiai, László és Péter és most már a menye is nagy tudású órás. Nem ritka, hogy Budapestről hoznak hozzájuk nagy értékű aranyórát karbantartásra. Az ő műhelyeikben nemcsak az idő áll meg, de a tudást megsüvegelő visszatérő vásárló is.

Bálint Péter már nincs az üzletben. Fiai és menye vették át tőle a stafétabotot. Ám az órajavítás továbbra is a fő időtöltése. Az ország öreg mechanikus asztali, fali szerkezeteit hordják hozzá, mint a téma szakértőjéhez. Ő aprólékosan szétszedi őket, megjavítja, összerakja, majd kicsit még letagadja, hogy kész a munkával. „Kirakom őket az asztalra és nézem, hallgatom. Napokig tudok gyönyörködni az ütésükben, a hangjukban, a finom rezdülésekben, melyeket a világba továbbítanak." Valószínű, hogy kevésbé lírai alkat azt mondaná, teszteli őket, ám Bálint Péter, akinek édesapja, Bálint Géza a Kisalföldbe írogató fiatal tehetségek irodalmi mentora volt, aligha mondhat ilyet.

Bálint Péter sem órásnak készült. Ám a szerelem úgy hozta, benősült a híres győri órásfamíliába. Oláh nagypapa élete és munkája nagy hatással volt rá. Elkezdett dolgozgatni, először másod-, később főállásban az órásboltban. Nagyon gyorsan megszerette a szakmát. Az sem volt mellékes, hogy hobbijának otthon a konyhaasztalon elegendő volt a hely. Nem véletlen, hogy két fia szinte belenőtt a szakmába. Ő maga már érett fejjel, minden iskola nélkül vizsgázott jelesre az órás-szakmunkásképzőben. Azóta is emlegetik az esetet. Ilyenre még nem volt példa. A Bálint családban aztán szépen lassan ifjabb Péter és András is elvégezte az iskolát, pedig ők sem órások akartak lenni. Mégis azokká váltak. Megtalálták életük értelmét. Ma már nincs olyan  helyzet, ahol ne az időmérés titkairól beszélgetnének. „Bevallom, a fiammal többet beszélek az órákról, mint a nőkről" – mondja a családfő, és a gyerekek bólogatnak.

Péter különösen, miközben átöleli feleségét, aki tájépítő mérnökként házasodott be Bálintékhoz, s ma már végzett órásszakmunkás ő is. „A nászutunkon azért mentünk Keszthelyre, hogy megnézzük a Festetics-kastélyban az órákat. Apuka javította meg őket, de sajna nem működtek" – mondja ifjabb Bálint Péter. A család bólogat ismét. A múzeumokban gyakran nem gondozzák az időmérőket. Nem húzzák fel, pedig akkor igazán mutatósak, ha mutatnak is. Méghozzá a pontos időt!
András szerint egy órásboltba belépve azonnal lehet tudni, hogy ott kik, és milyen minőségben dolgoznak. „Ha minden óra megy, és pontosan! Akkor ott értő mesterek viszik a boltot. Mert ez egyfajta védjegy. Javaslom, olyan boltba ne is menjenek, ahol nem pontosan járnak az órák. Azokra nem figyelnek."

Az órásoknak ma sokfajta kihívással kell szembenézni. Az egyik a tömegdömping. Ma már nyilvánvaló, mesélik Bálinték, hogy nem lehet megélni az értékesítés, eladás nélkül, ám azt is érzéssel kell csinálni. És közben a javítási, karbantartási hátteret is biztosítani!
„Azt valljuk, csak egyszer jöjjön be valaki hozzánk, és vegye igénybe a szolgáltatásunkat, olyan színvonalas munkát kell nyújtanunk számára, hogy utána már csak hozzánk jöjjön. Ez  örök törvény. Erre tanítottam a gyerekeimet" – meséli Bálint Péter.

Kétségtelen, a kis órásüzletekben a munka, az órásszakma elhivatottságot jelent. Főleg az, ahogyan Bálinték átélik ezt a mindennapokban. Mindenük a tudás. Ezért is fizetnek be minden lehetséges tanfolyamra. Legutóbb Svájcban tanultak.
„Azért utaztunk el, képezzük magunkat a mechanikus órák területén. Ezek az időmérő szerkezetek reneszánszukat élik. Amit mi kint tanultunk, azon dolgoknak a hetven százalékát már ismertük. Eddig tudtuk azt, hogy apunak a nagypapa hogyan tanította, nekünk hogyan tanította az apu, és most megtanulhattuk azt, hogy a gyártó hogy gondolja" – meséli ifjabb Péter.

A témában aztán szépen lassan elveszünk. Csábít a költőisége ennek a kézzel fogható iparnak. Az iparosok tisztessége és megszállottsága is szóba kerül, majd az ipartestület segítőkészsége, ha Bálinték valamit szeretnének Győrtől kicsit távolabb tanulni, látni, hallani, megmondani. Kiderül az is, ma már legalább 3 óra kell mindenkinek. Egy olcsó vacak, amit nem sajnál és kettő olyan, amihez értékén túl is emlékek fűzik, alkalmi viseletként hordhat. Különösen fontos ez, mondják, amióta a divatcégek is terveznek órákat.

A Bálint família nyugodtan, érzékletesen és örömmel mesél magáról, munkájukról, az otthonban és az üzletekben is összetartó, a betérő vásárlót királynak tekintő hitvallásáról. S bár – ahogy ma mondják – soha nem lettek multimilliomosok az aprócska boltokból, ám tisztességgel élnek, és közben azt teszik, amit szeretnek, amihez értenek.
Isten áldja a tisztes ipart!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyarországon jut a legtöbb tanár egy diákra

Az európai Unióban Magyarországon jut a legkevesebb diák egy tanárra. Az uniós statisztikai hivatal… Tovább olvasom