Kisalföld logö

2018. 07. 17. kedd - Endre, Elek 18°C | 28°C Még több cikk.

Az örök optimista szubrett

Hangjával és mosolyával mindig elbűvöli a közönséget. Pedig Oszvald Marikát, a népszerű szubrettet gyermekkorában nem kergették az asztal körül, hogy mindenáron énekesnő legyen, s vallja, hogy örömét lelné akár a cipészmesterségben is.

– Örökzöld dallamok a műsora címe. Mit gondol, mitől örökzöldek ezek a dallamok? Miért nem fog rajtuk az idő?

– Azért, mert az operett alapvetően klasszikus műfaj. Ugyanúgy, mint az opera, örök érvényű. És ahogy múlik az idő, ahogy jönnek egymás után a generációk, szükségük lesz erre a műfajra. Olyan ez, mint a vicc, ami minden újszülöttnek új. Az utánunk következő bármelyik generáció is élvezni fogja, mert olyasfajta érzelmeket közvetít ez a zene, ami az ember ösztöneire hat. Tehát mindig meglesz az a közönség, amelynek az operett műfaja örömet nyújt.

Az idősek tapasztalata

– Perceken belül az idősek világnapja alkalmából lép a közönség elé. Önnek milyen kapcsolata van az idős emberekkel?

– Nagyon-nagyon jó kapcsolatom van velük, mindig is szerettem az idős embereket. Mondhatni, már gyerekkoromban is vonzódtam hozzájuk, mert az a fajta tapasztalat, ami az övék, abból nekem mindig nyereségem volt. Szerettem a tanácsaikat, a történeteiket, a bölcsességüket, és ez így van a mai napig is. Azt remélem, hogy ahogy öregszem, én is tudom segíteni a fiatalokat, ami számomra jó érzés.

– Van esetleg olyan idős ember az életében, akihez felettébb vonzódik?

– Hát az édesapám! De vannak idősebb, szeretetre méltó nőismerőseim is, mert az anyukámtól, aki sajnos nagyon fiatalon meghalt, örököltem barátnőket. Közülük nagy fájdalmamra néhányat már elveszítettem, de most is a szívemben vannak, és nagyon sokszor gondolok rájuk.
Színészcsaládba született

– Gyerekkorában önt az asztal körül kergették, hogy márpedig te lányom, ez meg ez leszel, különben mész a háztól?

– De jópofa kérdés! Köszönöm, hogy megnevettetett vele, bár én eleve vidám természetű vagyok. Válaszolva a kérdésére, engem nem kellett kergetni azért, mert színészcsaládba születtem. Édesapám, Oszvald Gyula operaénekes és az operettszínház bonvivánja volt annak idején, anyukám pedig ugyanezt a műfajt képviselte, ő is szubrett volt, mint most én, tehát tőle örököltem ezt a státust. Azt hiszem, idetartozik, hogy mi nem voltunk jómódúak, de nagyon nagy szeretetben és megértésben éltünk. Apukámék nem forszírozták, hogy én ezt a pályát válasszam, de ez annyira magától értetődő volt, hogy nem is alakulhatott volna másképp. Természetesen tőlük is rengeteget tanultam, és ahogyan felkészítettek erre a pályára, mind a mai napig abból profitálok.

Üzenet az olvasónak

A népszerű és örökké mosolygós művésznő a következő néhány gondolatot tartotta fontosnak, amikor arról kérdeztük, hogy mit üzenjen az olvasóknak.
„Az élet apró örömeit engedjék magukhoz, és tudjanak azoknak is örülni, mert nem csak a nagy dolgok adják a boldogságot. A létezésben megvan minden szép pillanat, már maga a létezés is egy csoda! Persze ez nem is olyan egyszerű, mert nehéz az embereknek a bajokon túltenniük magukat. Ám a sok-sok baj és gond mellett ott vannak azok a piciny, apró örömök, amelyek szolgáltatni tudják minden napra a továbbélés lehetőségét. Magyarul az optimizmusuk ne hagyja el őket soha."
Oszvald Marika életfilozófiája, hogy az élet apró örömeit engedjük magunkhoz, és tudjunk örülni is azoknak, mert nem csak a nagy dolgok adják a boldogságot.
– Ha nem élhetne a hivatásának, mi másban tudná elképzelni magát?

– Teljesen mindegy, mert az én számomra a létezés nyújtja a legnagyobb örömet. Ami az élettel kapcsolatos dolog, az nekem mind érdekes és mind jó. Úgy gondolom, hogy ha nem színésznő leszek, akkor is megtaláltam volna az életben azt a fajta munkát, ami engem leköt. Mert az az elvem, hogy teljesen mindegy, mit csinál az ember, csak öröme teljék benne és hasznos legyen. Ezért lennék én bármi, amivel a társadalom hasznos tagja lehetek. Ez pátoszos ugyan, de őszintén így érzem. Ha például cipész lettem volna, akkor biztosan a cipőket készítettem volna nagy lelkesedéssel, meglett volna a vágyam arra, hogy az tökéletes és az emberek lábán nagyon kényelmes legyen.

– Ha Oszvald Marikát kérnék fel a szinonimaszótár készítői, hogy a boldogság szóhoz fűzzön magyarázatot, mit írna?

– Szerintem a boldogság röviden: a lélek, a belső harmóniája.

– Ha a boldogságot mint állapotot mérni lehetne, és száz lenne a plafon, akkor ön mennyinek tartja magát?

– Nyolcvan százalék.

– Mi kéne hozzá, hogy száz legyen?

– Erről most nem nagyon szeretnék beszélni, mert a betegségre terelődne a szó... Apukám állandóan kórházban van..., de erről ne beszéljünk.

– Mire a legbüszkébb, amit elért eddigi életében?

– Arra, hogy kivívtam az emberek szeretetét.

A legszebb napok

– Melyik volt élete három legszebb napja?

– Az egyik mindenképpen az, amikor Krisztina lányom megszületett, de ez a gyönyörű érzés hosszú időn keresztül tartott. Olyan volt az az időszak, mint amilyennek elképzelem, mit érezhetnek a kábítószeresek. Szóval az egy euforikus gyönyörűség volt. Aztán a házasságkötésem is egy nagyon boldog nap volt az életemben, a harmadik pedig talán az, amikor egyszer azt éreztem egy Denevér-előadás alatt, hogy elemelkedek a földtől.

– Melyik napot hagyta volna ki az életéből?

– Azokat a napokat, amikor elveszítettem valakit. Az anyukám vagy a szeretteim elvesztése körüli napokat, azokat szívem szerint kihagytam volna.

– Ha fizikailag nem fáj semmije, mi bosszantja önt manapság?

– Nem bosszant engem olyan nagyon semmi, mert toleráns vagyok. El tudom viselni a problémákat, meg a körülöttem lévő bajokat. Azt mondom, hogy nem vagyunk istenek, hanem emberek, telis-teli hibával. Egy kellemetlen szituációba kerülve inkább azon morfondírozom, miként tudok kikerülni belőle úgy, hogy a bajok megoldódjanak anélkül, hogy valami pluszt tennék rá. Tehát ha egy ember rosszul vagy gonoszul szól hozzám, akkor próbálom azt az irányt megtalálni, amelyben föllazíthatom a bajokat, vagyis a rágódás helyett a megoldásokra törekszem.

– Ha valamit változtathatna az életben, mi volna az?

– Hogy ne annyira az ösztöneim hajtsanak, hanem egy kicsit
racionálisabban tudjak gondolkodni.

– Képzelje el, hogy megjelenik a Tapsoltatók lexikona, amelyben mindenki neve mögött mindössze öt mondat marad az utókorra. Mit szeretne, Oszvald Marika neve mögött mi legyen az öt mondat?

– Hogy másnak is jusson hely, elég rólam egy mondat: Örömet tudott szerezni az embereknek a művészete által.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írja meg szerkesztőségünknek!

Közérdekű híre vagy jó ötlete, szabadidős programajánlata van? Írja meg szerkesztőségünknek!… Tovább olvasom