Kisalföld logö

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 11°C | 21°C Még több cikk.

Az ízlelés és fűszerezés nagymestere

Igazán szerencsésnek vallhatja magát az a hölgy, akit olyan férjjel áldott meg a sors, hogy nemcsak leül otthon a konyhaasztalhoz
Igazán szerencsésnek vallhatja magát az a hölgy, akit olyan férjjel áldott meg a sors, hogy nemcsak leül otthon a konyhaasztalhoz és elvárja, hogy felszolgálják neki a háromfogásos ebédet, hanem aktívan segít is főzésben. A győri Boros Sándor nemcsak azért tudja működtetni a gáztűzhelyt, mert gázszerelőként ment nyugdíjba, a lángra feltett edényeket is kitűnően tudja „kezelni".

Székesfehérváron négygyermekes családban nőtt fel Sanyika, s édesanyja mellett sokat „kuktáskodott". Nemcsak krumplit és hagymát pucolt, hanem fűszerezhette is az ételeket. Sőt, a gyúrt házitészta készítését is megtanulta, amit bizony manapság sok háziasszony nem mondhat el magáról. Miután nővére elkerült otthonról és édesanyja betegeskedett, gyakran ő főzte a vasárnapi ebédet a család számára.
Katonaidejét Karancsberényben töltötte határőrként. Amikor a szakácsnak ki kellett adni a szabadságot, viszont a kerülettől nem tudtak helyettest biztosítani, akkor az őrsparancsnok mondta neki, ha szolgálatvezetőként ki tudja adni az ételekhez az alapanyagot, akkor valószínűleg meg is tudja főzni..., hiszen nem kell más hozzá, csak víz, só, paprika, bors és egy kis hő a tűzhelybe. Ellent nem mondhatott elöljárójának, így hát Sándornak főhetett a feje, hogy a „repertoárjából" miként állítsa össze a heti menüt negyven főre. Izgatottan várta katonatársai körében az ételek fogadtatását. Sokan úgy nyilatkoztak, nem bánnák, ha a szakács vissza se jönne a szabadságról, mert Sándor ízletesebben fűszerezi az ételeket.

Az őrs részben önellátó volt, saját disznókat neveltek és vágtak. Az állatok feldolgozását Sándor irányította és a húsáruk fűszerezését is rábízták a társak. Ennek oka Sándor bácsi szerint, hogy nyersen is meg tudja kóstolni a töltelékeket, s abból következtetni tud a későbbi ízekre.
Az őrs nagy tojáshiányban szenvedett, de szerencsére három tanya esett a körzetükbe. Mivel a tyúkok szabadon jártak-keltek a vidéken, egy távoli szénakazalba is tették a tojásaikat. A határ mentén a katonáknak a szalmakazlakat is meg kellett vizsgálni, nem bújt-e meg benne határsértő, s egy ilyen alkalommal fedezett fel Sándor 30 darab tojást. Gondolta, a társainak süt belőle egy fantasztikus rántottát. A konyhában letette a betonra az ételt, hadd hűljön, majd hirtelen telefonhoz hívták. Mire visszatért, elképedve látta, hogy az egyik járőrkutya szinte az egészet felfalta, vagyis nem csak a katonák voltak kiéhezve a tojásra...
Sándor bácsi eredeti szakmája géplakatos, de gázszerelőként ment el nyugdíjba. Mivel már Győrben is volt vezetékes gáz, 1974-ben a feleségével, Magdi nénivel úgy döntött, Székesfehérvárról a megyeszékhelyre költözik. Sándor bácsinak munkája révén adódott az ismeretség az éttermi személyzetekkel, hiszen a konyhai gáztűzhelyeket karban kellett tartani, illetve javítani. Mivel bejáratos volt a kulisszák mögé, így könnyen el tudta dönteni, hogy melyik étterembe hajlandó bemenni vendégként, s melyikbe nem. Voltak szép, gondosan takarított konyhák, de látott rendkívül koszos helyiségeket is. Bizony előfordult, hogy megmondta a konyhafőnöknek, addig nem hajlandó hozzányúlni a gáztűzhelyhez vagy a zsámolyfőzőhöz, amíg le nem takarítják. A hetvenes években az egyik étteremben annyira felidegesedett a konyhai mocsok látványától – mondván az ott dolgozók hogyan képesek a vendégeket ennyire megalázni –, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül ajánlotta a helyet a Köjál figyelmébe.

Sándor bácsinak van egy nagyszerű képessége: analizálni tudja, hogy milyen fűszerek adhatják ki az ételek ízösszhatását. Érdi étteremben evett a feleségével egy különlegesen fűszerezett húst, s otthon is el akarta készíteni, de nem kérte a pincéren keresztül a séf segítségét. Az otthoni kísérletezés során harmadik alkalommal már megtalálta az ízt, amit keresett.

A házaspár még a nyolcvanas években vett részt egy nyolcnapos fekete-tengeri hajótúrán. Az orosz hajó séfje fűszertelenül főzött, ráadásul szinte mindig hidegen jött ki a konyháról az étel, így annyira ki voltak éhezve a hazai ízekre, hogy megérkezés után azonnal beültek a kedvenc éttermükbe egy forró húslevest és jó fűszeres sültet enni. Magdi néni olyan boldogan ette az ízletes, de forró ételeket, hogy szinte leforrázta a hangszálait: két hétre el is ment a hangja, csak suttogni tudott. Sándor bácsi huncut mosollyal meg is jegyezte: az volt ám igazán szép időszak az életében, mert az asszony nem tudott veszekedni vele...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkerülhető az osztrák adóhátralék

Az új osztrák adójogszabályok szerint az Ausztriában dolgozó, de ott lakóhellyel nem rendelkező… Tovább olvasom