Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Az ár határozza meg a piacot, nem az áru

A vevő az olcsót keresi, mégsem mindig a legolcsóbbat, az árnak megfelelő minőségűt találja meg.

A ruházati piacon a verseny az utóbbi években sem lanyhult. Sőt! A Távol-Keletről érkezők ugyancsak felkavarták az egyébként is forrásban lévő hazai piacot. Olcsó termékeik, amelyek a számlák szerint gyakran fillérekért érkeznek az országba, nehéz helyzetbe hozták a hazai vállalkozókat. Elsőként a ruha-, a textil- és a cipőipar gyártócégei dobták be a törülközőt. Újabban már a kereskedők is szép számmal húzzák le rolóikat, kerülnek végveszélybe, mert az új
piaci szereplők megnehezítik egyébként sem könnyű helyzetüket.

Legyen tiszta a verseny

A magyar kereskedők aggódnak, mert a távol-keletiek térnyerése felgyorsult: az olcsó ruházati tömegcikkek piacán erős pozíciókat építettek ki. Csizmazia Ferenc, a megyei iparkamara kereskedelmi tagozatának elnöke úgy véli, hogy ennek ellenére a szabad világban élve bizonyos dolgokat nem lehet megakadályozni. „Ám az a hatalmas térnyerés, amit Magyarországon megfigyelhetünk, rövid idő alatt ellehetetlenítheti a magyar kereskedőket. Az Ázsia Centerben szabályozott körülmények között zajlik a kereskedelem, de vannak olyan helyek is, ahol kevésbé szabályozott formában működnek, mint például piacokon, ahol bárki, bármennyit vehet, akár számla nélkül is. Ezek a szerzemények aztán megjelennek a viszonteladóknál" – állítja az elnök, aki maga is kereskedelmi cég vezetője, és úgy látja, hogy a probléma megoldásának kulcsa nem lehet más, mint az egészséges versenyhelyzet megteremtése.

– Az állam gazdasági fronton is védje meg saját állampolgárait. Hogyan? Törvényesen. A piac minden szereplőjét azonos módon kezeljék. Legalább olyan intenzitással ellenőrizzék a külföldieket, mint a magyarokat – fogalmaz Csizmazia.

Nagy a harc a piacon

A magyarokhoz képest a kínaiak előnnyel startolnak: olcsóbban tudják beszerezni, majd eladni áruikat. Fülöp János, a Viktória Divatáruház és Nagykereskedés ügyvezetője a vetélkedésben még felszínen maradt magyar gyártókkal áll kapcsolatban, akik megpróbálták felvenni az óriási importdömpinggel a versenyt. Az alapanyag-beszerzést igyekeznek saját kézbe venni és így az árakat leszorítani. Ma már nagyon nincs mit. Az árak évek óta nem változnak, holott az előállítási költségek csak nőnek. A szövetkabát rá a példa.

– Az elmúlt két év alatt Magyarországon megötszöröződött a kínai üzletek száma és alapterülete. Az összes ruházati forgalomból tizennégy százalékkal részesülnek – sorolja a GfK Piackutató Intézet tavalyi felmérésének adatait Fülöp János, és hozzáteszi: Győrött a szűken vett belvárosban meghaladja a kínai üzletek száma a tízet. A piac persze nem bőrszínre működik. A köztudatba mégis az ivódott be, hogy a kínai az „élből" olcsóbb. A vásárló össze se hasonlítja az árakat, beidegződéseire hallgat. Fülöp János oda meri tenni a termékét és az árszintjét a kínai mellé. Az árut azonban nem úgy kell összehasonlítani, hogy kabát a kabáttal, nadrág a nadrággal, hanem csakis az adott minőségi kategórián belül. Márka és típus legyen azonos.

Minden kapós, ami akciós

Egyre többen vásárolnak akciók alkalmával, amikor egyes árucikkeket kedvezményes áron lehet megkapni – állapította meg a GfK. 1999-ben a felnőtt lakosság 35 százaléka vásárolt gyakran akciók alkalmával, mára ez az arány 44 százalékra nőtt. A vásárlást ösztönző különböző eszközök közül legkedveltebb az alacsonyabb ár. Minden harmadik vevő csak azért vesz meg valamit, mert éppen rendkívül alacsony, akciós áron kapható.
KGST helyett kínaiak

A távol-keleti termékek többsége közismerten nem tartós, de a vásárlók jelentős része nem tud lemondani az olcsó kínálatról. Korábban a KGST-piac volt a kis jövedelműek szinte egyetlen vásárlási lehetősége. Funkcióját úgy tűnik, a kínaiak veszik át. Az árképzésnek pénztárcakímélőnek kell lennie.

– Komoly forgalom-visszaesés tapasztalható. Két-három év alatt mintegy harminc-negyven százalékos – állítja Holcmann Árpád, a Filléres üzlet tulajdonosa, aki igazi gondnak az elszegényedést tartja. A Filléres és a hozzá hasonló szisztémában dolgozó üzletek, mint például a Vianni és a Százforintos, sokat akarnak olcsón eladni. Ám hiába nagyon olcsók, ha kevés a pénz. Javarészt a szegények vásárolnak náluk. Jót és nagyon olcsót keresnek. Főleg fehérneműt.

– Mindenből kevesebbet adunk el. Télikabátot például szinte alig keresnek. Inkább bélelt dzsekit vesznek, abban húzzák ki a telet. Korábban nyáron eladtunk egy embernek az olcsó pólóból tízet, tavaly már csak ötöt. Inkább többször kimossák – mondja a Filléres tulajdonosa, és nem rejti véka alá: jelentős áremelkedés nem volt. Inkább csökkenés. „Sokan vagyunk, és többen leszünk. Lejjebb ment az ár, a költségek nőttek, amit nem lehet a vevőkre áthárítani. Csak úgy lehetett talpon maradni, hogy az alkalmazottak felét elküldtük."

A távol-keleti tényező

Tavaly az év első felében 104 millió darab ruházati terméket vásárolt a lakosság 149 milliárd forint értékben a GfK Piackutató Intézet felmérése szerint. A kereskedelem átrendeződését mutatja, hogy tartják ugyan piacvezető pozíciójukat a ruházati szaküzletek, csökkent piaci részesedésük: 29-ről 24 százalékra. Ezzel párhuzamosan egyik évről a másikra jelentős tényezővé váltak a távol-keleti boltok, amelyek 14 százalékos részesedéssel a harmadik helyre kerültek a bolttípusok listáján. A 2003-as első félévi 4 milliárd forint után 2004 azonos időszakában már 21 milliárdos forgalmat bonyolítottak le.
Felveszik a kesztyűt

A vállalkozások alapszabálya: győzzön a jobbik. Nem igazából tud versenyezni a magyar a nyugatival, de a kínaival sem. Az okok között a magyar vállalkozások tőkeszegénysége mellett legfontosabb az ár. Csizmazia Ferenc úgy véli, Magyarországon ma még mindig árpiac van, nem árupiac. A vásárlók zömmel az olcsó terméket veszik. Az sem mindegy, tudja-e érvényesíteni jogait a vásárló. És a magyar üzletbe bátran visszaviszik az árut a vevők, ha baj van vele.
Fülöp János hangsúlyozta: a szavatosságnak is meg kell felelni, és akkor még nem beszéltünk a szakképzésről.
„Nálunk megtanulható a szakma. A kínai kereskedő számára az ár a fontos. Én olyan árut nem fogadok be, aminek nem ismerem az eredetét. Kipróbált minőség és megbízhatóság. A vevő azért térjen vissza, mert elégedett azzal, amit tapasztalt."
A kereskedelmi tagozat elnöke szívesen látná a magyar vásárlói szolidaritást is. Azonos minőség mellett igenis részesítse a magyar terméket előnyben a vásárló. Erre kötelezni persze senkit sem lehet. Nem is szabad.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hétfőn kölyökklub

Óvodásoknak szervez angolnyelv-oktatást a Tappancs játszóház hétfőn délután háromnegyed négy órai… Tovább olvasom